Vakáció

A nagy megvilágosodás idejét élem azt hiszem (több fronton is), mert eddig azt hittem (vajon miért), hogy a nyári szünet az mindenkinek jó... Hát lehet, hogy így van, de hogy a nannyknek nem tesz jót azt fix. Mármint az óvodai vakáció...

Mert lássuk, hogy mi is a bökkenő...

Ugye a hétfő az az igazi selejt nap, amikor J itthonról dolgozott (és még most is), és napközben Alex úszott de amúgy minden gyerek itthon volt - alig vártam a hétfő estéket.

A hét további napjain (mármint délelőttönként) Alex oviban volt, Matte kedden velem játszóházban és ő szerda-csütörtök délelőtt oviban; pénteken meg velem a parkban, de a délelőttök szinte üresek voltak, ami azért is jó volt, mert adott "az időre muszáj odaérni" - para egyfajta rendszert szabott, másrészt volt két üres délelőtt (tavasztól teljesen), amikor a háza lehetett rendbe szedni... De még egy gyerekkel itthon is egész más volt, mint most, amikor minden mocsóta MINDIG itthon van, nekem nincs iskolám ("hurrá", vakáció :( ), tehát a teljes butulás várható. :)

Ezért az történik, hogy feladva a korábbi felállást, most szinte naponta ügetünk a parkba másfél-két órákra és a játszótérre, igen, két gyerekkel (egyik a bagiban - legalábbis az utcai részen, a másik meg vagy rolleren vagy négykerekű biciklin) mókus és kacsakajával meg iszivel meg naptejjel meg akármivel még; és lesegetjük (rinyálásom hatására), hogy még hova lehetne vinni őket, mielőtt szeptemberig arra jutnak gondolatban, hogy csak én vagyok a világon és senki más ember nincs, akivel kapcsolatuk lehet(ne)... :)

És van még egy hely, ahonnan eddig engem távoltartottak: egy igazi, kipárnázott tombolda... :) nem tudom máshogy fogalmazni, de valahogy amint oda a gyerek belép kizárólag futási és mászási üzemmódban létezik és mivel elég akadálypályás, a kicsi egyedül nem tud menni mindenhova, tehát mászok én is... :) és utána itthon is 2 napig izomlázban :) És rafkós ( a kicsi), mert persze, fárad, de nem akar leállni, ezért egyes helyeken közli, hogy "Bááábi, áp" - magyarul vegyem fel és vigyem... :) Aha, mondom - mássz csak szépen te is, mielőtt én valahova magamtól is be nem szorulok, hát még együtt... :) Viszont a sok mászás nagyon megéri mert van a végén egy jó nagy csúszda, hát nem tudom megmondani, mikor csúsztam akár ennek negyedén is utoljára... :)