berno

Biztos vagyok benne,  hogy a sűrű vonatozás éveket vesz el belőlem, és nem arra gondolok, hogy mennyi időt utazom. A képen nem a szebbikkel utaztam, és ez jellemző az egész útra. Egész nyáron IC jegyet adnak el gyorsvonatos kocsikra is, és nem a + 300 Ft zavar, hanem hogy ezt végül mindenki lenyeli, mert legalább ül, igaz hogy gyakorlatilag egymáson - összezárva a 6-os kocsiban csak nekem jut eszembe, hogy maszkban biztonságosabb talán. A nyári melegben gyulladok meg a 3 órás úton, úgy szállok le, mint aki 2 hete úton van. A kalauznak persze föl sem tűnik, hogy drágább jeggyel ülök itt. Már leszoktam arról, hogy veszekedjek vele, úgy sem volt értelme. Nagyon eltérő a komfort is, ebből a kocsiból beállt derékkal kecmergek le, miután végre ki tudom nyitni az ajtót (a másikon gomb van), a lépcsőről csak letolatni tudok, olyan keskeny- bezzeg a másikon dupla széles. Szóval így telik (el)a nyár... 🙈

Ilyen világot élünk, már maszk-automata is van.

 Idén az augusztus 20-t itt (Bp) szerettem volna tölteni - bár igazából rájöttem, hogy a tavalyin is itt voltam, hiszen akkor volt a Puskás-premier. No, de a lényeg, hogy annyi programkínálat volt, hogy komolyan agyaltam, hogy mi is legyen. A vezérfonalat mindenképp a Mesterségek Ünnepe vitte. Reggel kivételesen bealudtam - igaz, hogy egész héten éjfél- egy körül kerültem ágyba, így nem is tűnik olyan későinek a felkelés, aztán kiolvastam a könyvemet, főleg hogy az útra egy újabb jó hosszút tudjak vinni. :) Nagy nehezen összecihelődtem és délben a várban voltam. Ott kezdődött, hogy gyalog mentem föl, mert legalább 100 m (!) tömött sor várt a 16-os buszra és igazából 2-3 megálló csupán, igaz, hogy kemény hegymenetben. Hónapok óta kongott a város a turistákat tekintve, na, most mindenki előjött! Mesterségek ünnepén ennyi unott és ordító gyereket - és tuskó szülőt - még nem láttam. MIÉRT megy kézműves rendezvényre olyan, akit nem érdekel...!? Így az meg nem fér oda, akit érdekelne. Komoly

Szinte napra pontosan egy évvel ezelőtt láttam ennek az előadásnak a bemutatóját. Emlékszem az előadás utáni érzésekre,szárnyalásra, dallamtapadásra. Nyár elején a Margitszigetre mégsem mentem el, aztán most mégis látni akartam - igazából  miniszter elvtárs miatt, mert gyakorlatilag nincs hol látni (Pesten legalábbis). Majdnem elkéstem, aztán galiba volt a jeggyel, egy emelettel följebb ültem végü, mert átültettek, így az értékes vetítésből megint nem láttam semmit, ez nagyon bosszantó volt (újra). Ha lesz még újabb akció, meg fogom nézni közép-középről, csak már nagyon kell nézni a szereposztást,mert lettek váltók. Ma Kocsis Dénes volt Puskás, Pesák Ádám pedig Czibor, Vörös elvtárs helyett is más volt - utóbbi kivételével én megtartanám magamnak az eredetieket. Verébke finomabb, 'puhább' Puskás volt, jobban lehetett az ívet látni - érteni. Mihály Úr még undorítóbb volt, de sajnos már senki nem döbbent meg a haján. 😄 DiStefanót meg nem NB játszotta🙏, hanem a darab zeneszerzőj

A 40-es év utolsó hónapjának kezdetén és 18 nappal a NEK előtt (ugye milyen szép) munka után elmentem az Önkéntes központba átvenni a csomagot. Az akkreditációs kártyám még sajnos nem készült el, de a többi pakkot elhoztam. Lenyűgöző, nem gondoltam, hogy ennyi minden lesz. :) A póló egyszerűen csodálatosan szép, teljesen bele vagyok szeretve, a kulacs is nagyon tetszik! És hát ilyen életet élünk, maszk, fertőtlenítő folyadék és kendő... Utána pedig odaléptem a rózsakertbe, ahova már visszavágytam - sajnos a nagy meleg megkínozta a rózsákat, de azért így is csodálatosak, az épület meg még mindig lenyűgöző. Az önkéntességhez el kell meséljek még egy dolgot. Amikor pár hete like-oltam a rendezvény egy eseményét, rám írt egy régi (még fórumos) ismerős, hogy látta, hogy érdeklődöm a mise kapcsán, ő önkéntes lesz, szívesen segít, ha van kérdésem. Elámultam, mert tudtam, hogy ő sokat önkénteskedik, de hogy a NEK-en is, azt nem gondoltam volna. Aztán írkáltunk még egymá

Ha mostanában valaki megkérdezné hogy mit vagy kit hallgatok legtöbbet, ez a dal lenne rá a válaszom. Lehet, hogy hozzátenném, hogy egyre jobban tisztelem a tanúságtevő embereket, a művészeket más nézőpontból is, de az egy egészen másik poszt lenne már, ezért inkább csak úgy ideteszem ezt a dalt kinek-kinek kedve szerint. Persze zakatol a lelkemben-fejemben-szívemben az egy hónappal későbbi időpont (is) a naptárban, annyira, hogy nem biztos, hogy a szó régi-hagyományos értelmében akarom majd ünnepelni a 0918-at. "Múlnak az évek, mi egyet újra lépünk már ... Utazunk, érkezünk, találkozunk és búcsúzunk, egy boldogabb világról álmodunk..."

Színes Lampionok. Vízpart. Egy pohár fröccs, vagy csak egy pohár limonádé. Valahonnan, a hangszóróból, zene szól. Hallgatod. A vizet, ahogyan moraljlik a lábaidnál. Mikor élted át ezt utoljára? A harmóniát. Az örömet. A varázslatot. Mikor engedted meg utoljára magadnak, hogy “csak úgy” éld az életet? Tollusc Latilah

Te mit látsz benne?

 Olvasásra ajánlom önmagában is. (képre kattintva megjelenik rendes méretben) Miután elolvastam, az jutott eszembe, amikor sokat voltam kislányként anyukám (és a nénik) irodájában és a mechanikus írógéphez én is odaülhettem. Azon is keményen kellett írni, a  mutatóujjam mindig be-becsúszott két betű közé, viszont tudott indigóval is írni. :) Belegondolva, szerintem reálisan nézve hamarabb 'gépeltem', mint ahogy megtanultam írni. Anyukám akkor már villanyírógépen írt, sokkal később a középiskolában (elsőben) én is úgy tanultam meg, aztán jött a számítógépes klaviatúra, majd a versenyek... 

Oh,de vártam ezt! 🙏 Elmaradt a tavalyi Arénás, és hiányzott az élő zene, hogy a szívem ne a saját ritmusában üssön,  Havasi teljes profizmusa, tehetsége, kedvessége, a történetei, stb., stb.... Délután már igyekeztem rápihenni (amíg egy telefon fel nem ébresztett), és közben megint jött a fenyegető eső-előrejelzés. Vissza sem tudok emlékezni, hogy mikor voltam itt utoljára,és vajon mit néztem. Régen lehetett, mert nagyon kényelmes székek lettek azóta, legalábbis 8-ig még így gondoltam. 🤭 Megfenyegetve az esőt hoztam 2 dzsekit is (fölvenni és takarni), párnát (ezt kényelemből) ernyőt és sok vizet, mert még mindig 34 fok volt 7 előtt, amikor elindultam. Izgultam, hogy odaérek-e, de szerencsére mindkettő busz pont jött és dugó sem volt. A főnököm mögöttem ült 5 sorral, már a bejáratnál összetalálkoztunk és utána még 3x és Isten áldja,amiért a végén is megtalált és hazahozott, így úsztam még a durva vihart szárazon. 🙏 A véletlenekben nem hiszek... Mögöttem egy gyerek alig bí

Egy ideje (pénteken volt egy hete) nem értem rá vasalni és a meleg sem igazán motivált... most a kávé után a fotelból nézem a halmot és medve úr vigyorát, és épp azon gondolkozom, hogy melyik musical-lel bírnék ezzel el... 🤔😅