berno

9911. Bejegyzés  Volt ofőm és gépírástanárom és tőle tanultam az Igazgatási ismereteket is. Ő tényleg szeretett tanítani és szerintem még mindig.... és minket is szeretett, ahogy minden tanítványát. Tudok örülni és gratulálni neki, meg- és kiérdemelte. Jövőre lesz 25 éve, hogy érettségiztünk (jajj),  tehát ő legalább 35-40 éve tanít... erre majd érdemes lesz a poszt végén is gondolni... (Ráadásul tudom, hogy az állami kitüntetésre mindig rengeteg a jelölt...) És itt egy másik... egy aranykereszt... nem tudok gratulálni... nem fair.. és kicsit be is pipultam, remélem, hogy nem az irigységtől...  Nem vigasztal, hogy kit mire terjesztenek elő, ott esélyes és minél nagyobb egy aláírás, annál.... ez a lány, osztálytársam volt... egy volt az ofőnk, stb... buta volt, mint a... azt se tudom, hogy érettségizett le és szerintem nem ment tovább... prímán helyezkedhetett vagy valaki jól nyomta, mert pár éve Szombathelyen (kihelyezett ELTE) láttam, hogy nagyon villong... de hogy rektori

A felszabadult péntek délután megérdemelt egy jó egyórás tobzódást a kézi mesterségek között. 🙏 Nem néztem meg mindent, csak egy kisebb kört mentem, mert otthon még várt ez-az és hajnalban kell kelnem. De örülök, hogy ennyi legalább belefért. A kerámiából készült dolgok (bögrék, ékszerek, stb) még mindig a gyöngéim... Hazafelé gondoltam  hogy megnézem valamelyik országtortát, de a Szamos csak holnaptól árulja.

Szeretem a reggeli üres tér hangulatát.

Egy hónappal a nagy prímszám előtt egy kis gyakorlat, közben még egy (és egyben utolsó) szülinapi ajándékot elrendeztem magamnak. Bátorság kell hozzá, hogy az ember el ne csüggedjen. Körülöttünk minden fejlődik és változik, semmi, ami új, nem történt meg korábban. Állítsd be az órád tíz percre és írj fel annyi dolgot, amennyi csak az eszedbe jut, ami jobb most, mint öt éve volt. Gondolkodj globálisan - emberjogi eredmények, technikai újítások, új művészeti alkotások. És gondolkodj személyes szinten is  - amiket megcsináltál, elértél, vagy amin javítottál. Az elvégzendő munka a remény katalizátora legyen, ne a kétségbeesésé. Edith Eger

43 és szerintem nem jó az irány, de azért Isten éltesse sokáig, bölcsességet és jobb irányt kívánok...  https://youtu.be/89ojOuvZtLg

Végre befordultunk a Péntek utcába! :)

Ez most itt olyan nekem, amire azt  mondják, ha csak egy valamit olvasol a héten, ez legyen az... Nagyon fárasztó, nagyon munkás és extrém keveset alvós hetem van, tényleg mindig a következő lépésre,  napra bírok csak koncentrálni ... reggel a MAG-zenekarral hallgattam lelki dalokat, nagyon jól jött munka el... a gyógytornászomnak is vittem munkát bőven... most hazafelé pedig ez itt:  Minden percben döntesz.  Mindegyikben. Egyszer elkötelezed magadat, egy hivatás mellett, házastársad mellett,  gyerekeid mellett, Isten mellett. Attól fogva minden perced döntés. Mindegyik. Minden áldott pillanatot hagyhatsz simán, akadálymentesen átgörögni a következőbe,  az aztán következőbe, kicsi halogatásokkal, elúszó kötelességekkel, megoldott feladatok apró jóérzéseivel, egy-egy öleléssel,  közös élménnyel, beteljesült kívánsággal, miközben finom, hályogos bevonat képződik az egész életed körül, észre sem veszed, már ebben a nyálkabuborékban mozogsz. Lassan betokozódsz, egyre tompábbak az érzékelés

From Lewis's letter and the dedication to The Lion, the Witch and the Wardrobe. "My Dear Lucy, "I wrote this story for you, but when I began it I had not realized that girls grow quicker than books. As a result, you are already too old for fairy tales, and by the time it is printed and bound you will be older still. But some day you will be old enough to start reading fairy tales again . You can then take it down from some upper shelf, dust it, and tell me what you think of it. I shall probably be too deaf to hear, and too old to understand a word you say but I shall still be, your affectionate Godfather, C. S. Lewis. Book: Letters of C. S. Lewis 

 Ez a 9900. bejegyzés! :)  És íme egy érdekesség, a 9900 (is) egy angyalszám. Bár nekem a spiritualitás és az angyalokkal való kapcsolódás mást jelent, mint ami itt lentebb olvasható, de attól még érdekesség:  https://hu.zodiacsigns101.com/angelnumbers/9900-angel-number-meaning/

 Virágot azóta követem a Facebook-on, mióta a könyvkötős workshop-on voltam két éve nyáron. Festeni nem tudok, se rajzolni, de ez a bútorfestés, általában valamit létrehozni, nagyon izgat. A mamám nagyon sokat mesélt egy tulipános ládáról, ami az övé volt és annak idején az oroszok vitték el (Bögötén!). Nagyon fájt neki, hogy ez oda lett és én meg nagyon szeretnék egyet. Szóval majd egyszer, amikor lesz egy tornácos vagy nem tornácos kicsi házam, csináltatok egy ládát és megfestem. Addigra elmegyek azért Virághoz megtanulni a festést... Egy jó cikk vele:  https://kultura.hu/penteki-kulturrandi-csiki-virag-butorfestovel/?fbclid=IwAR2ILOv1_x_PJfJDy1gdJ-l62xf5YgE7DMYQ-r6pFa8b35nH95LjfO55FcQ És a két évvel ezelőtti emlékek a könyvkötős napról, jó volt újra elolvasni:  https://bernoblogja.blogspot.com/2021/07/elso-naplomkonyvem.html Virág FB-oldala, ott láthatjátok a munkáit, hogy éppen merre jár:  https://www.facebook.com/groups/2004584009682006/?hoisted_section_header_type=recently_seen&a

 

 Ma nem hiszem, hogy lesz rá időm, de azért csak fejet hajtok a napja előtt. :) még mindig készülök a Covid-kockák felhasználására. :)

Mi a boldogság? Mikor a vágyak pihennek. Mikor az ember nem gondol a holnapra, csak bámulja a parazsat félálmos nyugovással, s lelke úgy leng a múltak fölött, mint tó fölött a madár. Gárdonyi Géza

Ha ő nincs, nem tudtam volna fényképezni már a vízesésnél, mert ott már lemerült a telefonom.  Pici powerbank, annyit pont képes tölteni, amennyire egy ilyen utazáson szükség lehet. 👏😊

Szombaton érkezett el a napja a második - és egyben utolsó - Vivaldi-s utunknak. Nem mondom, hogy nem izgultam... Főleg, hogy előtte héten beteg is voltam, meg aztán még ünnepnapos is, szóval... meg a korán kelés, meg az új cipő, stb. Na de, 5,20-kor már a Hősök terén strázsáltam és ismerkedtem. :) Egy nagyon ari néni csapódott mellém, jót beszélgettünk, mire megjött a busz. A cipőm nagyon tetszett neki, mondta, hogy a Camino-ra anno vett egy nagyon jót... Hú, hát nekem itt le is ment a redőny egy pillanatra, mert a 30-ra nagyon szerettem volna elmenni, de akkor se és azóta sincs olyan, ahova csapódnék, egyedül meg csak nem merem, de szerinte ne halogassam, mert tényleg nagyon nagy élmény. Azt mondta, hogy sajnos 'csak' (!) 300 km-t tett meg és néha 'csaltak' is busszal és vonattal is, de szeretne visszamenni és folytatni... Van egy portugál szakasz, ami végig az óceán mellett megy, egy ismerőse azt csinálta végig, legalább arra menjek el! :) Ajánlott egy filmet is, sze

 Aki még nem töltötte ki, még elmerenghet a kérdőíven:  https://forms.gle/7ryL6qt71cCoVY8f9

Az életben nem a mérföldkövek, hanem a pillanatok a fontosak. Rose Fitzgerald Kennedy