Schneeberg - a Bécsi-Alpok királynője
Szombaton érkezett el a napja a második - és egyben utolsó - Vivaldi-s utunknak. Nem mondom, hogy nem izgultam... Főleg, hogy előtte héten beteg is voltam, meg aztán még ünnepnapos is, szóval... meg a korán kelés, meg az új cipő, stb.
Na de, 5,20-kor már a Hősök terén strázsáltam és ismerkedtem. :) Egy nagyon ari néni csapódott mellém, jót beszélgettünk, mire megjött a busz. A cipőm nagyon tetszett neki, mondta, hogy a Camino-ra anno vett egy nagyon jót... Hú, hát nekem itt le is ment a redőny egy pillanatra, mert a 30-ra nagyon szerettem volna elmenni, de akkor se és azóta sincs olyan, ahova csapódnék, egyedül meg csak nem merem, de szerinte ne halogassam, mert tényleg nagyon nagy élmény. Azt mondta, hogy sajnos 'csak' (!) 300 km-t tett meg és néha 'csaltak' is busszal és vonattal is, de szeretne visszamenni és folytatni... Van egy portugál szakasz, ami végig az óceán mellett megy, egy ismerőse azt csinálta végig, legalább arra menjek el! :)
Ajánlott egy filmet is, szerinte mindenképp nézzem meg: https://port.hu/adatlap/film/mozi/jaratlan-utakon-sur-les-chemins-noirs/movie-246494
Hasonló dolgokról beszélgettünk és hogy ezen az osztrák úton ő már volt tizenéve, gondolta újra megnézi. Egyedül utazott és milyen az élet, pont előttünk ült és ahogy láttam elsőre megszerették egymást a társított szomszéddal, olyan jó volt őket nézni az út alatt is... :) Hazafelé nézegették a képeket és egymásnak mutogatták telefonon, meg a családi képeket, stb. :) A végén puszi-puszival váltak el.
Sajnos hamar jött a busz, de még szívesen beszélgettem volna még vele.
Puchberg-be érkeztünk:
Itt volt kb egy órácskánk nézelődni, de inkább lefutni a távot, hogy megnézzük, amit szerettünk volna. :) Mindig, a rohanás. A várnak láttuk a falát és mellette a templomban épp keresztelő volt. Nagyon megérintett, de örülök, hogy tudtam imádkozni ott kicsit, meggyújtani a szokásos gyertyát a Mamának és mindünk védelmében és közben jött egy gitáros dal, a szívem túlcsordult és könnybe lábadt a szemem. Olyan igaz jelenlét volt... 🙏
Utána nem kívánt sietés jött, de örülök, hogy ezt a pár pillanatot meg tudtam élni.
12,00-kor indult a vonatunk fel a hegy tetejére:
Káprázat és jajgatás következett. :)
És meg kellett mászni 88 m-es különbséget még a kisebbik csúcshoz... voltak mélypontok, egy különösen, de kicsi ücsörgés és ki-belégzés után mégiscsak eljutottam oda, ahova (1900 m magasságba)...
Nagyon nagy élmény volt az egész mászás, tényleg érdemes megnézni a képeket, mert szerintem csodásak, még ha nem is adják vissza az igazi színeket és távolságokat, az érzést magát...
Íme a medvepózos, nem épp királynői cipőkötésem vagy havasi gyopár fotózás :)
Voltak egyéb kényelmetlenségek is mint a nehezen eltalált szorosságúra kötött cipő és ez a kép csalóka, mert ennyire nem értünk rá henyélni :) de szerettem volna pár pillanatra eggyé válni a földdel, a természettel magával és csak innen töltekezni... (ez nem egy elfordított fotó, ilyen meredek volt a hegy, pedig itt már majdnem lent voltunk:)
Utána még jött egy sietős lejutás, a kápolnát megnéztük és még ebédet sem ettünk, pedig majdnem 3 óra volt, amikor gyülekezni kellett. München óta vágytam egy jó császármorzsára, na, itt ettem aranyáron, de csalódás volt kicsit, úgyhogy majd még kell máshol is vadászni egy autentikus és finom verziót.
Újra levonatoztunk, tátottam a szám tovább... és nem győztem hálát adni...
Puchberg után irányba tette magát a busz és szomszédba, Losenheim-be gurultunk, hogy megcsodáljuk a Szent Sebestyén vízesést (Sebastien Wasserfall). 40 m magas és az egész lenyűgöző... Sajnos trappban mentünk és hegymenetnek (már nem annyira kívántam) és önző emberek miatt alig lehetett fotózni és csak úgy egyáltalán élvezni, de azért kár lett volna kihagyni.
Cipőszentelés egy rövid imával:
(A vértanúként tisztelt Sebestyénhez mint segítőszenthez fordultak pestis és más – embereket, állatokat pusztító – járványok idején. Számos testvérület és kézműves céh tisztelte védőszentjeként, ereklyéinek birtoklásáért több település vetélkedik.)
Idemásolom még magát az útleírást, amit az iroda adott meg, most készültem hosszabb anyaggal is, jó lesz eltenni és majd egyszer erre is visszaemlékezni, újra nézegetni a képeket...
Részletes program: Indulás Budapestről reggel 6.00 órakor a Bécsi-Alpok felé. Útközben kis pihenőt teszünk, majd meg sem állunk a Schneeberg lábáig, ott, ahonnan a Salamandernek is becézett fogaskerekű indul. Itt található Puchberg városa.
A legmagasabb hegycsúcs – utunk célpontja - a Schneeberg, melynek tetejéről az Alpok nagyszerű látványa tárul elénk. 2.075 méteres magasságával ez a Bécsi-Alpok koronázatlan királynője. Magasan a környező táj fölé emelkedik, ezért remek kilátás nyílik róla, ráadásul nem is különösebben kell megerőltetnünk magunkat ahhoz, hogy feljussunk a csúcsra. Felszállunk a fogaskerekű vasútra, és máris a legjobb társaságba kerülünk: annak idején még Ferenc József császár is utazott rajta! Az 1800 méter magasságban található hegyi állomásra kapaszkodik fel a 9,8 km-es út alatt a vonat, amely 53 perc alatt teszi meg ezt a távot. Az út gyönyörű erdőkön át, alpesi rétek mellett vezet egy csodálatos, páratlan szépségű világba, ritka növények és állatok birodalmába.
Útközben több megállót is érintünk. A legnagyobb kapaszkodó előtti pihenőnél pedig lehetőségünk lesz megkóstolni a híres schneebergi buktát is különböző ízekben. Ahogy felértünk a felső állomásra, végigmegyünk a kaleidoszkóp elnevezésű kiállítórészen, valamint megtekintjük a közelében található az Erzsébet templomot is, melyet az 1898-ban meggyilkolt Erzsébet osztrák császárné és magyar királyné, Sissi emlékére emeltek.
Ezután egy kellemes panoráma kirándulást teszünk az itteni csúcs körül, a bátrabbak pedig az állomás feletti magaslatra is felkapaszkodhatnak a kereszthez.
A szabadidő alatt a gyerekeket egy fából készült játszótér várja. Ez Alsó-Ausztria legmagasabban fekvő játszótere közvetlenül a hegyi állomás közelében. A felnőtteket pedig hütték, azaz éttermek csábítják. Itt minden helyi specialitás megkóstolható és egy kellemes, pihentető időt tölthetnek el a friss, alpesi levegőn a csodálatos panorámában gyönyörködve.
Délután szintén a fogaskerekű vasúttal jutunk le - nem egész egy óra alatt - az alsó állomáshoz. Puchberg manapság kellemes klímájú, a rég letűnt napok hangulatát még mindig őrző fürdőhelyként üzemel. A vonatállomás a városközpontban található egy tavacska mellett, amelyen minden évben kacsák, récék és hattyúk várják az oda érkezőket. A 19. század közepétől ez a hely a bécsiek legkedveltebb nyári úti célja. Szabadidőben lehetőség van sétálni egyet a városban, a parkban, megnézni a puchbergi várat és templomot.
Autóbuszunkkal a közeli Losenheim településre indulunk, ahol vár minket a Sebastian-vízesés. Patakparton, majd az erdőben sétálva érjük el a zuhatagot, melytől a kötelező fotók elkésztése után indulunk vissza Budapestre.
A buktát nem kóstoltam meg, mert az egyik megállónál 5 perc alatt kellett volna lerendezni az ügyletet, az egyik képen látszik az ára... utólag kicsit mégis majdnem bánom, mert amúgy jól nézett ki. :)
A képeslapos képeket itt találjátok. Látszólag sok az egyforma :) de nem volt szívem a homályosakon kívül egyet sem törölni.
https://photos.app.goo.gl/soPjk22p53sA865H6Szuper út volt, korrekt idegenvezetővel és lassú sofőrökkel, de egészségesen és épen megjártuk az utat, szóval nem morgok, hálás vagyok, hogy eljutottam ide.
Még sok apróságot lehetne írni, de már szerettem volna megosztani veletek, úgyhogy e megoldás mellett döntöttem. :)