berno

 ... nem mertem utolsó reggelre hagyatkozni  ezért megcsináltam a fotókat csütörtök este és tegnap reggel. Talán egyszer sem tudtam elmenni úgy tábla előtt, hogy ne érintett volna meg az igaz nagysága, szépsége, értéke. Ha lesz rá lehetőségem, ráközelítek majd, mert a mozaikok különösen gyönyörűek. 

 ... nos, történelmi pillanat, még ugyan másik főosztály, de ma elkezdődött az épület kiürítése. :( 

 

  ... többünk szíve repedezik és pont ezért nagyon hálás vagyok, hogy még mielőtt a világvége bevágott, elkezdték megszervezni ezt az épületbejárást, ami inkább egy igazi kulisszajárás. Az épület tele van szomorú, elkenődött emberekkel, még az üres folyosónak is más a hangulata... Az én szívem szerintem meg is repedt ma délután 3-ra, különben mi másért bőgtem volna hazáig, bár most se túl rózsás a helyzet. Közben nem tudom, hogy mikor és vajon miért szerettünk így egymásba? A márvány miatt? A csillogós mozaikok miatt? A gyönyörű ablakok miatt? Akkor, amikor a sötét irodában már délben csepegtetni kell a szemembe? Amikor tavaly előtt télen a 17-18 fokban ültünk/reszkettünk? Amikor 3 év után is el tudnék tévedni? Amikor naponta kétszer akadok el alattam a feljövő linóleumban? A történelem koptatta lépcsők miatt a lépcsőházban? A titok valahol ott lehet, ami ennek a háznak a történelme és a lelke... amikor a bejárás végén az őr egy sóhajtással és szomorú szemekkel azt mondta, hogy ha ...

 Lefényképeztem, amíg az, ami... 🥴

 ... (el)fogynak ezek a reggelek, amikor ráfordulok erre az útra... erre lassan csak ünepnapokon járok... :(

 A dobozok lassan el lesznek vetve, nekem meg a szívem repedezik... egy ilyen irodám se volt ennyire vacak és nem volt soha ennyire rossz elhelyezésem, mégis az épület és az egyszerű megközelítés miatt elszorul a lelkem... 💔 ... innentől új időszámítás kell kezdődjön.

 Tegnap délután megvolt a 'hivatalos' nyugdíjas búcsúztató is, sikerült ezt is megszervezni... magam is alig érem elhinni, hogy sikerült végigvinni a hivatali ügymenetet és a legalább 7 aláírást az aktára... és még vendégek is voltak, meg ajándékok is...  Hogy elfáradtam-e? Nagyon. Hogy kimerültem-e ebben a 2,5 hónapban? Valószínűleg.  Elsején új időszak kezdődik. 

 Ma megünnepeltünk egy Lónyay díjat is:

A főnök nyugdíjba megy, ma elbúcsúztattuk, így nekem kb. kéthavi kreatív munka végére került pont... meg az érzelmek, az elmúlt közel 8 év, történetek, események... akárhogy nézem, korszakváltás... Mutatom, én mit kaptam, kb. mindennek külön története van.

Nem titok, hogy nyitott az önéletrajzom a Profession.hu-nál és időnként jönnek is rá ajánlatok, de konkrét is, tehát amikor a cégek böknek meg. A mai kedvencem, különösen az Amit kínálunk néhány eleme... ;) Otthonról is végezhető munkakör, heti  2 nap Home Office  lehetőség ... Nagyszabású  céges rendezvények  (Halloween, zárási buli, karácsonyi est) Rendszeres  csapatépítők  (bowling, dumaszínház, szabadulószoba) ... Munkán kívüli szervezett programok (vitaklub, könyvklub, kézműves workshopok, játékestek) Modern , minden igényt kielégítő  napfényes iroda  (állítható asztalok, kiváló hangtechnikával felszerelt kényelmes tárgyalók, irodán belüli céges étkező/kávézó, saját kulccsal zárható lockerek) Irodaházon belül nemcsak sportolási lehetőségek várnak rád – futópad, elliptikus tréner, szobabicikli és jógaterem –, hanem kikapcsolódásra is van lehetőség a pihenőzónában, ahol csocsó, biliárd, darts, játékkonzolok és egy óriási TV is rendelkezésedre á...

 Egymás után érkeznek a LinkedIn-es témák:

 Mai munkahelyi elvonulás és már szinte kis szabi... 🙃 Visegrád még mindig mesés, pedig csak a Királyi Palotát láttuk és egy finomat ebédeltünk Don Vito-nál... (Száz éve jártam ott, pontosan ugyan ebből a célból egy másik csapattal.) Csodás időnk volt, jól éreztük magunkat, az étterem enteriőre teljesen elbűvölt! Szoba kiláttással: ... és a budi ajtó don Vito-nál, elképesztő! további képek:  https://photos.app.goo.gl/ar7zsCrfkpuFJ9uz9

 

Sokan közületek - legalábbis aki hallott arról, hogy váltani szeretnék - szerintem nem is vesz komolyan ebben a témában (se), de attól még magamban futom a köreimet. Hét és fél év a közigazgatásban, főleg az utolsó 3 év messze túl van azon, ami nekem még belefér... és ez alatt nagyon sok mindent értek... a személyes részét főleg... Korábbi főnökömtől szoktam annak idején hallani: nem tudom vállalni... én sem tudom vállalni, ami történik és ahogy és amilyen körülmények között... 45 leszek, vannak gondjaim, meg kell húznom magamnak azt a határt, hogy meddig és mit tudok vagy akarok vállalni. Ennek érdekében normális, értékes munkát szeretnék végezni, korrekt bérrel és nem a fél napot békávézással tölteni... Azt gondolom, hogy nem akkora luxy vagy óriási elvárás ez... 19 éves korom óta dolgozom inkább sokat mint keveset... , az első 3 hónapot és az azt követő nehéz 6 hónapot leszámítva sosem dolgoztam csak egy félét... a főiskola alatt is, illetve annak érdekében még inkább... mindig kell...

Ma van 25 éve, hogy megkezdtem az eddigi leghosszabb munkaviszonyomat akkor még TF-Mentálhigiéné Tanszéken... meghatározó tizenévek jöttek... máig emlékszem az akkori irodára, az arcokra, eseményekre... 🙏  Fogok is írni ma az akkori főnökömnek, akitől a mai napig csak tanulni lehet és a legnagyobb hálóm lelki téren.  https://bernoblogja.blogspot.com/2024/05/2000-05-18.html 25 év... szent ég... ...és ugye 18-a van, szóval 4 hónap múlva...

 ... itt kéne dolgozni július 1-től...?! Tudom a választ...

 Fura érzés a napot itt tölteni...

Mától ráadásul így vagy úgy, de új munkahelyem van. "Itt az ideje az újrakezdésnek. Teremts időt és teret arra, hogy ismét összekapcsolódj belső éneddel, és fogalmazd meg szándékaidat az elkövetkező esztendőre." Raluca Spatacean

 Kívülről bizony ilyen...