berno

 Fura érzés a napot itt tölteni...

Mától ráadásul így vagy úgy, de új munkahelyem van. "Itt az ideje az újrakezdésnek. Teremts időt és teret arra, hogy ismét összekapcsolódj belső éneddel, és fogalmazd meg szándékaidat az elkövetkező esztendőre." Raluca Spatacean

 Kívülről bizony ilyen...

 Még az én munkahelyemen is lehet találni némi lelket, itt van például ez. Ez a lépcsőforduló a ház egyik legszutyokabb pontja... gondos kezek viszont varázsoltak és nekem nagyon tetszik.  Zéné rávett ebéd után, hogy üljek le a fotelba és neki azért szinte lehetetlen nemet mondani. 🥰🙏🙃 Persze kajálni a benti cipőmben mentem, így pont úgy virít a képen, mint oviban amikor fotózásra kiöltöztettek, de a képen mégis a mamuszkámat látom meg először azóta is. 😅🤗

  *no comment*

Reggel volt egy hivatalos ügyintézésem, pedig majdnem elaludtam (=alig bírtam felkelni). 2-ig dolgoztam és fagyoskodtam.  3-6-ig 'szoptatós' buli 🥰 Az egyik legjobb buli, kicsi Adéllal újra boldogság és áldás volt találkozni. ❤️🙏 lett újra tetkóm is... 🙃 8-10-ig Pál Feri előadás : Sziporkázó, nevettető, megríkató, nagyon sokat adó két óra. 10-re az eső is elállt....🙏 a hétvégi bevásárlás viszont elmaradt, 10-re minden bezárt... 😲🤭 ... és még a Duolingó is belefért... 🤭🦉

 Ma pár órát az egykori munkahelyemen töltöttem, közben úgy átépítették a TF-et, hogy semmit nem bírtam beazonosítani... még a címer-logó is más... elképesztő... Tisztelgés egy bizonyos sportcsillag előtt is... 🙏 Ez meg milyen jó ötlet és tényleg ették a gyümölcsöt... munkahely is lehetne ilyen... 

A napot virágboltban kezdeni roppant jó érzés, még akkor is, ha újabb nem kedves (bunkó) virágosba botlottam...  Kolléganőm 25 éves közszolgálati jubileuma virágcsokort érdemelt. :)

Karácsonyi ajándékot váltottunk be ma délután az utcámban: Tartottam tőle, nem alaptalanul... kb kilenc- tízévesen kezdtem zongorázni és az élet úgy hozta, hogy egy kemény, már-már durva tanárt kaptam... (most arról nem kezdek el mesélni, hány kemény nő volt azóta az életemben) rettegtem tőle és máig csodának tartom, hogy a klasszikus zenét nem tudta megutáltatni velem... nála volt az első (és még számtalan) szerencsétlenkedő kopogós élményem... hamar rájött, hogy a két karom nem működik közre egymásnak, nem sikerült a két kéznek úgy együttműködnie, ahogy azt Mozart és társai elvárták volna papírforma szerint... óbégatott és verte a tantamot, engem épphogy nem... ekkor (és minden új darabnál - és nem volt kevés) jött mindig a még utálatosabb rész, lecsapta a zongora tetejét és a kezembe adott két tollat/ceruzát... le kellett kopogni a kottában írtakat... nem igazán sikerült... így telt el öt év zenetanulással... aztán nem kellett dobolni... pár év után újra volt egy vacak 2 órám dobolg...