berno

Íme egy interjú, ami nem színházrajongó embereknek is szerintem is sokat adhat, mert sok-sok jó és józan gondolat van benne: http://szinhaz.hu/multidezo/45365-en-magamat-csinalom-macsai-palt-koszontjuk Mácsai Pál régi  kedvenc (és ma van a szülinapja :) ), de valahogy mégsem ez a jó szó rá, mert... mert: - nem láttam eleget színpadon -nem láttam sok rendezését, stb... Mégis örülök, ha van vele néha egy-egy interjú, mert - szeretem a gondolkodását -a hangszínét (bár olvasva ez kevésbé jön elő) - nem mond ellen önmagának, stb... Az első élő élményem vele egy Azt meséld el Pista -est volt az Örkény Színházban. Ültem a 2. sorban (meglepetés-szerű este volt, nem tudtam hova megyek/visznek) és éreztem, hogy megigéznek... Mármint megigéz a színpadról... :) (ez mégcsak néhányaknak sikerült eddig :) ) Onnantól felsorakozott a kedveltjeim közé és érdekel, mit csinál. Voltam néhány nyitott próbán az Örkényben, pártoló lettem és igyekeztem a nézhető darabokat meg is nézni...  Jó vol

“Igen, vala­hogy így van: ott­hon az, ahova haza­térsz. Ahol valaki vár este. Ahol isme­red a fal kopá­sait, a sző­nyeg folt­jait, a búto­rok apró nyi­kor­gá­sait. Ahol úgy fek­szel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipi­he­ned magad. Kipi­he­ned az éle­tet, az embe­re­ket, min­dent. Ahol ott­hon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagy­tok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagy­tok ebben, hogy haza tér­tek, ami­kor este haza­tér­tek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egé­szen egy­szerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, ami­ben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami mele­get ad. És hogy ebben a körü­löt­tem lévő szé­les, nagy és fur­csa világ­ban ez a kis hely nem ide­gen és ma az enyém. Jól érzem maga­mat benne, ha kiné­zek az abla­kon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejö­vök, meg­le­lem azo­kat, akik még hoz­zám tartoznak. Ez az otthon. Min­de

Íme a 300. bejegyzés :)) Amikor még fórumoztam, vadásztam a kerekszámokat... :) Most nem kellett senki előtt sietnem, csak figyelni, hogy jókor posztoljak :))

Paulo Coelho A dolgok, amelyeket megtanultam az élettől: • Hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképpen fájdalmat okoz neked olykor. És ezért meg kell bocsátanod neki. • Hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához. • Hogy nem kell megváltoztatnunk barátainkat, ha megértjük, hogy a barátok változnak. • Hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek. • Hogy vagy Te tartod ellenőrzés alatt a tetteidet, vagy azok fognak Téged. • Megtanultam, hogy a hősök olyan emberek, akik azt tették, ami szükséges volt, szembenézve a következményekkel. • Hogy a türelem rengeteg gyakorlást igényel. • Hogy vannak emberek, akik szeretnek bennünket, de egyszerűen nem tudják, hogyan mutassák ki. • Hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni. • Hogy csak azért mert valaki nem úgy szeret téged, ahogyan

Dr. Gyökössy Endre: A Boldogmondások margójára (Máté ev. 5. rész 1-12. versekhez) Boldogok, akik tudják, miért élnek, mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek. Boldogok, akik összhangban vannak önmagukkal, mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz. Boldogok, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömes lesz az életük. Boldogok, akik tudják, hogy másoknak is lehet igaza, mert békesség lesz körülöttük. Boldogok, akik nevetni tudnak önmagukon, mert nem lesz vége szórakozásuknak. Boldogok, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól, mert sok zavartól kímélik meg magukat. Boldogok, akik észreveszik egy diófában a bölcsőt, az asztalt és a koporsót, és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is. Boldogok, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni, mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé. Boldogok, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert mosolyogva ébrednek fel és örö

Nos, ha már ennyi okosat posztoltam - másoltam -ma, legyen a napi zene is ilyen: Egy dal a Csoportterápia c. musicalből (Madách Színház), és Polyák Lillától. Egyébként a darabot ajánlom megnézésre, de nagyon :) http://www.youtube.com/watch?v=Xu1ON9FY9tg&feature=related

Alex ma először volt moziban: A cinemát próbáltam magyarosítani és mondtam, hogy az a mozi, mire ő: "... de Berni, én nem múzeumban voltam, hanem cinemában és kicsit estében volt (értsd jól: sötét volt). A film kalózos volt és a királyfi kalóz kapott kardot is, hogy tudjon harcozni... És nem féltem. " Hát ilyen, amikor egy kicsi 4 éves először megy igazi moziba... :)

Néha nyitva kell hagynunk az ajtót, engedni, hogy besétáljon rajta a legnagyobb álmunk. Talán egy férfi, vele együtt a szerelem, a boldogság, talán egy jó hír, amitől napjaink máshogyan telnek, talán egy barát, aki visszaadja mindazt, amit eddig az évek eloroztak. Talán besétál az egészség, fölszabadítva testünket a folytonos kíntól. Csak ne felejtsük el nyitva hagyni az ajtót, hisz mind várunk valamire! Mindannyian álmodunk. (Sarah Garden)

Tatiosz: a szív erényei Szavaim időtlenek, márványlapra vésve élnek tovább. Hallgasd meg tanácsom: 1. Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat. 2. Bár bánat a szívnek távoli dolgok után vágyódni, vágyaidat ne tekintsd hiábavalónak: ami mára megvalósult, tegnap még képzelet volt. 3. Ember számára nem létezik nehéz helyzet, csupán helyzetek vannak. A nehézség leküzdéséhez kell egy kis idő, a lehetetlennek tűnőhöz valamivel több. 4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának. 5. Tudd, hogy szavadat félreérthetik. Olykor tetteidet is. A félreértés épp úgy hozzátartozik az emberhez, mint fához a levél, tengerhez a víz, törzshöz a kar, fejhez a gondolat. A félreértés oly természetesen jár-kel a világban, mintha együtt született volna a megértéssel. Ne magyarázkodjunk, ne szépítsük a történetet. Az igazság aranyból van és kiállja az

Újabb igazság, főleg a legutolsó sor... :) Az emberré válás szabályai 1. Kapsz egy testet Akár tetszik, akár nem, földi léted egész tartalmára ez a tiéd. 2. Tanulsz Teljes óraszámban látogatod az Élet nevű szabadegyetemet, ahol mindennap módod nyílik arra, hogy valami újat tanulj. Talán szereted az így szerzett ismereteket, talán lényegtelennek vagy ostobaságnak tartod őket. 3. Nincs balsiker, csak tanulság A fejlődés próba szerencse folyamat, azaz kísérletezés. A „sikertelen” kísérletek éppúgy a folyamat részét képezik, mint az „eredményesek”. 4. A lecke addig ismétlődik, míg nem tanulsz belőle Ugyanaz a lecke a legkülönbözőbb formákban kerül eléd, amíg meg nem érted a tanulságot. Miután felfogtad, továbbléphetsz a következőhöz. 5. A tanulásnak soha nincs vége Minden életszakasznak megvannak a maga leckéi, amelyek várnak rád, ha megéred azt a kort. 6. Semmivel sem jobb „ott”, mint „itt” Mire eljutsz „oda”, az „amott” még vonzóbbnak tetszik. 7. Mások pusztán éned tükörképei Semmit s

Nohát, mennyi okos írásba botlom ma... “Egy asszony ül a sziklán, és az ideális férfiról álmodozik. - Szép lesz, magas, és elbűvölő. – mondja boldogan merengve. Egy férfi érkezik fehér paripán, megáll az asszony mellett, és így szól: - Itt vagyok! - Magas lesz, szép, és elbűvölő! – folytatja az asszony megfeledkezve látogatójáról. - Asszonyom, – mondja a herceg – én vagyok a herceg, fehér paripán! - És kedves lesz, és vidám, és nagyszerű szerető… - Figyeljen rám, – kéri a herceg – hiszen máris itt vagyok! - És majd felkap engem, és magával visz, és együtt élünk majd boldogan. Ekkor a herceg tehetetlenségében megvonja vállát, és ellovagol. Az asszony mélyet sóhajt, és így szól: – Igen, egy nap majd eljön értem, az én hercegem.” Kérdés: Te is a jövőben élsz, és ott akarod megtalálni a lehetőségeket és a boldogságot, ami már itt, a jelenben is létezik? “Ne hessegesd el a szomorúságot. Oktalanul jön, talán öregszel ilyen pillanatban, talán megértettél valamit, elbúcsúzol a szomorúság negy

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú Soha ne légy szomorú, ha a valóság túl rideg, s ne keseredj el, ha nem találod helyed. A valós élet olyan, mint a csörgedező patak, előfordul néha, hogy nehezebben halad. Ha nem találod céljaid, ne gyötörd magad, idővel majd alakul, mi e percben csak gondolat. Kérdezhetnéd, miért élünk, de senki nincs, ki választ ad, minden napunk küzdelem, mely mindhalálig megmarad. Ha csalódott vagy, s úgy érzed, hogy minden hullám összecsap, gondolj bele, mennyi ember vállalná sorsodat. Mindig csak a jóra figyelj, s hibáidat elfeledd, ha önmagadat elfogadod, könnyebb lesz az életed. Ha nem látod a fényt, a Napot, nyisd ki jobban a szemed, gondjaid közt tartogat még csodákat az életed. Mindig csak a mának élj, s az örök szabályt ne feledd: A holnap mindig tiszta, mivel nem szennyezi semmi tett.

Ma délelőtt egy helyeske fiatalember bekopott és adott egy dobozt... Nos igen, az útitárs érkezett meg becsomagolva. Matte nagyon szereti a dobozokat, ezért rögtön leigázta, végigtolta, végigvonszolta a házon, rámászott, leült, stb... Kb ez történt a tartalommal is, tehát megismerkedett az új bőröndömmel - bár amilyen kicsi, szemétség így hívni - márcsak a nagytestvérek miatt is... Ebbe szinte SEMMIT nem lehet beletenni.... ;) A bizonyíték (Ha Mettit kicsit jobban összehajtogatnám, épp beleférne :) ) Íme a képsorozat, mert ennél jobban nem tudnám bemutatni egyik szereplőt sem :) Azért remélem látjátok, hogy még a vízipisztoly is belefér... :)) Még szokom egyébként az új havert, de bíztató, hogy ennek a kollekciónak nagyobb darabjai is léteznek és majd tudok venni tisztességes méretűt ugyanilyet, és akkor úgy utazhatok mint a nagyok meg a filmekben a bigék, egyforma táskákkal :)) ... és még nem is tucatdarabként jelennek meg a futószalagokon :)

Nos, amit ígértem, meghoztam :) Ilyen volt és ilyen lett:

Minden nap ünnepelj! “Nézz utána, hogy min­den nap­ból, a leg­kö­zön­sé­ge­sebb, sivár hét­köz­nap­ból is ünne­pet csi­nálj, ha pil­la­na­tokra is! Egy jóin­du­latú szó­val. Mél­tá­nyos cse­le­ke­det­tel. Nem kell sok az emberi ünnep­hez. Min­den napba bele­csem­pész­hetsz vala­mi­lyen vará­zsos ele­met, meg­aján­dé­koz­ha­tod magad egy könyv igaz­sá­gá­nak negyed­órás élmé­nyé­vel, vala­mi­lyen homá­lyos foga­lom meg­is­me­ré­sé­nek kielé­gü­lé­sé­vel, kör­nye­ze­ted vigasz­ta­lá­sá­val vagy fel­de­rí­té­sé­vel. Az élet gaz­da­gabb lesz, ünne­pibb és embe­ribb, ha meg­töl­töd a hét­köz­na­pok per­cét a ren­kí­vü­li­vel, az embe­ri­vel, a jóin­du­la­tú­val és az udva­ri­as­sal; tehát az ünneppel.” Márai Sán­dor: Füves köny

Kosztolányi Dezső: Boldogság - Nézd — figyel­mez­te­tett Esti Kor­nél -, mind­nyá­jan ábrán­do­zunk arról, hogy vala­mi­kor bol­do­gok leszünk. Mit kép­ze­lünk el ilyen­kor? Több­nyire valami állan­dót, szi­lár­dat, tar­tó­sat. Pél­dául egy kas­télyt a ten­ger part­ján, ker­tet és csön­det körötte, egy nőt, gyer­me­ke­ket, csa­lá­dot, eset­leg pénzt vagy dicső­sé­get. Ezek csa­csi­sá­gok. Az ilyen képek kis­ko­runk­ban jelen­nek meg előt­tünk. Igaz, ma is meg­je­len­nek, ha a bol­dog­ság­ról kép­zelő­dünk, mert igazi és éber álma­ink­ban min­dig cse­csemők mara­dunk. A mese ez, az örök és lég­üres mese. Ennek a kas­tély­nak, akár a mese­beli kas­tély­nak, nincs terv­rajza, átírási költ­sége, adó­lapja. A nő, akit magunk elé fes­tünk, test­te­len és lélek­te­len, nem is vagyunk vele sem­mi­féle viszony­ban. A gyer­me­kek, aki­ket álmo­dunk, sohase beteg­sze­nek meg kanya­ró­ban, és sohase hoz­nak haza rossz bizo­nyít­ványt. A dicső­ségről pedig nem mer­jük meg­ál­la­pí­tani, hogy a va

Hm... útitárs megrendelve, de egyelőre még nem mutatom meg, hátha meg sem érkezik ahhoz, hogy  útnak induljon... :) szóval értitek ....  :)

Mivel 'vészesen' közeleg az újabb pakolás (aki nem emlékszik mit adtam elő legutóbb, keressen vissza), utánanéztem néhány dolognak... Azt talán már írtam, hogy most csak kézipoggyásszal utazom (ktg-kímélés miatt - mert vagy csomag vagy nem húsvét) és easyjet-tel... Nos, aki már utazott eme díszes társasággal, tudja, hogy a levegőért is pénzt kérnek, hát még a csomagért... Nos, kemény, mert a női kézitáska sem engedélyezett... ez akár jó is lehet, mert Bernike az életben először úrinő-módon utazhat, lazán egy szem táskával... aha... csak mi kerüljön bele... mit vihetek angolhonból magyarhonba... szuvenírek, kis angol ajándékok kizártak, mert Bíborka és a technikai akármik madzaggal azok biz utaznak :)) Ja, és visszafelé ugyanaz előadandó... ;)  Hogy nemcsak angolt (azt pláne nem) tanulok meg eme egy év alatt, az több szempontból is kezd igazzá válni... Pakolni mindig nagyon (nem) tudtam... hát még most... :) A történet nem ilyen egyszerű, mert ugye nincs is maximális

‎"Csodálatos az is, mennyire érzékenyek az emberek. Mint egy rózsa. Mint egy kankalin. Oly végzetesen figyelnek minden szóra, mely hiúságukat sértheti, mint senki és semmi az élők világában. Egy hanglejtés is halálra tud sebezni egy embert, igen, már az is, ha éppen hallgatsz róla, mikor ő úgy várja, hogy dicsérjed vagy helyeselj neki: örökké ellenségeddé változtat egy embert. S ugyanezek az emberek, akik ilyen félelmesen finom hallással érzékelnek mindent, ami személyükre vonatkozik, akik egy kézszorítás bensőségén, egy telefonbeszélgetés hanglejtésén is átérzik a személyük felé villanó véleményt vagy igazságot, ezek a mimózánál gyöngédebb és érzékenyebb emberek gondtalanul követik el a legotrombább aljasságokat, szemrebbenés nélkül kegyetlenkednek, közömbösen és néha jókedvűen is. Az emberi léleknek ezt a rugalmasságát nem érdemes bírálni; csak tudni kell erről. S nem lepődni meg semmin, soha." Márai Sándor

Két lelkes olvasóm (B+NM) máris jelezte (ilyenkor derül ki az olvasottság és a nézettség :) ), hogy a tegnapi képek nem nézhetők... Nos, ez sajnos lehet, mert a picasa meg a google együtt valamit újítottak az én érdekemben (természetesen :) ), és a feltöltés máris bonyolultabb lett (mint látszik)... Amint rájövök mit rontottam(k) el, hozom az új linket :)

Ma ismét kikocsikáztunk. Az időjósok azt mondták, hogy az egész heti csodaszép idő ma is tart, így hát nekivágtunk. Az út jófeléig köd, szürkület, majdnem eső... De aztán egyszercsak csodanapsütés :))) Ami a kocsiból nem látszott, hogy a szél elég hűvösen fújt, na dehát mit akarjon az ember lánya márciusban? Az úticél: Camber volt, lent délen a parton (hogy ott az óceán folyik-e, vagy  a tenger, vagy a csatorna - nem derült ki... mert hogy én nem tudom a földrajzot, azt mindenki tudja :) de hogy az sem, aki itt lakik? :) ), így hát maradjunk annyiban, hogy a beachen voltunk :) Ez egy picike hely volt, de homokos partja van és sok fürdőzője (is) - március 25-én! :)) Bezzeg mi... hát inkább nem részletezem milyen szerelésben, de élveztük, és ez a lényeg :)) Utána átmentünk Rye-be, ami viszont egy nagyon szép hely víz nélkül is. Egy városka nagyon régről. Ettünk Fish&Chips-et (életemben ma először), aztán a picik fagyiztak is, meg leskelődtünk. Belebotlottunk néhány antikbolt