berno

Életem egyetlen igazi szerenádhoz hasonló élményéhez kötődően ez itt mindig kedves emlékeket idéz fel bennem, ahányszor csak meglátom... 🙃

 ... ideje újraolvasnom, hogy legalább az egyik elemet megtaláljam magamban:

 Nyuszikával ma tevékeny napra készülünk... 🤗 közben egy fényképalbumon is dolgozom. Egy, sőt két nehézség van csupán... a fűtés úgy döntött, hogy szombatol, persze pont ilyenkor nem süt be a nap. A heti időjárás előrejelzést elnézve azt hittem elsőre, hogy a londoni időjárást nézem... 😅🙈 valójában minden egy jó kuckózás mellett szólna, egy meleg pléd alatt egy jó könyvvel... 🙃 este elmondom, hogy mi lett végül. 🤗

December 19-e óta vártam ezt, de a vasárnapi utcán toporgás miatt sajnos elbuktam... Karácsonyi ajándék volt (lett volna). (Több utcán ácsorgás nem lesz, főleg nem ilyen résztvevői leosztással.) Amennyire sajnálom, annyira megdöbbent  hogy el sem tudtam adni... Agyonszerveztem kicsit a heteket (bár ez tényleg rég megvolt), mert a tavaszi utazás meg egynaposok és az elátkozott névnap helyett ezt választottam, mert ez így többször élmény, de időnként máshogy jönnek ki a lépések. ... és nem kell mindenhol ott lenni... csak mi van, ha engem több minden érdekel ... ? Persze, nem ennyi az élet... 🤔🙃 ... de feláll, koronát megigazít és megy tovább... 😅🤔

 Tavasszal szerelmes nyuszikák. 🤗

... hogy álltok a márciusi feladatokkal?

Tegnap éjjel kishíján hasra estem valami betonpadkában a Nagymező utca sarkán, ami nagyon meglepett, hogy hogy került oda, hiszen ismerem a járást... Mivel ma arra mentem, kivizsgáltam... Kivitelezési remekmű:

 A hétvége vagy 3-4 napos kellene legyen vagy engem kellene kevesebb dolog érdekeljen... (?) 🤔 "... most kell változás..."

 ... egy kávé, közben hallgatom-nézem a rendhagyó történelem órát, majd nekilátok egy szörnyen hosszú feladatos listának... vagy alszom... 🙃 Közben mély megindultság van bennem mindig ezen a napon, március 15. nagy kedvencem, óriási ereje van... vigyáznunk kell minden vívmányára, amit kiharcoltak, amiért megküzdöttek. 🙏 ... este pedig... 🙏🎭

 Rumos tea (!) és Rosalinda, nagyon finom volt és de jó volt ötyézni is. 🙏🫶

 Ma még lesz egy névnapi ötyém, vasárnap egy nőnapi hakni, holnap március 15... - és mivel gyakorlatilag nem kaptam virágot idén - ezért megvettem magamnak a piros-fehér tulipáncsokrokat zöld levelekkel az Aldiban... (viszont már ők is elszálltak...)

 ... elveszítve a Vinted elvemet - csak eladok -  egy Cath Kidston hátizsákot csak nem lehetett otthagyni... tegnap kiugrottam érte az iroda előtti tér alatti Foxpost automatához és nagyot nevettem, amikor megláttam a csomagolást... Az, aminek látszik! Wc-ülőkés doboz! Azt mondja az őr az ajtóban, amikor meglátott: voltál a Lidl-ben?! 🙈😅🫢😁🤣

 

 Teraszon ücsörgős, horgolgatós... 🙏

 Amikor már a teraszon lehet kávézni... 🫶🙏

Főszerepben az összes (igazából 3) szerelmemmel:  :)  Első osztályra emlékszem, a gyönyörű kék csipkeruhámat a mamám varrta persze, és alatta azt a hímzett blúzt pedig vagy ő vette, vagy ő hímezte (vagy anyukám, mert nagyon sokat hímzett annak idején). Ha végül színésznő lettem volna (nem röhög! :) )és megkérdeznék, hogy hol kezdődött, lenne ez a csodás bizonyítékom... ;) és még elmondanám, hogy minden verset én mondtam az oviban és még alsóban is, minden falu- és egyéb ünnepen, meg ott volt a Ki mit tud? - stb... A valóság, hogy ezek igazából így voltak, de szorongtam, rosszul mondtam verset, tekeregtem, a rosszullétig izgultam magam akkor is már, és ez nem az a jóféle adrenalin volt, amiről egyébként a nagyok mesélnek... és egy életre elment a kedvem a szerepléstől, vagy attól is, hogy csak hangosan kiálljak valahova, de még inzultálós előadásra sem megyek és főleg nem ülök a szélére... :) Már ez önmagában megérne pár hónap terápiát, a többi kínom pedig továbbiakat... Nem sz...

Gyerek nem szeretnék újra lenni, mert nem volt az olyan jó, örülök, hogy vannak dolgok, amiket nem kell újra megküzdeni, megharcolni... DE! Jó pár hete találtam meg ezt a két papírképet, azóta nálam van, időnként meg is nézegetem... keresem magamban ezt a lányt, aki nevetett és örült... és  nem ment ki a képből se...

 A február általában kedves és jó szokott lenni, szoktam szeretni. Idén nem tudom, mi történt. Minden előjel szerint akár jó is lehetett volna most is. A névnap idén nem volt egy kedvenc, azt is mondhatnám, hogy összességében nem volt jó, én pedig sehogy se voltam jól - egyik a másikból nyilván. Szóval ez pont tíz napja volt. Ritkán levert voltam még magamhoz képest is, akkor már tudtam, hogy napolni kellett a fő programomat, végül kiderült, hogy miattam is kellett volna, nemcsak a másik miatt. Végül 3 nap alatt sikerült létrehozni egy harmadik időpontot, annak rendben kell lennie. Aztán belázasodtam és kutyául voltam, két nappal azelőtt, hogy repülőre kellett volna ülni. Nem sokon múlott, hogy nem szálltam fel... Végül felszálltam, de Angliában szinte minden programnak lőttek, a szimpla lófrálásnak is... Végül csak azért nem mondom, hogy kár volt menni, mert a gyerekekkel legalább sikerült talizni, jót beszélgetni. Ezért hála, végtelen hála. Következő időpontunk november vége, de ...

 ... néha az Élet úgy gondolja, jobban tud tervezni mint én, de legalább a tejhab tökéletes...

  Nos, azt hiszem, hogy kellően jól alakult a nap és készen állok az esti romantikára is. 🙃 Mivel a színházak nem kedveztek nekem, marad az itthoni pihenés, ami azért igazán jól esik most. Korai alvást tervezek. Először gondoltam, hogy elmegyek moziba új Bridget Jones-t nézni, de az a pár óra pont kellett ügyintézni és itthon pakolgatni.