berno

Ma reggel érzem igazán, hogy idegileg sokkal jobban megviselt a múlt hét, mint eredetileg gondoltam volna.

 Igaz, hogy vannak teszvesz feladatok, de a mai nap fókusza így néz ki: Ezt már reggel elkezdtem... új könyvbe kezdtem, csak ismerkedni... aztán egy  és még egy fejezet... másfél óra múlva tettem le, de csak mert nagyon éhes voltam már...  A bögre egyik fele, ahogy a szombat a hétvége egyik fele. 🙃  

Ahogy az insta guruk tennék: napom 1 percben azóta, hogy ébredés után meghallgattam a 107. napi Biblia-részletet. ...elmentem dolgozni, útközben begyűjtöttem az Oriflame-csomagot, meg a napi Duolingot. Aztán volt egy Ötye, majd elmentem keresztanyámhoz online ügyet intézni, inni egy kuppantót keresztapámmal, közben megsült a Vargabéles. 🤩 Visszaküldtem egy cipőt, mert nagy lett, feladtam egy Foxpost csomagot, átvettem a Reserved-rendelést, beugrottam a Pirex-be, majd kihasználva egy bizonyos kupont, megvettem az eszközt, amin már régóta agyaltam és többek szerint is pont nekem van kitalálva... ... és mivel még mindig nem volt 8 óra és még nyitva volt a Shopmark-piac...és még nem volt elég cuccom...: Aztán itthon elpakoltam, kivasaltam, már lejárt egy mosás, mindjárt még egy... most van este tíz.  Közben napok óta folyamatosan törlök vagy tiltok le embereket a Fb-falon, mert nem óhajtok politikai tartalmakat látni, sem a végtelen sok okoskodást, nagyon sok politikai szakértő termel...

... mázli, hogy ma itthon lehetek, szuper hétfő, amikor a fáradtságtól beszélni is alig bírok. Itthon, velem a kis cuki dolgaimmal. A hagyomány akkor a legfontosabb, amikor épp nincs benne részünk...  Sok minden nagyon más lett volna húsvétkor ha otthon vagyok, vagy Münchenben, ahova Josh miatt nem tudtam menni... amit ugyan nem bánok, de picit azért sajnálom... Elporcióztam a bun-okat, mert muszáj volt őket már fagyasztóba tenni. Nem is értem, hogy tudtam még őket is elhozni az ülés alatti kispoggyászban... 🫣😅

 ... akkor most én is hazahúzom a taligámat... Nagyon-nagyon fura hét volt, sok mindennel volt muszáj szembesülni, elfogadni, visszaülni, lemondani róla...

 80 nézőig követtem, utána már nem. Klassz képek:

Délután lerogytam a kanapéra, a lábam a földön volt és Dobby utánam jött és úgy helyezkedett, hogy az egyik mancsa (a jobb első) a jobb lábamon volt, közben szunyókált... ahogy ott ültem és éreztem, hogy milyen vígasztaló meleg és nyugalom jön belőle, az egész olyan volt mint egy bátorító ölelés, de minimum egy kézfogás... Aztán hazaértünk olyan 11 körül és úgy örült, hogy az egész ágyát cibálta a szájában és hozta élénk, pedig én azt egy kézzel alig dobom odébb... Monspart Saci mesélte egyszer, hogy amikor hazamész egy nap többször is, a férjed esetleg örül neked egyszer, de a kutyád annyiszor, ahányszor hazamész, ha 5x, akkor 5x. Ez szokott eszembe jutni, mert Dobby tényleg ezt csinálja, velem is, pedig... tegnap, vagy már tegnapelőtt addig bújkált és 'puszilgatott', hogy elgyengülve amíg a cipőből  a papucsig ért a lábam, a cipőm már a nappali közepén volt, ahol meg épp matek óra folyt... nyitott ajtóval, mert Dobby szereti a matekórát, nem lehet kizárni, mert azt senki nem ...

Nem vagyok olyan viccelős hangulatban, sőt reggel nagyon is elhagyott a kedvem és erőm, szegény J nagyon meg is ijedt nem látott még ilyennek, se betegnek se igazán a közel 15 év alatt. (Nyilván nem segít a hangulatomnak a puritán étkezés, semmi édes, semmi fűszeres/ízes, se egy kávé vagy egy pohár bor vagy egy jó csoki nyuszi...) Tény, hogy jelenleg sokkal inkább lennék otthon, táppénzen, orvossal konzultálva és bevackolva magam a 26 m2en sorozattal, gyógyteákkal, rendes probiotikummal, a saját budimmal és a fonalas kosarammal... az előbb hazamenni nem opció  (megnéztem), 270-300 fontos repülőjegyek vannak csak (a teljes forduló nem került 100-ba)... ahogy kiszedtem magam ebből a hangulatból, és hogy most ez van, rendeltem egy gombolyag fonalat és egy horgolótűt az Amazonról (holnap itt lesz), eszembe jutott, hogy több körrel ezelőtt hagytam itt fürtös menta teát és azt csinálom, amit nem annyira szoktam, olvasok a kanapén és erőt gyűjtök az esti koncertre. Időközben a szokatlan b...

 Akkor a viszontlátásra... A legaranyosabb idős házaspár áll mögöttem, derűs arccal, fogják egymás kezét és nem győzöm nem nézni őket, hogy mennyire együtt vannak, mennyi türelem és szeretet van bennük, pedig nagyon régóta állunk egy értelmetlen sorban, 80+osoknak gondolom őket...  (és okostelefonon van a beszállókártyájuk! ... az enyém papíron... 😉 Nekem a fél 2-es fekvés és 4 órányi alvás egy fárasztó munkahét után nem annyira van előnyömre... 🫣🤭 ... ráadásul rettenetesen másnapos vagyok... ❤️🙏🎭🫠 Guzmics a gép neve... 🤭😉   .... nagyon fúj a szél, durva lesz..

 

A halványabbak már keddiek, a többieket csütörtökön kaptam és még mindig ilyen szépek. 🤩

 Az August krémes csodálatos... Nem egyszerű ez a böjti névnapozás, de igyekszem észnél lenni, amennyire lehetséges és máshol rendezni majd a sorokat.

 Ment egy dallam bennem reggel Peti hangjával és amikor elindultam a lépcsőn, megjött a szöveg is... "Hol van az út, ami visszavezethet? Már rég nem látom! Mért’ lett torz az álmom? Mivé kell még válnom?! Hol van a tűz, ami lelkemben égett? Már rég nem éget! Hol a baj? – nem értem! ..." Jekyll &Hyde

 

 Éreztem,hogy tegnap mintha meg sem álltam volna egészen estig,de ez azért meglepett a 27 m2en, hiszen néha egy irodai nap sincs több 7-8 ezernél...

 Nyomi reggel, remélhetőleg gyorsan múló nap lesz. Nehezen keltem. A metró pont ott hagyott. A következőn mindenki megállt az ajtóban. A Lipótinál a leglassúbb sort fogtam ki. A tönkölykocka 10 Ft-tal drágább lett (mire föl vaon?!). A villamosmegallóban mindenki úgy állt, mint akit odaragasztottak, nehogy ki lehessen kerülni... A villamos vezető hangosan beszólt valakinek, hogy szálljon föl gyorsabban, ne gyök kettővel?! 😐🙄😮 A trolin egy ovis hisztizett, hogy nem ő ül az ablaknál... és ordította az anyjának, hogy hagyja békén, menjen onnan... És még be se értem dolgozni...

Kíváncsi voltam, hogy a chat gpt mit rak össze rólam, mivel nem igazán publikáló, leszámítva a blogot... ... aztán ugyanazt a képet újra küldtem és ez az idegenvezetés sokáig vágyott szakma volt, szerencsére időben rájöttem,  hogy én és az emberek együtt nem igazán jó felállás... 🙈🤭😅 ... majd kértem, hogy frissítsen és ezzel a sok állattal azért lehet, hogy mellé fogott:   Majd adtam neki még egy esélyt és aztán abba is hagytam, mert ez így megtetszett, bár mintha picit bandzsítanék és nem vágyom ennyi pörgésre : De azért az tetszik, hogy a virágos tarisznya örök és nagyon kényelmes csukáim vannak. 

 

 

 Bárcsak lenne egy olyan munkám az életben, hogy magam rendelkezem afölött, hogy kényelmesen otthon maradhatok,  mert aznap éppen elterülve, magamat melegen tartva jobb lenne... Helyette maximális dózisú fájdalomcsillapítóval 3 járművel bevergődni próbálok, a hideg miatt a hajléktalanok a lakásukkal bkv-zgatnak, hogy már hányom el magam, minden jármű pont ott hagy és még van egy esti jelenléti meetingem is.... este 10-ig csak álmodhatok a kényelemről... :(