A péntek egy idegtépő vonatút a fél órás késéssel úgy ért véget, hogy otthon egy meglehetősen rosszul lévő Anyuka fogadott, végül mentőt hívtam, irány Szombathely, várakozás, majd éjfélre otthon voltunk, eljött értünk egy ismerősünk, aki kb a harmadik tesóm, (hazafelé éppen elment előlünk egy szép nagy szarvas), javallat: menjünk vissza másnap kontrollra. (Eredetileg kerty partyra készültünk a szomszédban.) A kimerültségtől órákig nem tudtam még aludni, közben a Duolingót is elbuktam hosszú hónapok után most először, órákig nem realizáltam az időt. Anyuka viszonylag jól van, de kénytelen leszek zargatni és elzavarni pár helyre. Ilyenkor az ember rájön, hogy meg kell tanuljon cukrot és vérnyomást mérni, ezt komolyan mondom, és kell tudni, hol találjuk a legszükségesebb dolgokat. Most ugyan azt hallgatom, hogy ha nem vagyok itthon, biztos nem megy kórházba, de ezt most nem vagyok hajlandó meghallani. Nem tudom megemészteni, hogy egy sürgősségi osztályon a mosdóban se wc papír, se kéztör