Mai (tegnapi) Dobby

Délután lerogytam a kanapéra, a lábam a földön volt és Dobby utánam jött és úgy helyezkedett, hogy az egyik mancsa (a jobb első) a jobb lábamon volt, közben szunyókált... ahogy ott ültem és éreztem, hogy milyen vígasztaló meleg és nyugalom jön belőle, az egész olyan volt mint egy bátorító ölelés, de minimum egy kézfogás...

Aztán hazaértünk olyan 11 körül és úgy örült, hogy az egész ágyát cibálta a szájában és hozta élénk, pedig én azt egy kézzel alig dobom odébb...

Monspart Saci mesélte egyszer, hogy amikor hazamész egy nap többször is, a férjed esetleg örül neked egyszer, de a kutyád annyiszor, ahányszor hazamész, ha 5x, akkor 5x. Ez szokott eszembe jutni, mert Dobby tényleg ezt csinálja, velem is, pedig... tegnap, vagy már tegnapelőtt addig bújkált és 'puszilgatott', hogy elgyengülve amíg a cipőből  a papucsig ért a lábam, a cipőm már a nappali közepén volt, ahol meg épp matek óra folyt... nyitott ajtóval, mert Dobby szereti a matekórát, nem lehet kizárni, mert azt senki nem éli túl idegileg. 😅😄🤭

Szerencsére már nem rágja, csak nyálas lesz kicsit, ahogy elnézem mostanában a wc papír a sláger nála.