berno

Szabadságon vagyok, a következő munkás nap: csütörtök. :)

Ma megszereztem az útlevelembe a tizedik pecsétet, itt: https://www.nationaltrust.org.uk/osterley-park-and-house Időben elmentem reggel és volt időm a színház előtt bőven, bár a határt nem jártam le, mert nem a hegymászó cipőmben voltam, hanem a színházasban. :) Elképesztő egy hely, nagyon szép és nagyon zöld és madárcsicsergős, pedig a londoni egyik metro-vonalon van, szinte felfoghatatlan, hogy mennyire van csak a várostól. Nagyon szép a kert is, de ahogy felértem a ház lépcsőin, konkrétan leesett az állam. Próbáltam stikában (vaku nélkül) lőni néhány képet, de azért nem igazán adják vissza, de nagyon nagy gazdagságban éltek ott valaha. Ebben a szobában csak álltam és nem hittem a szememnek, meg a szomszédban sem az ágynak. És amit még egy ilyen helyen sem láttam, dupla ajtók voltak, úgy értem, hogy harminc cm távolságban két egyforma ajtó. Itt nagyon figyeltek, ezt is csak alig tudtam lekapni, nem is jön vissza, de az egész olyan, mintha gobelin lenne, de még annál is ap

Ezt most muszáj... :) mert ez is legalább olyan igaz, mint az Abbának a köszöngetős dala. :) És nemcsak a rock-ot kaptuk, az egész zenét, már a hangokat is, vagy hogy hallani tudjuk, stb. A zene az kell. Ennyi. És hálás vagyok, hogy kaptuk. :)

Visszafelé fogok mesélni és megint nem érek majd a végére, de erről muszáj most és ma írnom, mert nagyon nagy az élmény. :) Eljutottam az új Webber-musicalra, amire már akkor menni akartam, amikor még be sem mutatták, aztán ki kellett várnom, hogy legyen legolcsóbb jegy nem utcai üléssel, meg ilyenek, de végre eljött a nap. :) https://www.youtube.com/watch?v=t4VASf8yeIU A plakát már hetek óta vagy talán már korábbról is mindig az arcomba vágott, akárhányszor arra (London Victoria vasút) jártam és már egyre szkeptikusabb voltam, mert azért az angolok szeretnek nagyítani: És aztán tényleg az történt, amit ígértek, sőt! A filmet alapozásnak gyorsan megnéztem tegnap este, hogy képben legyek a sztorival. A várthoz képest tök jó helyen ültem, igaz, hogy fent, de a színpaddal egy vonalban és itt nem is zenekari árok van, hanem fent ültek, az én soromban, ha épp úgy tartotta kedvem, kinéztem a billentyűsre és a dobosra. Wow, mekkora királyság volt! :) Ebb