berno

... és ezt:

Kinéztem Öskü előtt az ablakon és kénytelen voltam kikeresni a telefont, hogy meg tudjam nektek mutatni ezt...

Vártam, hogy induljon a 212-es busz ma reggel és közben nézelődtem. Aztán megakadt a szemem ezen. 😊 Ki kell próbálni.

Vajon hány táskát látsz a képen, azaz így utazik berno... - szakadó esőben, hajnalban, március utolsó napján...

Inspirációs-tanulós bármi a kreatív fejlődéshez. :) Remek ajándék, köszönöm - majd beszámolok. :)

Egy vendéglátóegységbeli klo-ajtó így is nézhet(ne) ki. - elárulom a képek gobelinek.

MA délutáni program - nem épp nagypénteki, de jó volt! :)

Ezt a szépséget múlt héten kaptam - a kép mai, tehát még életben van. :) Volt egy Ibikém (hófehér földiibolya), akit a 2013-as költözéskor valakihez beköltöztettem, egy ideig jól tűrte a kilakoltatást, aztán nem várt rám tovább... Főbérlőbefogadó a lelkére vette és kárpótolt egy Rózsikával. :) Megjegyzem, nem ez az egyetlen virágnövény, ami nem bírta nélkülem, az egyik orchideám hamarosan a kilakoltatás után az új helyén lezuhanta magát az ablakból minden külső segítség nélkül. A bögötei virágokból sem sokat ismerek fel, mivel már azok sincsenek meg. :( Nem csodálom, ki is várna rám ennyit...? :)

Volt egy nagyon nagy - eddigiekhez képest nagy - rendezvényünk, nem kicsit voltam benne. https://www.facebook.com/hashtag/országosgyaloglóidősklub?source=feed_text

Nem néztem bele, de remélem nem az, aminek látszik...

Tegnap megnéztem-hallgattam Jose Curát élőben. Énekelte és vezényelte a saját műveit, érdekes elgondolás volt, érdekes kivitelezéssel. Nekem Ő kicsit sok volt, persze Jonas teljes valójában kényeztetett el, félek, többé nekem csak ő  mérce...

Odáig vagyok a virág(bolt)okért, ez tudjuk. Tavasszal különösen. Ezt a szépet a Bazilika oldalában találtam egyik nap.

Nos, semmi ötlet? https://bernoblogja.blogspot.hu/2018/03/vajon-mit-rejt-jatek.html

Ma van a Színházi Világnap! 1957. március 27-én volt a Párizsban működő Nemzetek Színházának évadnyitója. 1961-ben a Nemzetközi Színházi Intézet bécsi közgyűlése által elfogadott határozat alapján e napon van a SZÍNHÁZI VILÁGNAP. A Nemzetközi Színházi Intézet 1975. évi kongresszusa úgy határozott, hogy 1978-tól a világ valamennyi országában üzenettel köszöntsék e napot. A színházi világnap célja, hogy felhívja a figyelmet a színházművészet – és tágabb értelemben a kul ... túra – fontosságára, tisztelegjen a színészek, a színházi dolgozók előtt, kérje a közönség szeretetét és támogatását. Ezen a napon köszöntik a színészeket.

Mindenki ott és úgy járul hozzá az angoltanulásomhoz, ahol és ahogy tud. :)

Volt némi kupi ma és telített asztal, meg miegymás... ... ezért aztán úgy döntöttem, amikor úgy-ahogy abba lehetett hagyni a munkát (6-kor), hogy rendet vágok és hangulatot. :) A bal szélen a nyuszifiút (nagyon snájdig legény és szívecskét szorongat a mancsában) pénteken kaptam és alig vártam, hogy odaültessem. :) Igaz, hogy a fülétől néhány ikont nem látok, de kit érdekel? :)) Ez pedig az asztal bal sarka, ott mindig ilyenek vannak, mert olyan messze van tőle, hogy úgysem érek el odáig munkailag. :)

Na, azért ennyire nem adja az érzést, de szeretem. Csak ne tunyultam volna így el fél év alatt. :( Hiába, szinte sosem vagyok igazán szabad, sosem csinálom igazán azt, amit akarok,  és valahol mindig csak vagyok.

Felkelsz, rohansz, lefekszel. Égeted életed gyertyáját. De vajon van értelme? Ad-e fényt, vagy csak pusztul, fogy? Nem lehet mindig így élni: csak menni, menni, semmivel nem törődni, semmire nem gondolni, elnyomni az érzést, a hiány érzését. Nem, nem lehet így leélni egy életet. Vagy csak lelkileg megnyomorodva. De az nem élet. Az csak lét. Csitáry-Hock Tamás

Nos, ma megvolt a nagy beteljesülés. :) Nem mondom, hogy nem lepett meg az előadás több ponton is, de örülök, hogy ott lehettem, és nagyon-nagyon fontos, hogy az előadás repertoáron van. No igen, a könyvben nem sikerült sokáig jutni, tegnap azt gondoltam, hogy félre is teszem jó időre, de aztán ma este meggondoltam magam, akarom látni jobban, hogy milyen világ volt az ott, milyen elemek mozgatták a szálakat, tényleg mennyit ér a művészet, mit lehet fel/beáldozni. https://www.youtube.com/watch?v=G502Ag_CDHE Sok éve ez a dallal fogott meg magának Dorian. Éppen valami turnén volt a színházból mindenki, és abban az időben még Zsocit nem vitték magukkal, Dóri meg hát pocakos volt, és még páran a futottak még-ből itthon maradtak és csináltak velük egy gálaestet. Többen is ott voltunk az akkori nagy musical fan (fórumos) csapatból és bár már alig-alig emlékszünk onnan néhány dalra, de mind állítjuk, hogy életünk egyik legjobb estéje volt. Nos, ezt a dalt ott hallottam először és telje

Nos, csütörtökön valaki meglepett... :) De vajon mit rejthet? Ez a heti feladvány... :) Az illető nyilván nem játszhat, de a többiek ne fogják vissza magukat, tippeljenek! :)

Egyik kedvenc filmem. :)

Ah, ezt ma igazán ki tudtam volna hagyni...

Na, ennek ma lesz a napja, két hónap és 20 napja készülök, hogy kiolvassam a könyvet, hát nem fog sikerülni - a harmincakárhányadik oldalon tartok. :( https://bernoblogja.blogspot.hu/2018/01/dorian.html

Ő is egy ajtónülő lett, csak nincs róla jó képem, talán majd a beköltözése után...

... a pont pont pont utáni rész úgy folytatódik, ahogy azért itt nem szoktam folytatni, tehát egy s.g-gel, még ha nagy is, nem lehet, csak egy lovat megülni..., azt is csak alig. Tudjátok, látjátok, nem látjátok - mivel blogolni sem szoktam olyan gyakran mostanában, de bár zseniális vagyok, újra kell gondolni és súlypontozni a dolgokat. A héten megtörtént, ami soha, de SOHA, bár rémálom már volt ilyen, de valóság nem, hogy elfelejtek elmenni színházba. Sőt, mégcsak le sem esett napokig. Nem is tudom elhinni. Pár napja, konkrétan csütörtökön, már éreztem, hogy valahogy fogy ki az erő, nem is az erő, hanem valami valódiság belőlem, hogy csak cigölöm a batyut, amiben mindig százféle dolog van és mindig százfelé tartok. Az elmúlt jó egy hónapban kb 4-5 vasat próbálok fogdosni a tűzben, és persze az 5 nem ér egyet, de szó szerint. Egyik helyről viszem magam a másikra, csodálom, hogy nem kevertem őket össze, és csak remélni merem, hogy egy köszöntést sem felejtettem el - a március fől