berno

Nos, a magyar napokról próbálok most valamennyi képet adni :) Hol így, hol úgy. :) 10 napról van szó össze-vissza, nem kevés utazással és annál jóval kevesebb alvással töltött órákkal. Május 24. szombat Az indulás előtti éjszaka is kemény volt, mivel előtt pénteken ugye még órám volt, így még fél tíz után sem az ágy felé vettem az irányt, hanem kezdődött a mit hova tegyünk, mit vegyünk ki, stb... És bent van-e a... BENT VAN!!! :) Negyed 1 körül tartottunk ott, hogy akkor aludjunk kicsit... De addigra átestem az álomország határán, tehát talán egy után elaludtam... Az ébresztőm szólt 3,53-kor, de képtelen voltam felkelni, csak 4,10 körül - közben már ütemese kopogott az eső a párkányon... Az előzetes tervek szerint J 4-kor akart indulni, de R megvitatta a guglival, hogy még a fél 5 is korai, nem kell úgy sietni... Hát pedig kellett volna... Szóval bőröndök be a kocsiba, gyerekek (utazós ruhában aludtak) kiemelve az ágyból és be a kocsiba, és 10 perccel 5 előtt el is indul

A virágpompáról, amire az előbb utaltam. Ahogy a Cadogan Hall felé tartottam a buszmegállóban ez tűnt fel először: ez egy magas háznak a fala, függőlegesen beültetve virággal, elképesztő volt. Aztán megfordultam és megláttam ezt, ami egy butik fala volt: Itt aztán már futni kellett, de a gála után - főleg, hogy a buszra sokat kellett várni - felmértem a terepet. Itt van minden kép, amit tíz perc alatt a környéken sikerült lőni: https://picasaweb.google.com/113055242432803558965/Viragpompa?authkey=Gv1sRgCJCKlaWjjszhFw A kirakatban volt egy nő egy kötött pulcsiban, és annak a mintája volt egy táskán is, és élő virágból kipakolva az utcára (megszokva a magyar mentalitást korán felötlött bennem, hogy vajon hogy mernek ennyi drága virágot ide kitenni...) De ez a butik elképesztő volt. Belül volt egy pálmafa, és úgy csinálták meg, hogy a lombja 'kilógott' az utcára. Majd elájultam. :) A modell-babák amin csak úgy ácsorogtam, mintha szőnyeg lenne,

Május 18. pár héttel ezelőtt volt, vasárnap. Vártam nagyon, mert ugye akkorra szólt a már húsvétkor vételezett gála -jegyem. Aztán május 18 az elmúlt sok-sok évben mindig fontos volt, sosem mentünk el mellette és most valami fura érzésem volt ettől egész nap. (akik nem szokták ezt közelségből velem ünnepelni, azoknak mondom, hogy egy hosszú munkaviszonyom 2000-ben ezen a napon indult...) Már a délelőtti indulás is olyan nehézkes volt, fáradt voltam és bár izgatottan vártam az estét, legszívesebben heverésztem volna, mert már akkor is hiányzott ez egy ideje.  Vasárnap lévén kifogtam egy nagy vonat-lezárást, a Victoria nem volt megközelíthető csak kerülővel és sok hidegfejjel átgondolt kavarással. (Köszönöm Uram újra, hogy adtál értelmet, mert elvesztem volna aznap!) Aztán nagyon meleg nap ígérkezett és nem volt betörve az új cipőm, mert hogy estére normálisan akartam (volna) megjelenni. Na, a cipő betört engem, már mire Londonba értem. Itthon még vicceskedtünk, hogy lehet,

„Nincs olyan ember, aki ne tudná megtalálni a Másik Felét. Életünk valamely pillanatában mindannyian keresztezzük a Másik Felünk útját, és felismerjük őt.” (Paulo Coelho)

"Az embernek megváltozik az élete, ha megváltoznak a gondolatai. Ha más töltést kap a gondolat, akkor más irányt vesz az akarat, a cselekvés, hiszen cselekedeteink: láthatóvá vált gondolataink. Ha pedig más irányt vesz a cselekedet, más irányt vesz az élet is - és így másképpen alakul és alakít." (Gyökössy Endre)

Élvezd a csönd pillanatait! "Egy nap néhány látogató érkezett az öreg szerzeteshez, hogy kikérdezzék arról, mi az értelme az ő életében a csöndnek és a meditációnak. A szerzetes odalépett kúthoz és felkavarta a vizét. Így szólt a látogatóihoz: ’Nos, mit láttok, ha belenéztek a kútba?’ ’Nem látunk semmit’ válaszolták amazok. Egy kis idő elteltével a szerzetes ismét arra kérte a vendégeit, hogy tekintsenek a vízre: ’…és most mit láttok?’ A látogatók ismét lenéztek a kútba és így válaszoltak: ’Most már látjuk önmagunkat.’ ’Úgy van – bólintott az öreg. Amikor felkavartam a vizet, nyugtalan volt a felszíne. Most nyugodt és megláthatod önmagadat. A csöndnek és a meditációnak ez a tanítása.’ Ismét eltelt egy kis idő és a szerzetes megint arra kérte a vendégeket, hogy tekintsenek mélyen a kútba. ’Nos, és most mit láttok?’ ’Most már látjuk az apróbb dolgokat, a falevelek alakját és a csillagok ragyogását is a víz tükrében’. Ekkor a remete halkan így magyarázott: ’A csönd és

"Ha valaki mindig is pöttyös bögrét akart, erre vágyott, de nincsen a közelben egy bögre sem, az ember hajlamos inni a kristálypohárból is. Azután, ahogy telik az idő, egyre jobban zavarja, hogy kristálypohárból kell innia, így elkezdi rávenni a kristálypoharat, hogy legyen már bögre. Ha valaki bögrét szeretne, igyon abból, s hagyja, hogy más boldog legyen a kristálypohárral. Ez a bögrék szabálya." (Paeli Suutari)

Ez is már volt, de annyi emlék, hangulat, akármi kötődik hozzá, hogy újra megosztom: Robbie Williams - My Way https://www.youtube.com/watch?v=XYLOAay_2MQ

Magyarországról meg/vissza/hazaérkezvén várt egy lap Moszkvából, ez volt a 15. lapom, amit kaptam. Aztán ma megérkezett 3 újabb szerte a világból. :) Lássuk sorban: A 16-os a nagy USA-ból jött. Kicsit fura, vagyis nem is kicsit. Semmit nem írtak rá, de van rajta sok bélyeg meg matrica. És amúgy egy katona van rajta. Lehet, hogy nem egyértelmű a profilom... :) A 17-es Moldova-ból jött, ez kedves, egyrészt mert vette a fáradtságot a Svetlana, hogy olyat küldjön, amilyen fajtát szeretek. Írt néhány kedves dolgot és még szép nyarat is kívánt. A 18-as is kedves, Hamburgból jött, amelyről az is kiderült, hogy a küldés napján napsütés és 16 fok volt. Azért kaptam ilyen lapot, mert ő is szereti a teát és kávét és gondolta, a bögrék tetszeni fognak. :) Megnéztem a küldő adatlapját, már 224 elküldött képeslapnál tart és mégsem sablonosan küldött. :) Hát ez a jelenlegi állás, én pedig tegnap újabb három lapot indítottam útnak Russia felé... ja, megint. :) Mu

Sziasztok! Nos, újra itt. Igyekszem összeszedni magam és posztolni és bloggolni és posztolni a hétvégén, amennyire bírok. A fáradtság még tart - vagy most jön ki - de a délelőtt nagy része alvással telt (ha Matthew-t idézném, azt mondanám, hogy alszaztam).

"Az élet játéka, a bumerángok játéka. A gondolataink, tetteink és szavaink visszatérnek hozzánk előbb vagy utóbb, megdöbbentő pontossággal." (Florence Shinn)