Krónika - első 6 nap

Nos, a magyar napokról próbálok most valamennyi képet adni :) Hol így, hol úgy. :)

10 napról van szó össze-vissza, nem kevés utazással és annál jóval kevesebb alvással töltött órákkal.

Május 24. szombat

Az indulás előtti éjszaka is kemény volt, mivel előtt pénteken ugye még órám volt, így még fél tíz után sem az ágy felé vettem az irányt, hanem kezdődött a mit hova tegyünk, mit vegyünk ki, stb... És bent van-e a... BENT VAN!!! :)

Negyed 1 körül tartottunk ott, hogy akkor aludjunk kicsit... De addigra átestem az álomország határán, tehát talán egy után elaludtam... Az ébresztőm szólt 3,53-kor, de képtelen voltam felkelni, csak 4,10 körül - közben már ütemese kopogott az eső a párkányon... Az előzetes tervek szerint J 4-kor akart indulni, de R megvitatta a guglival, hogy még a fél 5 is korai, nem kell úgy sietni... Hát pedig kellett volna...

Szóval bőröndök be a kocsiba, gyerekek (utazós ruhában aludtak) kiemelve az ágyból és be a kocsiba, és 10 perccel 5 előtt el is indultunk. A fogadást, ha lett volna, én nyerem, mert én előre megmondtam, hogy nem fognak továbbaludni a kocsiban, helyette végig dumáltak, azt hittem, megreped az elmém :) na igen, mert ők már 7-kor lefeküdtek, és 7-4,30-ig nem annyi idő telt el, mint nekem az 1-4-ig... :)

Végre úton voltunk, amikor egyszercsak azt látom, hogy R a benzinkút felé veszi az irányt... Kávézni indult (hozott nekünk is, de mint tudjuk én éhgyomorra képtelen vagyok kávét inni, és cukor nélkül hozta...), és szerintem egy rántottát is kért magának, mert elég sokáig tartott... Kezdtem pipa lenni, hogy azért ez már túlzás, hogy mi várjuk őt, amikor mi utazunk és nem ő... J hallgatva igazat adott. Persze a majdnem egy órás késéssel indulás és a benzinkutas negyed óra megtette a hatását, nem volt idő semmire a reptéren, épphogy chekkoltunk, átmentünk mindenféle eljáráson és téptünk a gép felé. Ja, előtte még oltári nagy zápor kapott el bennünk Luton-ban, tehát csuromvizesen szálltunk gépre. Hogy teljesebb legyen az öröm, a gyereküléseket máshol kell feladni (ilyen is csak Lutonban van), nem a rendes poggyászokkal. Újabb kör és kb újabb 15 perc.

Mivel a tervezett reptéri reggelizés idő hiányában elmaradt, kellett még szendvicset vadászni (italt itt nem lehetett, mert a biztonsági kapu még ezután jött). - itt újabb adag időt (és türelmet) veszítettünk.

A biztonsági vizsgálaton fennakadt J táskája meg az egyik gyerek trunki, tehát azt teljesen kipakoltatták, így ő hátra maradt, én meg a két kis csimótával elmentem beállni a kapuhoz, ahol már várakozott vagy húsz DVSC-drukker, tudtam, hogy tuti jó sorban állunk, ez lesz a debreceni járat.

Utolsó pillanatban J is megjött szaladva, vizet már nem tudtunk venni, mert az automata nem működött, tehát ki kellett várni, mire  a gépen elindult tripla áron az árusítás, de egy a lényeg, R megkávézott...

Mint már írtam máskor is, nem szeretem annyira a repülést és kell, hogy legyen vizem, mert a keringésem így van valahogy a helyén, és ettől én is. És volt nemrég egy kisebb náthám, ami nem kedvez a repülésnek, sem az a náthának. R-t tovább szidtam... Őszintén szólva kész csoda, hogy elértük egyáltalán a gépet.

Magyar idő szerint landoltunk Debrecenben - meggyőződésem, hogy a gyöpön. :) Mert majd kirepültem övestül mindenestül olyan huppantunk. Mini pálya, a gép épp elfér rajta átlósan. 

Döglesztő, fülledt 35 fok, se világítás se légkondi az útlevélvizsgálatnál és összesen egy unott vámos. Tudtam, megjöttünk. Amíg tartottam a sort a kis csimóták kaptak tiszta uri ruhát, majd összeszedtük a millió motyót: 3 nagy bőrönd, 2 gyerekülés, 2 trunki, és két női táska. Kb egy mázsával érkeztünk. :)

Ismerősök vízzel és élelemmel fogadtak, benyomtuk magunkat az autóba és én mentem is a vasútra. Az újabb bizonyíték ott fogadott, a jánosházi állomás sem olyan lepukkant, mint a nagyvárosé, debrecené. A jegypénztárosban sem kellett csalódnom, azt még elárulta, hogy az IC megáll a Kökin, de hogy mikor érünk oda azt már nem: " Ott van a jegyen!" - Köszi.... Csak annyit, hogy az IC minden órában ugyanakkor indul, tehát gondolom nem lett volna olyan nehéz válaszolni. Na mindegy, nem magyaráztam el neki, hogy bezzeg, amikor Portsmouth-ban nem tudtam, hogy melyik vonat lesz jó, még ki is nyomtatták a menetrendet és bejelölték még a vágányokat is...  Van, ami nemcsak pénz és fejlesztés kérdése lenne.

Dekkoltam ott majdnem egy órát, mert hogy pár perccel késtem csak le a vonatot, de mozdulni nem mertem, olyan tisztes volt a társaság.

Ahogy a jegyen is volt, 16,20-kor megérkeztem a Kökire, ahol keresztanyámék vártak és várt otthon az egyik kedvenc levesem meg a kedvenc lecsóm és még a zserbó is... És a kérdés: Na, mit iszunk? :)

Na, és mit ittunk? Vörösbort. De a pólóm és az új fehér topom is... Mert hogy indult a vihar és a szél lecsukta a napernyőt, amire nekem az volt a reakcióm, hogy magam felé akartam menteni a poharat, de közben rámdőlt...

Szóval hajnali fél 5 és délután fél 5 között nemcsak sok óra telt el, de nem kevés km-t is megtettem.

Május 25. vasárnap

Iszonyatosan fáradtan ébredek és csak lötyögök egész nap.

Az újabb ki-bepakolás után és közben hízott a lelkem a damasztabrosszal és a mütyürkék látványával és azzal a jóleső érzéssel, hogy a kis kacatjaim, fülbevalók, stb ott voltak, ahol hagytam őket. És közben már mennyiről el is felejtettem, hogy...

Közben azért nehezen aklimatizálódom, nagyon szürkének látok mindent, meglepődök a húsz forintos láttán, a papír 500-asról már nem is beszélve. Aztán nagy a mogorvaság, oda-vissza lökdösnek és a pénztáros a cba-ban, na ő is... A földről szedtem össze az ásványvizeket fizetéskor és már erősen húzkodtam a számat (aki már látta, tudja, hogy látványos), és morogtam, mire kinyögött egy Elnézés-t...

Délután végre hosszas ötye egy vödör limonádé felett (és nem kevés meneküléssel az újabb zápor elől).

Május 26. hétfő

A kozmetikában kezdek hajnalban, ahol ki is akadok egy hülye vendégen, aki nem volt hajlandó várni 5 percet - "pont ezért jelentkeztem be már nagyon régen, hogy ne kelljen várni."...

Utána visszatértem a régi fodrászomhoz, aki nem keveset kutyulta a festéket, hogy valami színem legyen. :)

Utána VIP-klub és megint menekülés egy újabb zápor elől. A modor mára sem lett jobb, ilyen fura pincéreket még nem láttam, legalábbis nem nagyon emlékszem. :)

Innen elmarad az emlék fénykép, mert hogy eldumáltam... :)

Ja, itt még érdekesség, hogy a Mikszáth téren ötyéztünk, háttal a régi (legalábbis az egyik) munkás lakóhelyünknek. Fura érzés volt az egyetem környékén kószálni, valamiért bennem volt a félsz, hogy talán nem botlok nemvárt ismerősbe...

Május 27. kedd

A keddet néhány hivatalos ügy után isteni kávéval és jó hangulattal indítottam, na és virág helyett az első Rudi december óta : :)

A kávé a Frei-féle volt, még mindig szeretek ott lenni, és az új, a Váci utcás tényleg nagyon jó lett. Jaj, ki ne hagyjam, de még az új metrót is kipróbáltam, egésze elképesztő távon: Kálvin tértől a Fővám térig. :) Dehát az élmény a fontos, ugye. :)

Na, és a Frei-nél volt még egy nagyon jó dolog (azon túl, hogy valami szingapúri csodakávét ittam), most vezették be azt hiszem ezen a héten a kávékoktélokat és akkor próbálgatták őket. És hát ugye inkább kárba, mint pocsékba, a vendégeknek odaadták. Jól elfelejtettem, hogy mi volt, de zúzott jég, dupla eszpresszó és dupla adag viszkire emlékszem... vagy hogy is volt, de ereje az volt még az én negyed-fél adagomnak is. :)

Mivel volt még időm a délutáni HBM találkáig, elmentem ebédelni, egy sor dolgot beszerezni, templomba meg ilyenek. És döbbentem tapasztaltam, hogy a Ferenciek terén, a templom oldalában a korábbi kegytárgyas bolt helyén dohánybolt nyílt...

A HBM-party a mondhatni törzshelyünkön került megrendezkedésre :) ja, ja a Szamosban. :) 

Mert hogy utána színházba is mentünk hagyományt őrizni, ami a névnapi ajim is lett egyben. 

A tervezési fázisban ezt az előadást eleve kizártam, mert zenésre vágytam volna, de aztán minden napnak nekimentünk minden színháznak és végül mégis Sanyika mellett "kellett" dönteni, nem jó volt végül is. :)

http://www.madachszinhaz.hu/showinfo.php?id=1225

Május 28. szerda

Az eredeti tervben az volt, hogy legalább már délután Bögöte felé veszem az irányt, de még annyi minden intézkedni való maradt, hogy nem volt realitása. Jó sokat futkostam, de a 24 órás BKV-jegy legalább adott támpontot és határidőt, mivel 15,10-ig volt érvényes.

Délutánra már többször eszembe jut, hogy vajon mit csinálhatnak a kicsi mucikák, de megálltam, hogy nem tartok ellenőrzést. :)

Még nagy rohanásban elmegyek és beszerzek egy sópipát. Ami olyan fura helyen volt, hogy ciki, vagy nem ciki, Okoskán be kellett kapcsolni a gps-t, hogy odataláljak... :)

Május 29. csütörtök

Hajnali, szokásos buszozás, amit már nem tudom hány éve megszokottan használgatok. Még mindig jobb, sokkal jobb, mint a vonat. 

A Népligetnél a kanyarodásnál nem tudom nem meg látni az Egyetemet, sem a rohamtempóval épülő FTC Stadiont. És mivel újabbféle sofőr van, aki máshol hagyta el a helyszínt, ő végigvitt a Nagyvárad téren...

Közben bújom a könyvet, az új könyvemet, aminek előző nap nagyon megörültem - annyira, hogy meg is kellett vegyem. Nos, ennek a sorozatnak olvastam az előző kettő részét is, nagyon elgondolkodtató dolgokba enged betekintést.

NA, de azért megint gyűjtök 'jó' élményt, mert a buszon előre mentem, hogy leszálljak - és közben szóljak a sofőrnek, hogy van csomagom is lent, majd vegye ki. 

De ezt még nem tudtam előadni, mert megkérdezte, minek állok ott? Mondom, mert majd leszállnék. Erre ő, az hátul történik.... Mondom, de csomagom is van. Jó, akkor is. ...

Anyámnál aztán jól beebédelek meg végigvesszük a teendőket a szombati (esküvő) napig és magamban elszörnyedek, hogy basszus. Most már biztos nem akarok majd magamnak esküvőt. :)

Estefelé elirigylem anyám vadiúj manikűrjét, így még eltekerek én is hétre a leánykához, hogy ... :)