berno

Ma délutáni, munkás szombat utáni gödöllői program: 1. Karácsonyház 2o17-ben voltunk és emlékszem, úgy elájultam, hogy folyton  visszavágytam. Idén jó korán beírtuk a naptárba, hogy kijussunk. Fura mód ma nem ütött akkorát, jóval kevesebb igazi ötlet volt, mint akkor, a ház körül is alig volt valami, leszámítva egy-egy vendéglátó bodegát, meg a kori pályàt - de semmi karácsonyoni muzsika, vagy ilyesmi... kicsit a lélek hiányzott mindenhonnan... Ez viszont nagyon cuki és vicces: Pedig nagy az érdeklődés, fél 4 körül értünk oda, kb egy órát álltunk sorba kint. Persze azért csábulgattam, majd valamikor megmutatom. 2. Fénypark (a kastély kertjében) Angliában voltam néhány ilyenben és szerettem. RENGETEG ember volt, rengeteg kisgyerek és még több ideges szülő, idegesítő nagyszülők, nem is sorolom. Két órát bóklásztunk, nagyon sok szépség van, de itt is hiányoltam valami belső érdekesség, leginkább a bensőségességet. ...  A Pálmaház viszont óriási meglepetéssel fogadott, elájultam! ...

 Korábban már hallottam ezt a listát vagy hasonlót, most mégis a  pénteki adventi ráhangolóban jött újra felém, idemásolom azt a verziót, amit találtam gépelve a  Korunk ellentmondásai – Erdélyi magyarok a világban Magasak az épületeink, de kicsinyes a természetünk.  Szélesebbek útjaink, de szűkebb látókörünk. Nagyobbak házaink, de kisebbek a családjaink. Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk. Tele vagyunk szakértőkkel, de tele problémákkal is. Többet fogyasztunk, de kevesebbel rendelkezünk. Megsokszoroztuk anyagi javainkat, s közben elfogytak értékeink. Sokat vásárlunk, de keveset örülünk. Túl gyorsan utazunk, túl keveset élvezzük az élményt. Túl sokat pszichologizálunk, s mégis hamar indulatossá válunk. Túl sokszor gyűlölünk, s túl keveset szeretünk. Túl sokat fecsegünk, túl keveset vagyunk csendben. Magas a komfortzónánk, alacsony a tűrőképességünk. Későn fekszünk le, és fáradtan ébredünk. Keveset olvasunk, sokat tévézünk, ritkán imádkozunk. Tudjuk biztosítani ...

 December 13., Luca-nap van. Szent Lucia Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. A fiatal nemeslány egyszer elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Ennek hatására Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő már Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Elhagyott vőlegénye ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására akarta kényszeríteni, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem eztán azt parancsolta, hogy olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el, ám a tűz nem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte. A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett él...

 

 

 

Hetente váltják egymást az atyák ebben az adventi ráhangolóban, a végére nagyon megkedveltem. Ebben a maiban is sok erő volt, ... és a végefelé olvasta fel az alábbit: Teréz anya: A legszebb a világon A legszebb nap? A ma. A legnagyobb akadály? A félelem. A legkönnyebb? Tévedni. Minden rossz gyökere? Az egoizmus, az önzés. A legszebb szórakozás? A munka. A legveszedelmesebb vereség? A bátorság hiánya. A legjobb tanítók? A gyermekek. A legszükségesebb szükségszerűség? Önmagamat ajándékozni. Mi boldogít a legteljesebben? A másik embernek hasznára lenni. A legveszedelmesebb hiba? A rossz kedélyállapot. A legközönségesebb érzés? A bosszú és a gyűlölet. A legszebb ajándék? A megértés, az együttérzés. A nélkülözhetetlen? Az otthon, a valahová tartozás. A jóleső érzés? A belső béke. A legjobb megoldás? Az optimizmus. A legnagyobb megelégedettség? Az elvégzett kötelesség. A legnagyobb erő a világban? A hit. A legfontosabb emberek? A szülők. A legszebb a világon? A SZERETET.

 

 Mikulás hozta:

Az egyesületi székhely az elnökkel Nagykőrösön van, ezért időnként oda-vissza megy egy-egy doboz papír aláírásra és vissza. Ma jött vissza a legutóbbi, nemcsak papírt rejtett... 😉🫶

 Céges bulira...? 😉

 

Nos, mondaná a Mamám, hogy kullogok a divat után... 🤗😉😅🙈🫶 ... ugye ő varrónő vt saját erejéből kisiparosként (40 fölött tanulta ki) és Anyukámnak (nekem is) csoda dolgokat varrt saját fejéből vagy inspiráció után vagy a Quelle-,vagy azokból a 6 kilós vastag német (?) Katalógusokból (Pinterest őse 😉)  ... közben meg Anyukám mindig mondott neki valamit, hogy valami olyat varrjon neki, mint ami az x-nek vagy a z-nek volt. De a Mama egyéniség volt és ilyenkor jól megmondta a tutit: Annnikóm, te csak kulllogsz a divat után! 🤗😅 - ... ez az egyik nagy kedvenc a Mamától...  Nos... magam nem akartam szépséget kitenni a lépcsőházba (Bögötére vettem), de a tegnap posztolt 2 szépség mellett azért nagyon gáz volt az én ótvaros (teljesen átlagos sötétkék) lábtörlőm, nem igazán bírtam volna ki,ezért cselekedtem: Nem világosat, mert még erre se tudtam rálépni... 🤗😅😆🙈 ... egyébként tőlem lesték el, hogy egész évben lóg valami az ajtón, nagyjából szezonálisan. Most hogy ilyen szép l...

Néha nem túl komolyan megkérdezik tőlem, hogy miért nem élek a kreatív dolgaimmal. Nos, fényképeztem ma este a virágboltban néhány hasonló ezt-azt, mint amiket idén bütykölgettem... érdemes ránézni a cédulákra...

 ... komolyan megkérdezném a KIK nagyvezért, hogy mi sz üzleti stratégia... Mai képek ugyanabból az üzletből:

 .... volt egy hianyérzetem, pedig gyönyörű: https://youtu.be/k4LAQWcZwPU?si=FfwAtMkyOAN-vAlG ....néztem és hallgattam Hausert, aztán jött bennem egy hang még... micsoda produkció lehetne ez trióban... https://youtu.be/EJwNS-FPXOI?si=rdcDETnBWkXfXEbj

Útba került ma a híres Óbudai karácsonyi vásár... évekig éltem Óbudán és mentem haza arrafelé minden egyes nap és valahogy mindig kimaradt. ... na, ma bementem és kicsit csalódás volt, mert többnyire csak enni és inni lehet... és mivel a héten meglehetősen ócska a gyomrom, semmi nem volt bevállalható. A Betlehem viszont szép: ... és a fények is, de főleg hogy alapvetően nagyon szép a főtér. ... nehezíti az élvezetet, hogy sötétben macskaköveken totyogót, öreget és zsebkutyát nem egyszerű kerülgetni, ha ép bokára vágyom.

 Nagyon robognak a napok, jobban észnél kell lenni...

Nos... igazat adott a MÁV,  egy pöttyet meg jobban is, mint vártam... persze ennyi visszatérítéssel sose fog elkészülni az a pályaszakasz... 😉😅🙈 (nem erre a pénzre gondolok, hanem általában) Előzmény: https://bernoblogja.blogspot.com/2025/11/mai-mav.html És a mai válaszlevél:

 

 

 

Idén is készülök rá! Akinek esetleg nem nyomtattam és mégis szeretné, itt le tudja tölteni: https://yearcompass.com/hu/

 "Nem az jut legmesszebbre az úton, aki a leggyorsabb, vagy a legszívósabb, hanem aki nem hagyja abba a járást. Ha megállsz, vesztettél. De mindaddig, amíg lépkedsz, van esélyed célba érni. És közben elhagyod mindazokat, akik megálltak, legyenek ők bármennyivel is jobbak nálad." (J. Goldenlane)

... na jó, EZ nem állapot! A két szomszédnak az ótvar lépcsőházban ilyen menő lábtörője van... ideje cselekednem... 🙃😉

 

 

 

 Úgy hiányzott már egy kis muzsika, pityergés a színházban, Petizni, meg ilyesmi. Persze már az is ünnepszámba megy , ha a 'városba' bejutok... 🙃 Ez a koncert volt nyáron a Margitszigeten is   csak ma nem volt itt a Mester (Wildhorn). Kicsit hiányzott is, mert így csak jöttek egymás után a dalok és szaladgáltak a karmesterek. Kicsit egyébként szerintem aránytalan a második rész, mert más is tanulhatott volna új dalokat a szerepei mellé... Zsoltit megint felkészületlennek találtam, ennek nem örülök. (Kifelé jövet egy pasi nagyon ki is volt rá akadva, hogy csak tutul, vonyít és még a nőket is le akarja énekelni... bezzeg az a másik inkább alámegy...) Lipics Franciska több mint gyenge, a szép nagy dalt nagyon elrondította, pedig gyönyörű dal, A Carmenséghez köze nincs, duettben meg tanulja meg még az egyetemen, hogy a duettet ketten éneklik... nem egyedül, főleg nem rossz ritmusban... Füredi Niki ma csak a Rudolf-duettben tetszett, ott esett le, hogy ennek a tünci nőnek a m...

 A költözés előtti hétfő óta nem jártam erre... a nagykerék, amit közel 3,5 éven át szinte minden nap láttam kétszer... Hiányzik... és sok minden más is innen... Nagyon dobbant és rezzent a szívem, ahogy ma színház után megláttam...

 Az egyik legkedvesebb dalom és ez különösen szép lett! https://youtube.com/shorts/WVvU-wKthG4?si=qhq-wUogqGD43nch

 ... bár meg sem közelíti a Musical Est színvonalát, de azért akadtak jó pillanatait ott. 🥳

 

 

 

 

Pont erre készülök és több embermentes  napra is.

 6 nap múlva:  https://youtu.be/G1LmmhPrkbE?si=ADo4x7UxlTFBooud

 Tavaly hittük is, meg nem is, hogy az volt az utolsó karácsony a házban...  Ma itt tartottuk este 18.00-tól, amin a részvételem ugyan az elveimmel ellenkezik, de ma elmenni legalább a tapsolós részig egyféle becsületbeli ügy volt, Zéné ugyanis kitüntetett személy lett! 🤗👏  Végül ettem is kicsit, mert nagyon éhes voltam már a kezdésnél is. A program szerint ugyanis távozás 1.30-kor van, reméltem, hogy azért nem zárják be az ajtókat... mert az a nap nem jön el, amikor én a munkahelyi partyn táncolok meg ilyenek... 🙈 Hozzáteszem, hogy azt hiszem, hogy a 8 nagy karácsonyból kb 4-en jelentem meg és ez volt programilag talán a leggázabb... De Zénének örülünk! 🤩