ellentmondások

 Korábban már hallottam ezt a listát vagy hasonlót, most mégis a pénteki adventi ráhangolóbanjött újra felém, idemásolom azt a verziót, amit találtam gépelve a Korunk ellentmondásai – Erdélyi magyarok a világban

Magasak az épületeink, de kicsinyes a természetünk. 
Szélesebbek útjaink, de szűkebb látókörünk.
Nagyobbak házaink, de kisebbek a családjaink.
Több a kényelmünk, de kevesebb az időnk.
Tele vagyunk szakértőkkel, de tele problémákkal is.
Többet fogyasztunk, de kevesebbel rendelkezünk.
Megsokszoroztuk anyagi javainkat, s közben elfogytak értékeink.
Sokat vásárlunk, de keveset örülünk.
Túl gyorsan utazunk, túl keveset élvezzük az élményt.
Túl sokat pszichologizálunk, s mégis hamar indulatossá válunk.
Túl sokszor gyűlölünk, s túl keveset szeretünk.
Túl sokat fecsegünk, túl keveset vagyunk csendben.
Magas a komfortzónánk, alacsony a tűrőképességünk.
Későn fekszünk le, és fáradtan ébredünk.
Keveset olvasunk, sokat tévézünk, ritkán imádkozunk.
Tudjuk biztosítani létfenntartásunkat, de nem tudunk élni.
A Holdra feljutottunk, de a szomszéd ajtójáig nem vagyunk képesek elmenni.
Meghódítottuk a világűrt, s nem látjuk a bennünk rejlő űrt.
Megtisztítottuk a levegőt, de lelkünket bepiszkoltuk.
Atomot tudunk hasítani, de az előítéleteinket nem tudjuk szétrombolni.
Több képzettséggel, de kevesebb értelemmel, több tudással, de kevesebb belátással rendelkezünk.
Több a szakértő, és mégis több a gondunk.
Több a gyógyszerünk, de kevesebb és gyengébb az egészségünk.
Túl keveset nevetünk, túl gyorsan vezetünk.
Túl sokat beszélünk, túl ritkán szeretünk.
Túl gyakran gyűlölünk, túl ritkán imádkozunk.
Éveket adunk az élethez, nem pedig életet az évekhez.
Nagyobb dolgokat teszünk, nem pedig jobb dolgokat.
Sok a diplománk, kevesebb az értelmünk.
Egyre nagyobbak a számítógépeink s egyre kevesebbek kommunikálunk.
Ez az idő a gyors evésé és a rossz emésztésé.
A nagy embereké s a kicsinyes lelkületé.
A könnyen szerzett haszoné, és a megnehezedett kapcsolatoké.
A nagy családi bevételeké és a válásoké, a szép házaké s a szétzilált otthonoké.
Olyan korban élünk, ahol tabletták uralnak minket: stimulálnak, nyugtatnak, megölnek. Olyan kor a miénk, ahol a kirakat fontosabb, mint az élet. Inkább töröljük az üzenetet, mintsem életünket változtatnánk meg.