berno

"Imagine" Imagine there's no heaven It's easy if you try No hell below us Above us only sky Imagine all the people Living for today... Imagine there's no countries It isn't hard to do Nothing to kill or die for And no religion too Imagine all the people Living life in peace... You may say I'm a dreamer But I'm not the only one I hope someday you'll join us And the world will be as one Imagine no possessions I wonder if you can No need for greed or hunger A brotherhood of man Imagine all the people Sharing all the world... You may say I'm a dreamer But I'm not the only one I hope someday you'll join us And the world will live as one

Amikor a megvásárolt gömbökhöz adnak egy dobozt is. :)

Ennyi idő után is még meg tudok lepődni a reggeli ágyazás során... Van, amikor a medvét és a legoembert felváltja a revolver... :)

... amikor a sok-sok kínlódás és akárhányadik nekifutás után este fél tízkor, hullafáradtan (fájó fog miatt át nem aludt éjszaka után és visszatért köhögéssel) angol órán repesztve magabiztosan végre különbséget tudok tenni a present perfect és a present perfect continuous között, akkor kezdem azt hinni, hogy talán nem vagyok az angol elsajátításától letiltottak listáján... :)

Már itt is vagyunk egy újabb kerekszámnál :)

Idővel rájössz, hogy két lelkiismereted van. Az egyik, amit beléd nevelt a világ: ez a másoknak való megfelelés érzése. És a másik: a saját lelkiismereted, amely sohasem bán meg olyan dolgokat, amiket nem kell megbánnod. Még ha mindenki elítél érte, akkor se." Müller Péter

Én is akarom ezt a szépséget látni. :) (itt éppenséggel nem az emberről beszélek :) ) https://www.facebook.com/JoshGroban/photos/a.10150345565533002.354786.5862253001/10153344655208002/?type=3&theater

Ezt is mutattam már, de ma megint nekem jött és nem tudok betelni vele. DG-t valahogy hallgatni szeretem, de nézni nem. :) De itt Nicole a lényeg. Elképesztő ez a nő ezzel a hanggal, hogy miért nem értelmeseket énekel, nem is értem... :) Búcsúztassuk a hétvégét velük, ezzel a dallal: Akik szeretik a dalszövegeket, nekik íme: http://lyricstranslate.com/hu/io-ti-penso-amore-i-think-you-love.html

Múltkor éppen megint egyik musical nótát a másik után hallgattam és imádtam, hogy mindet ismertem. Akkor jutott eszembe, hogy vajon hány musicalt láthattam élőben (ez töredéke annak, amennyi van és amennyit ismerek); és arra gondoltam, hogy ez a lista hogy maradhatott ki a 35-ös körből. :) Na, most bátor leszek, itt élőben és rögtönözve megpróbálom felsorolni, hogy megvan-e a 35 látott musical. :) Nem könnyű, mert tizensokévnyi színházlátogatást kellene összegondolni, és a színházas csodaalbumom (jegyek és szórólapok a műsorfüzetekkel) otthon van. Na, figyelem, lássuk:) Milyen ciki lesz azoknak, amelyek kimaradnak... :) Becsülettel bevallom, hogy nem nézek körül a színházak archív repertoárjában sem. :) 1. Grease 2. Rómeó és Júlia 3. Muzsika hangja 4. Mozart 5. Funny Girl 6. Sweet Charity 7. Miss Saigon 8. Volt egyszer egy csapat 9. Valahol Európában 10. Vámpírok bálja 11. Az Operaház fantomja 12. Rebecca 13. Nyomorultak 14. Wicked 15. Bodyguard 16.Lion King 17.

Na, alig telt el pár perc az előző poszt óta és mi jön elém? :) http://www.evamagazin.hu/mai_tipp_program_es_utazas/43547_advent_rahangolodas.html?utm_medium=social&utm_campaign=postplanner&utm_source=facebook.com "Egy pohár forrócsoki a Szajna-parton, a Palais Galliera pompás kiállításai és egy finom clafoutis a Montmartre egy picike kávézójában. "Párizs mindig egy jó ötlet!"- tudjuk már Audrey Hepburn legendássá vált megjegyzése óta. És mennyire igaza van!"

Bár nem posztolok minden könyvet most már, de azért mondom, hogy az 50-es kihívásban benne járok bőven. :) Tegnap éjjel értem a végére a 35. regisztrált könyvnek. Anna és a francia csók volt a címe. Imádtam. És azért mondom ezt most, vagyis írom, hogy túl azon, hogy jó a történet és Etienne-től elájultam az első mondat-leírás után; az fogott meg igazán és pluszba, hogy nagyon jól ír a szerző a környezetről, tehát Párizsról. Annyira, hogy annak ellenére, hogy Párizs valahogy csalódás volt, vissza akarok menni és lejárni ahol a könyvben járnak. Fura, nem igaz? Három és fél éve volt már, és sokszor eszembe jut, hogy bár azt mondtam, elég volt belőle, mégiscsak mocorog bennem, hogy helyre kéne tenni, hiszen gyerekkorom óta vágytam oda. Lehet, hogy pont emiatt valami igazán felfokozottat vártam és ami meg előttem volt, nem éltem meg, vagy túl sokat akartam attól a pár naptól. Lehet. Sőt, minél messzebbről nézem, annál inkább ezt érzem. Szóval Annának és Etiennek hála, Párizst szeretn

Tegnap Sámuelék Londonban jártak (London Eye és nagymama látogatás) és elmentek egy igazi kínai étterembe is, főleg, hogy Alex most épp mandarinul is tanul. :) Kész vicc, viszont élvezi. :) A magyar és az angol mellett ez még nagyon kellett, főleg, hogy az iskolában fél évig francia van, utána meg fél évig spanyol, és ezt így váltogatják. Na, de a lényeg most itt nem is ez, hanem a süti. A szerencsesüti. Ugye ők ott voltak négyen (én itthon), és amikor mindenki megkapta a szerencsesütijét, a legkisebb felszólalt, hogy kell még egy, mert nekem nincs, de szeretne hozni... :) Hogy jól esett-e amikor este megkaptam és elmagyarázta, hogy mi ez? Igen, határozottan nagyon jól esett. :)