berno

"Van egy régi legenda, amely szerint egy fehér és egy fekete angyal kerülgeti a földet, és figyelik, hogy az emberek mit mondanak, gondolnak. Ha valaki jól állítja be magát, jót vár, jót remél, akkor a fehér angyal azt mondja, hogy "úgy legyen", és a fekete angyal köteles erre rámondani, hogy ámen. Ha viszont valaki rosszul állítja be magát, szomorú, keserű, akkor a fekete angyal mondja azt, hogy "úgy legyen", és a fehér angyal köteles rámondani azt, hogy ámen. Az optimista, jóra készülő emberek dolgai általában valóban jobban sikerülnek, mint a keserű, pesszimista és rosszat váró emberekéi. Ez nagyon szép legenda, amely megmaradt bennem, mert csakugyan hiszek abban, hogy az egyik legfontosabb dolog a dolgok pozitív alakulásába vetett bizalom." Popper Péter

“Sokat olvastam. De az olvasással is úgy van az ember, tudod… csak akkor kapsz a könyvektől valamit, ha tudsz is adni olvasmányaidnak valamit. Úgy értem, ha olyan lelket viszel feléjük, amely az olvasás párharcában hajlandó sebeket kapni és adni, hajlandó vitatkozni, meggyőzni és meggyőződni, s aztán gazdagodva attól, amit tanult a könyvből, életben vagy munkában építeni abból valamit…” Márai Sándor

Ezt pedig a (nagy)mamák miatt... Aki még megköszöntheti, tegye minél gyorsabban és minél többször... Mert bár a "mamák nem mennek el", de valahogy mégis... Zorán: Ballada a mamákról... http://www.youtube.com/watch?v=JRNI1KdYOCU

Mindenkinek, aki Anya, és aki anyja-lánya :) Aki meg nem 'lány' (értsd jól: fiú), az olvassa el kétszer és köszöntse meg anyukáját :) Anya vagyok - V.Kulcsár Ildikó   "... Egy nőtől - miközben a jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban - az adatfelvevő hölgy megkérdezte, mi a jelenlegi foglalkozása. A megkérdezett tétovázott, mert bizonytalan volt, hová sorolja magát. Arra gondolok - magyarázta az adategyeztető - hogy van-e munkája, vagy csak… - Természetesen van munkám! - csattant fel a nő - Anya vagyok ! - Nincs "anya kategóriájú" foglalkozás. A "háztartásbeli" fedi az ön státuszát - mondta az adatfelvevő segítőkészen. Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egy napon ugyanilyen helyzetben találtam magam a Városházán. A hivatalnok magabiztosan szegezte nekem a kérdést: " - Mi a foglalkozása?" - Gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dolgozom társkutatóként - vágtam rá azonnal, ám azt még ma sem