berno

Bár most látom, hogy 15-én volt az Ölelés világnapja, én holnap fogom tartani minden remény szerint. :) ;) Az ÖLELÉS Világnapjára... "Van az ölelés... az ölelés, amely annyi gondolatot, érzést szül. Amely oly sokat jelenthet, annyi mindent kifejez. Az ölelés, amel yben lehet barátság, lehet szeretet, lehet szerelem, lehet Élet. Az ölelés, amely mindig készen áll, hogy felmelegítsen. Az ölelés, amely kellemes, meleg, puha, jó." /Csitáry-Hock Tamás/ "A legszebb ajándék: egy mosoly. Egy ölelés. Vagy még az sem - csak egy gondolat: "Szeretlek"." /Müller Péter/ "Töltsük meg a házat szeretettel. Rakjuk újra a kályhát, újra a tüzet. Éljük egymásnak a napokat. Költözzön vissza az ölelés, valamely késői józanabb, de maradóbb szerelem. Költözzünk vissza egymásba." /Latinovits Zoltán/ https://www.facebook.com/HaSzeretedASzePet/?hc_ref=ARSWhv44Gz1PQ7vmxLtuM3M9E7OSC4Gmrw-UnKJjJJEe-fdwBU-w3PgTx6ZTWwOx_v8&fref=nf

Na, itt valaki éppen ír a dedikálásról. :) http://szembetuno.blogspot.hu/2017/10/nicholas-sparks-nalunk-jart.html Egy csomó fénykép készült a szerdai dedikálásról is egyébként, de direkt nem vagyok hajlandó megnézni őket, hogy milyen fejem van. ;) :)

Remek, minden blogolás rendben. 😇 Sikerült újraszámolni és újraszámozni a napokat, abban is volt egy kis ramazuriság, sajnos sorrenbe már nem tudom tenni, de talán nem túl rossz és nagyjából tudjátok majd követni.

Október 20. péntek Mára kirándulást akartam magamnak, de úgy befogtak itten, hogy nem lett belőle semmi, csak a nagy kapkodás estére meg az éjszakai blogolás. DE: holnap és vasárnap délelőtt Győr és találkozás és nagy puszizkodás-ölelkezés meg ki tudja mi a legkisebb keresztgyerekemmel és a testvérével. :)

Október 19. csütörtök 37 évesen, egy hónaposan és egynaposan sok minden történt, vagy mondhatnám, hogy nagy dolog történt. Reggel kellett ügyintézni és itthon mindenki szörnyülködött, hogy milyen ócska idő van, én meg alig vártam, hogy kimenjek, oda, bele a sűrűbe. :) Gyorsan elintéztem, amit muszáj volt és aztán nekiültem készülni a délutáni interjúra. 2-re kellett menni, kivételesen nem estem oda már 40 perccel előbb, csak 10 perccel és bele is kezdtünk a 40 perces interjúba. (azt nem mondtam, hogy közben kitisztult az idő és ragyogó napsütés volt). Szó szót követett és az lett a vége, hogy felvettek. :) Erről nem is írok bővebben, hiszen majdnem mind tudjátok a nagy sztorit, amit még mindig alig merek elhinni. :) Inkább arról írok, mi történt utána. Valahogy kicsámpáztam a Kossuth térig (közben a cipő is feltörte a hülye lábamat), és ledobtam magam az első padra, háttal ennek a csodának és elkezdtem telefonálni meg sms-ezni meg messengerezni, kit hol csíptem el. :)

Ő itt Bögötei Ibolyka. Egyik nap anyukámmal épp a karácsonyi kaktuszokat vizslattuk a szobában a nagy virágtartó körül, amikor úgy döntöttünk, hogy megcseréljük Ibolykát az egyik karácsonyi kaktusszal, mert azok olyan faksznisak meg érzékenyek, nehogy leverjük a bimbójukat. És közben azt mondtuk, hogy hát ez a fokföldi (csak így, mezei módon, kisbetűvel, családi névvel is épphogy illetve) úgysem megy semmire, ezt tegyük odébb, jó lesz annak ott a huzatban is... Na, nesze nektek, kb három nap múlva ezt vettük észre, hogy Ibolyka nagy sértődöttségében virágzásnak indult, mondhatnám azt is, hogy indulatba jött. :)

Ugye idén minden karácsonyos dolog hamar bekúszik, ugye már írtam a múltkor tüsténkedő karácsonyi manóról a két könyvvel, hát most jártkelt még egy, ezt még el is kell dugnom magam elől és még nem olvasom el azért se. :)

Október 18. szerda Olyan jól kezdtem belejönni az otthoni ügyködésbe, hogy már nem is annyira volt kedvem nekiindulni sem Pestnek, sem a dedikálásnak, sem semminek. Ugye ez az a nagy nap, amikor az NS-dedikálás van. Főleg, hogy nem volt egy szem egyeztetett interjú sem, és bár Bagira (direkt) nem volt velem, úgy rémlett, hogy már nem is nagyon van, ahonnan még hívhatnak, leszámítva a budavári önkormányzatot (az EMMI-s elutasító levél előző nap jött meg). És ez az a nap, amikor 37 éve és egy hónapos vagyok. Magyarul egy hónap telt el, mióta visszajöttem, megjöttem, hazajöttem. Még nem mindig áll ugyanaz a számra... Szóval Penczék nekiindultak a 10.42-e vonatnak Jánosházára, elég nagy köd volt. Fel voltam pakolva mindenféle időtöltési lehetőséggel, de valahogy csak bámultam kifelé és csak sóhajtoztam a levelek láttán. :) Odavagyok az őszért-ősztől, nem tehetek róla. :) Épp a faleveleket lesegettem a nagy zötyögés közben, amikor látom, hogy volt egy nem fogadott hívásom a min

Hajrá PIC-ik, erre készüljetek rá ti is!

Remek sok kilóméteres, kétkerekes túra volt ragyogó időben sok nevetéssel. A képekkel még így visszanézve sem tudok betelni, pedig 'csak' telefonos képek. Elképesztő az ősz varázslata, nagyon-nagyon szeretem. :) https://photos.app.goo.gl/nGPJKCI3djYNLiwx1

Ez még jó múltkori elmaradás, amikor a budavári állásinterjú után kicsit lődörögtem. :) https://photos.app.goo.gl/mObzgv5Zfm36kFW72

Ki emlékszik még Bíborkámra? :) Múlt héten együtt töltöttünk egy kis időt. :) Harmadikra a jelszót is eltaláltam. :)

Őszi pillanathangulatkép a bögötei udvar egy pontjáról. :)

Október 16. hétfő Olyan nyár van, hogy csak na! Szedjük a gesztenyét és az ibolyát - egyszerre... :)

Október 12. csütörtök Rájöttem, hogy mi az igazi bajom. A feladatnélküliség. Nem tudok visszagondolni hasonló állapotra vagy időszakra. Pont emiatt át is teszem a székhelyemet újra Bögötére, ott majd találok rendes elfoglaltságot. 18-án van az NS-rendezvény, ha addig nem történik semmi érdemleges esemény, nem megyek vissza Pestre.

A várban láttam és hallottam ezt az embert, még jó is volt - és közben arra gondoltam, hogy vajon miért (ezt) a cipősdobozt választotta?

Na, kit találtam egy múltkor Meglepetésben meglepetésnek? :)

Ilyen blúzból rengeteg volt gyerekkoromban. Minden méretben. Ha lesz rá egyszer érkezésem, fogom őket prezentálni fotóilag.

https://welovebudapest.com/2017/10/20/oszi-csavargasok-budapesten-avarrugdosassal-nezelodessel-kiallitasokkal/

Miután az előbb Mucikák anyukájának leírtam, hogy csak gyerekkép érdekel, kaptam két übercukit, aki kíváncsi, élőben megmutatom, mármint a képet. 😏 És ami utána jött: Alex rajzolt egy nagyon jót, a kicsi meg beült a laptop elé és 'leveleztünk'. Megismerkedtem az összes szivecskés smile-val, megírta mi mindent akar enni, vicceltünk és csupa nagybetűvel megírta, hogy mennyire hiányzom... Én meg gyorsan kiszámoltam, hogy mennyit is kell aludni a szombati puszikákig. ❤ És most eldöntöttem, hogy rendszeresre fogom kérni ezeket a levelezéseket.

Közben nem csak én készülök a díszekkel, az egyik karácsonyi kaktuszunk nagyon beindult. 😊

Október 17. Kedd Éppen egy hónapja repültem. Nem mondhatnám, hogy könnyű hónap volt, bár nagyon gyorsan eltelt. És mivel semmi dolgozósdi nincs kilátásban, a következő hónapról sejtésem sincs, hogy vajon mit hoz... DE! Én választottam azt, hogy hazajövök, senki nem hívott és senki nem is küldött. Ez utóbbi főleg nagyon igaz. ÉPP az előbb kaptam egy képet, hogy utód milyen állapotban hagyta ott a konyhát, mire megírtam, hogy már csak gyerekről kérek képet, a többi nem érdekel. Azzal egy időben a lány meg megkérdezte, hogy mennyit dolgoztam egy nap és mennyi szünetet tartottam.Neki meg azt írtam, hogy nem tudok erre konkrét választ adni, csináltam és kész, és lezártam azt a munkát egy hónapja. Mostantól ez a része tényleg nem kell érdekeljen. Közben annnnnyira jó az idő, egész nap az udvaron vagyok, mindent kint csinálok, nincs is kedvem Pestre menni a négy fal közé. Remélem a találka NS-sel ér ennyit. Ja, és megint gesztenyefesztivál volt itthon.Lassan rá sem bírok nézni, pedig

Sajnos van egy kis összevisszaság a bejegyzéseknél, mert néhányat valamiért nem enged felefonról posztolni, de remélem, hogy majd Bagira meg tudja oldani. Szerda reggel megyek Pestre, mert aznap este van randink NS-sel. 😀

Október 15. Vasárnap A teraszunkon tanulgatok, a napocska nagyon csókolgat, és ahogy odasüt a fali hőmérőre, 41 fokot látok... 