Harminckettedik
Október 19.
csütörtök
37 évesen, egy hónaposan és egynaposan sok minden történt, vagy mondhatnám, hogy nagy dolog történt.
Reggel kellett ügyintézni és itthon mindenki szörnyülködött, hogy milyen ócska idő van, én meg alig vártam, hogy kimenjek, oda, bele a sűrűbe. :)
Gyorsan elintéztem, amit muszáj volt és aztán nekiültem készülni a délutáni interjúra.
2-re kellett menni, kivételesen nem estem oda már 40 perccel előbb, csak 10 perccel és bele is kezdtünk a 40 perces interjúba. (azt nem mondtam, hogy közben kitisztult az idő és ragyogó napsütés volt).
Szó szót követett és az lett a vége, hogy felvettek. :) Erről nem is írok bővebben, hiszen majdnem mind tudjátok a nagy sztorit, amit még mindig alig merek elhinni. :)
Inkább arról írok, mi történt utána.
Valahogy kicsámpáztam a Kossuth térig (közben a cipő is feltörte a hülye lábamat), és ledobtam magam az első padra, háttal ennek a csodának és elkezdtem telefonálni meg sms-ezni meg messengerezni, kit hol csíptem el. :)
Közben annyira telt az idő, amit ugyan nem is érzékeltem, de 5 óra is elmúlt már. Úgy intéztem, hogy útba ejtsem a könyvesboltot, ahol NS aznap még dedikált, hogy ha kell, legyek tömeg, nehogy ciki legyen nekik... :) Elmásztam oda, az emeleti részen volt a dedikálás és láttam, hogy sokan mennek felfelé, tehát én már kihagytam az újabb thank you-t. :)
Újra irányba tettem magam és hazaindultam, közben a nap is hazafelé tartott.
csütörtök
37 évesen, egy hónaposan és egynaposan sok minden történt, vagy mondhatnám, hogy nagy dolog történt.
Reggel kellett ügyintézni és itthon mindenki szörnyülködött, hogy milyen ócska idő van, én meg alig vártam, hogy kimenjek, oda, bele a sűrűbe. :)
2-re kellett menni, kivételesen nem estem oda már 40 perccel előbb, csak 10 perccel és bele is kezdtünk a 40 perces interjúba. (azt nem mondtam, hogy közben kitisztult az idő és ragyogó napsütés volt).
Szó szót követett és az lett a vége, hogy felvettek. :) Erről nem is írok bővebben, hiszen majdnem mind tudjátok a nagy sztorit, amit még mindig alig merek elhinni. :)
Inkább arról írok, mi történt utána.
Valahogy kicsámpáztam a Kossuth térig (közben a cipő is feltörte a hülye lábamat), és ledobtam magam az első padra, háttal ennek a csodának és elkezdtem telefonálni meg sms-ezni meg messengerezni, kit hol csíptem el. :)
Nem is tudom, hogy itt mennyi időt töltöttem.
Utána elmentem és vettem szilikon akármit a cipőmbe, mivel mezítláb mégsem akartam járni... de a lényeg, hogy utána elmentem az Operettbe, hogy kiváltsam a sok hónappal ezelőtt összevásárolt három bérletemet (rengeteg előadás kb 2 jegy áráért), ez azért érdekes, mert már hetek óta azon agonizáltam, hogy el kell(ene) adni a bérleteket. Az egyiket lehet, hogy így is el kell, mert eddig nem tűnt fel, hogy 5-kor kezdődnek az előadások. :)
Utána még mindig úgy gondoltam, hogy valami extrát kell csinálni. De valahogy semmi nem jutott eszembe, mert legszívesebben felvásároltam volna a könyvesboltokat, vagy beültem volna egy színházba, de ugye ezek most mind le vannak tiltva (jó, hogy lett állásom, de mikor lesz az éles és még mikor lesz ebből bér), tehát kisebbeket kellett gondolgatni.
De mivel úgyis a Bazilikába indultam, eszembe jutott valami. A csodálatos rózsás fagyi, ahol csak egyetlen egyszer voltam, kb hat éve, amikor Gréti először nyaralt Pesten.
De olyan kelekótya voltam, hogy sikerült a legfurább színű rózsát kreáltatnom, mert alig bírtam eldönteni, hogy milyen ízű fagyit egyek. :)
Aztán leültem a lépcsőre, megeszegettem, majd bementem hálát adni.
Újra irányba tettem magam és hazaindultam, közben a nap is hazafelé tartott.
