berno

A tegnapi nap feszültsége és egy intézni való miatt a tegnap délutánt itt töltöttem, mindig jót tesz egy kör a Várban.

Kicsit összepakoltam a kacatok között és ráállítottam a lelkivilágomat az idei tavaszi/húsvéti kollekcióra... :)

Anyukám pár éve (amíg én Angliában voltam) vett egy tavaszi koszorút, de nem annyira tetszett neki, azt mondta, hogy csináljak vele valamit... Íme, egy ilyennel nehéz 'valamit' csinálni, ezért próbáltam hangsúlyt adni egy-egy színnel és árnyalni a zöld 'vadságát'. Ilyen volt - ilyen lett.

Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai. Janikovszky Éva Ezt a jót most már így nehéz napközben észrevenni - munka közben -, de ma reggel írtó cuki dolgot láttam és nyilvánvaló, hogy egy hétfő reggelen még a versenyautóknak is kell némi plusz erő. Reggel a Határ útnál lefelé menet a lépcsőn arra lettem figyelmes, hogy valaki akcióhős hangokat ad ki magából. Aztán megláttam egy óvodás korú kisfiút, aki valamit húzott maga után, akkor még azt hittem, hogy a Pókembert repteti madzagon és annak adja a hangját. Aztán elém került - így én is részese lettem a slow mozgalomnak -, és akkor láttam, hogy bizony a spárgán egy kék versenyautó van... Anyukán a fáradt beletörődést láttam, hogy mindegy hogy, de legalább elindultak otthonról! :) Ismerem az ilyet, mentem én kalózzal a játszótérre, vagy revolverrel kacsát etetni a parkba, vagy Pókemberrel a Patikába... :)