Mitől jó egy nap? Attól, hogy képesek vagyunk meglátni a jót. Hogy örülni tudunk. És attól, hogy holnap is lesz egy nap. Lehet, hogy még jobb, mint a mai.
Janikovszky Éva




Ezt a jót most már így nehéz napközben észrevenni - munka közben -, de ma reggel írtó cuki dolgot láttam és nyilvánvaló, hogy egy hétfő reggelen még a versenyautóknak is kell némi plusz erő.

Reggel a Határ útnál lefelé menet a lépcsőn arra lettem figyelmes, hogy valaki akcióhős hangokat ad ki magából. Aztán megláttam egy óvodás korú kisfiút, aki valamit húzott maga után, akkor még azt hittem, hogy a Pókembert repteti madzagon és annak adja a hangját.

Aztán elém került - így én is részese lettem a slow mozgalomnak -, és akkor láttam, hogy bizony a spárgán egy kék versenyautó van... Anyukán a fáradt beletörődést láttam, hogy mindegy hogy, de legalább elindultak otthonról! :) Ismerem az ilyet, mentem én kalózzal a játszótérre, vagy revolverrel kacsát etetni a parkba, vagy Pókemberrel a Patikába... :)

Vigyázva besoroltam a versenyautó mögé, amikor a szemem sarkában megláttam egy másikat, egy lilás-rózsaszínes versenyautót, szintén madzagon (de nem spárgán) egy kislány kezében, akit meg apukája cipelt a nyakában. Ő nyilván a hugica lehetett, akit bár tutira nem érdekelt a versenyautó, de neki is kellett egy... :)