Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: november 15, 2020

Roll over Beethoven

 Hámori Máténak a sorozatáról már hallottam, de most látom először, hát lenyűgöző! Szent ég, ha én így tanulhattam volna a zeneszerzőkről, most itt pl Beethoven-ről. Visszanézhető itt:  Roll over Beethoven

50 nap

Kép
Néha nincs hozzá kedvem, néha letudom a villamoson reggel, néha majdnem belealszom, néha viszont duplázni is szoktam. 50 nap a Duolingóval. 👏💪😀🙏

Nyitott Akadémia

Kép
 Lelki egészségünk védelmében ajánlom jövő hétvégére (és visszanézhető még utána is kis ideig) ezt az előadás sorozatot. Tavasszal is volt hasonló, nagyon szerettem. Részletek:  https://nyitottakademia.hu/lelkiegeszseg?fbclid=IwAR3qdzma03WphoksyErZeSMDNtyXr8SBBtocm1ib-YGmEUYqwIfB65waQ7U

Szcuki

Kép
 Egész évben tudnám enni, ahogy a mézeskalácsot is. :) Most már a büfében is van, már nem tudok neki ellenállni...

nagy magas ház

Kép
Azon gondolkoztam el ma reggel megint amíg a villamost vártam, hogy milyen különös, hogy az elmúlt nem tudom mennyi időben a Nagyvárad tér milyen csomópont lett a mindennapjaimban. Amikor 7 éve kiléptem 13 év után az egyetemről, utána sokáig nem tudtam a környéken nem fura érzéssel áthaladni. Aztán egyszer úgy hozta az élet, hogy be kellett menni az épületbe. Aztán jött a metrófelújítás egyik szakasza, majd volt a környéken találkám, majd hívtak vissza az egyetemre, majd megint felújítás és ott várom a villamost szemben azzal az épülettel, ahol annyi minden történt velem éveken át. Ki tudja mit tartogat ez a nagy magas ház még nekem...

pandémia

... még hétfőn történt Matthew magyar óráján, de úgy szíven ütött, hogy még leírni sem tudtam valahogy. Pár hete visszatértünk a magyar órákhoz és kicsit változtattunk, mindenkinek heti egy-egy fix félórája van, és ez azért változtatott az órák struktúráján. Kigondoltam, hogy szeretném, közben mégis lett egy saját ritmusuk az óráknak. Az elején mind a két gyerek annyira mesélős, beszélgetős, hogy rájöttem, hogy az első jó 10 percet erre oda "kell" adni, mert látszik, hogy vágynak erre és még ebben a leszűkült világban is sok inger éri őket, pedig ott már teljes lockdown van több hete. Ebben az első tíz percben történt ez is: Matthew vágott bele hétfőn egyszer csak egy mondatba, ami nem is jutott el hirtelen az agyamig (az angol feltételes mód nem a kedvencem), elég volt kihámozni, szabadon fordítom: Berni, te tudod ( még mindig így kezdi az izgalmas mondatait), ha lesz majd gyerekem, elmondhatom neki, hogy képzeld, én már túléltem egy pandémiát, milyen őrület ez.  Három döbb

Kötelező program

Kép

Okospad

Kép
egy pillanat se vesszen kárba... https://metropol.hu/aktualis/meg-a-padok-is-okosak-pesterzsebeten-61727/

Madárijesztő

Kép
Nemrég költözött ide, talán mutattam is akkor. Furcsa dolgok történnek vele, tegnap reggel az asztal másik végében ácsorgott, ma reggel meg az asztal alatt találtam rá, pedig nem olyan pontján áll az asztalnak, ahonnan csak úgy le lehet szédülni.  Éjszaka megint buli volt az irodában (?). ;)

Reggeli duzzogás

Ma kicsit később jöttem, mert a lejáró személyim ügyében kellett intézkedjek, így szerencsére alig voltak a villamoson. Újabban ott szoktam Duolingo-zni (legalábbis részben), főleg mióta rájöttem, hogy el lehet némítani, lehet hallgatás nélküli feladatokat is kérni. Egyszer csak duzzogásra (és nyafogásra = ovis kislány) lettem figyelmes: - ... de miért nem...? - ... mert kistestvére lesz, az anyukája kisbabát vár és nagyon-nagyon kell vigyázni, hogy el ne kapja a korona vírust, ezért úgy döntöttek, hogy ő most nem jár oviba egy ideig... - ... akkor én is akarok egy kistestvért... :) A párbeszéd még folytatódott, én felvihogtam a maszkban, mert imádom ezt a kisgyermekkori logikát - bevállal egy kistesót is, ha ő is otthon maradhat - pedig ettől még az ovis kisbarátjával nem fog tudni találkozni... :)

Maszkos álom

 A színházi világ lezárása (legalábbis ami engem illet) érdekes dolgokat művel a fejemben-lelkemben, újabb előadás színlapját írtam újra. A főszereplő én magam voltam, és Christine-nek hívtak, de ruhára és érzésre úgy tűnt, mintha a feltámadt Júlia lettem volna és végül a főhős (az arcát nem láttam ugye - hiszen maszkban élünk, és este még az álarcos énekessel is a kelleténél jobban foglalkoztam) jött, hogy együtt legyünk de előtte konzerválás miatt rám öntötte a kezében lévő gyertya faggyúját. Fölkeltem és mire rájöttem, hogy mi történt, újra csak röhögni tudtam. Nagyon régi időkben jártunk, óriási gyertyafényes bálterem volt.
Csodák ott történnek, ahol hisznek bennük, és minél jobban hisznek bennük, annál gyakrabban fordulnak elő. Denis Diderot