Maszkos álom

 A színházi világ lezárása (legalábbis ami engem illet) érdekes dolgokat művel a fejemben-lelkemben, újabb előadás színlapját írtam újra. A főszereplő én magam voltam, és Christine-nek hívtak, de ruhára és érzésre úgy tűnt, mintha a feltámadt Júlia lettem volna és végül a főhős (az arcát nem láttam ugye - hiszen maszkban élünk, és este még az álarcos énekessel is a kelleténél jobban foglalkoztam) jött, hogy együtt legyünk de előtte konzerválás miatt rám öntötte a kezében lévő gyertya faggyúját. Fölkeltem és mire rájöttem, hogy mi történt, újra csak röhögni tudtam. Nagyon régi időkben jártunk, óriási gyertyafényes bálterem volt.