berno

Hát hiába, Janovszky Éva zseniális volt, de közben még mindig az. Bár nem gondolom, hogy mindent tudok, de a következő pár sorban érzek némi igazságot... :)) A dacosabb gyermek persze szokott reagálni, amikor én valamit nagyon jóslok, ő az esetek többségében közli, "nem fogok!"... és hol neki van igaza, hol nekem... :) Na, de íme: A felnőttek mindent előre tudnak. Azt is, hogy leesem onnan, azt is, hogy összetöröm, azt is, hogy felgyújtom, azt is, hogy kiöntöm, azt is, hogy megfázom, azt is, hogy tönkreteszem, és azt is, hogy nem lesz ennek jó vége. Csak azt nem értem, hogy akkor miért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz. Janikovszky Éva

Felvéve a listára...: :) http://wmn.hu/2015/03/24/isztambul-nektek-kaosz-nekunk-az-otthon/

"Minden embernek megvannak a maga furcsa szokásai, amelyek számára már teljesen természetesek. Ez irodalmi zsenijeinkkel sincs másképp, sőt! Némelyikük rendkívül sok rigolyával rendelkezik, míg másoknak egy aprócska dolog van, ami mindig fontos. Az ihletért cserébe néha áldozni is kell, amire az alábbi tíz alkotó mindig oda is figyelt." http://www.szeretlekmagyarorszag.hu/10-hires-iro-10-meglepo-babonaja/

Teljesen egyetértek: http://wmn.hu/2015/03/26/gyerekem-a-facebookon/ http://wmn.hu/2015/03/26/ezeket-gondold-at-mielott-kepet-posztolsz-a-gyerekedrol/

Tegnap volt a színházi világnap és ebből az alkalomból a Fidelio csinált egy tizes listát, hát, ennél gyengébbet még nem láttam, pont ezért mutatom: http://www.fidelio.hu/szinhaz/magazin/10_dolog_amit_nezokent_nem_tudott_a_szinhazrol

még több ötlet:  http://napiboldogsag.com/2015/03/27/201-fantasztikus-husveti-tojas-otlet/ http://anapfenyillata.cafeblog.hu/2014/04/19/last-minute-tojasdiszitesi-otletek-husvetra-50-keppel/

A héten néztem pár részt, vagyis másfél évadot a Guldenburgok örökségéből. :) Csak aztán közben lezárták azokat a videókat, úgyhogy nem tudom megnézni a maradék másfél évadot, de a zenéjét nagyon szeretem. https://www.youtube.com/watch?v=Y-h7kZUP8EU És találtam egy másik régi sorozatot, vagyis csak a főcímdalát. Ki emlékszik erre? https://www.youtube.com/watch?v=15vQgkrR78E

Egy ilyet le kellene gyártanom valamikor. :) http://www.knitandlove.com/2015/03/bolso-de-fettuccia-crochet-con-asas.html

Ki kellene próbálni ezt, nemdebár? :)

Ezt úgy el tudnám képzelni magamnak... :) meg ezt is

Hát akkor ebben a sorrendben, ha kérhetem... :) http://mertutaznijo.cafeblog.hu/2015/03/25/10-elbuvolo-olasz-kisvaros/?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_content=kreativotthon&utm_campaign=20150327

"Az ember csak egy villámcsapásnyi időre képes kiszabadulni a világ törvényei alól. A megállás pillanatai ezek, a szemlélődésé, a tiszta megvilágosodásé, a lelki ürességé, az erkölcsi üresség elfogadásáé. Ezekben a pillanatokban vagyunk fogékonyak a természetfölöttire. Aki egy percre vállalja az ürességet, vagy kap természetfölötti kenyeret, vagy elbukik. Félelmetes kockázat, de bele kell menni, bár egy percnyi teljes reménytelenséget jelent. De futni nem kell utána." Simone Weil

http://melanzsmagazin.blog.hu/2015/03/12/15_szuper_husveti_otlet#more7262297

Ma reggel (eseménydús mai nap, igaz-e ?:) az iskolaudvaron hozzánk csapódott egy másik testvérpár (fiú+lány) és csak azt láttam, hogy valami fölött tanakodnak, amit a földön találtak. El nem tudták képzelni, hogy mi lehet az. Én rögtön láttam, hogy az bizony egy kiscipő (nem Barbie-méret, annak kb a négyszerese), na jó, nem üvegből volt, de szép áttetsző volt az orrán egy kisvirággal. Magamban rögtön az jutott eszembe, hogy ez bizony Hamupipőke cipője, de felnőttként ilyet gondolni, mégsem reális, nem igaz? :) Matte még/már valamennyire közelített, mert szerinte az egy papucs... :) - pedig szép magassarkú volt, olyan, mint a ... A két nagyfiú csak nézett bambán, amolyan férfiasan, hogy mi a franc lehet ez, puskára nem hasonlít, durrogni sem fog...  És bizony a kislány (és a mamija), vette a lapot, a kislánynak fény derült az arcán, csillogó szemmel  gyorsan felvette (a többi csak a cipője orrával bökdöste) és zsebre tette, ő tudta mi az.  Hát persze, a Hamupipőke (angoléknál

... ma reggel békésen és időben andalogtunk az iskola felé, az erdő szélén, amolyan hétköznapi nyugalomban a szerdai lélek optimizmusával (holnapután péntek, a hét közepén vagyunk), amikor valahonnan hátulról nagyon nagy kutyaugatást hallottunk és valahogy egyszerre fordultunk kicsit hátra, amikor is tőlünk alig pár méterre egy róka vágtázott 220 felett... Én egy pillanatra megdermedtem és magamban imádkoztam, hogy tényleg továbbmenjen és ne álljon meg..., a gyerekek csak felkiáltottak: Fox!!! A róka továbbment, meg mi is.

"Volt egyszer egy történet egy kisfiúról, aki kijárt a tengerpartra dagály után és visszadobálta azokat a tengeri csillagokat, melyeket az ár sodort a partra. Egy ott nyaraló férfi mosolyogva nézte, majd az egyik nap megszólította: - Szia, napok óta figyellek, mit csinálsz! Nem gondolod, hogy értelmetlen, amit teszel? Hiszen ezrével sodorja ki a tenger ezeket a csillagokat, és te csupán néhány tucatot tudsz vissza dobni a tengerbe. Szóval, nem gondolod, hogy mindegy? A gyermek, csillogó szemmel, egy csillaggal a kezében rá mosolygott és bölcsen ezt mondta: - Például, ennek az egynek nem mindegy!"

Müller Péter: "Régi vétkeink, mint a penészes befőtt állnak a tudattalan homályában" A ciprusfa még a kipusztulása előtt is új évgyűrűt teremt maga köré. Ne félj az öregedéstől. A fejlődés végtelen. És az emberben lévő szellem örökké fiatal, és teremt, alkot és él, és örökké élni is akar. A ruhánk elkopik, a testünk megöregszik, még a lelkünk is pecsétes lesz és összegyűrődik. Régi vétkeink, mint a penészes befőtt állnak a tudattalan homályában, meg is feledkeztünk róla… de a szellemünk fiatal marad, és örök repülésben tart hazafelé. Olyan ember van, aki elfáradt. Olyan is, akinek nehéz élni. De olyan nincs, aki belül öregnek tartja magát. Csak a gubó öregszik. A benne várakozó lepke soha! Meghalni annyit jelent, hogy új életet kezdeni. Csakis ennek a mesének van vége. Kár érte, vagy nem kár – mindegy. Ez már lejárt. Az újat most indítom. Minden meghalás: újjászületés is. És ezt a pillangók tudják. Minden jó költőben, derűs emberben, mosolygó nőben, nevető öregben

Ha tetszik ez a kép, olvasd el hozzá a cikket... http://pozitivnap.hu/kultura-es-szorakozas/egy-vak-muvesz-hihetetlenul-gyonyoru-alkotasai-kepriport

Eljött az éjszaka. A férfi kivett egy kis gyertyát a dobozból, meggyújtotta és elindult felfelé a lépcsőn. - Hová megyünk? - kérdezte a kis gyertya. - Felmászunk a torony legfelső pontjára, hogy fényünkkel irányt mutassunk a hajóknak a kikötőbe –mondta halkan a férfi. - Dehát egyetlen hajó sem fogja látni az én fényemet – válaszolta erre a kis gyertya. - Mégha gyenge is a fényed, te csak égj továbbra is, - mondta a férfi- világits csak amilyen erősen tudsz. A többit bizd rám. Így beszélgettek amíg fel nem értek a torony tetején lévő nagy lámpához. A férfi a kis gyertyával meggyújtotta a nagy lámpát. Ekkor a lámpa körül lévő tükrök segitségével a kis gyertya fénye eljutott messzire a nyilt tengerre, hogy utat mutasson a hajósoknak. Ha egy kis gyertya fénye, a gyufa apró szikrája képes óriási tüzet gyújtani és bevilágitani az utat az embereknek, akkor a te lelked szikrái, szíved melegsége és jóságod példája is képes gyökeresen megváltoztatni a körülötted élő emberek életét, sorsát

"Ez az egyedülálló flash mob a 2013-as Ars Sacra Fesztivál nyitányául készült. Az Esti dal vagy eredeti címén Esti ima egy gyönyörű magyar népdal, amelyből Kodály Zoltán írt kórusművet. Budapest egyik csodálatos pontján éneklik el a kórusok ezt a magyar lélekre oly jellemző dalt.  Az Ars Sacra Fesztivál hét éve indult útjára. A szervezők hiszik, hogy a művészetekben rejlő szépség felekezettől, nemzettől függetlenül mindnyájunkat megszólít, felemeli a lelket. Mert a művészet szent. Ezt a szépséget ünnepli minden évben az Ars Sacra Fesztivál és hív mindenkit, aki nyitott erre a bensőséges találkozásra! www.ars-sacra.hu www.facebook.com/ArsSacraAlapitvany"

Emlékeztek erre a párra? Új-Zélandig fognak biciklizni, már úton vannak, íme az első bejegyzés: http://magunkutjan.hu/hu/fooldal-hirek/item/33-az-indulas Elképesztő, mire készülnek...

Hát ezzel most egyetértek, akkor is, ha Blikk-es. http://www.blikk.hu/blikk_eletmod/7-ok-miert-jo-a-nagyieknal-2337209

Sajgó és lángoló ujjakkal és zsibbadó szemekkel állapítom meg, hogy a hétvégi-mai blog-terv teljesítve, minden hiányosság pótolva, lehet olvasni. :) Vegyétek és olvassátok! :) Holnap egy új hétfő jön, hajrá!

Tudjátok, két dolgot lehet küldeni: - az egyik egy/A kedvenc vers(sor), amivel szívesen fizetnél a kávédért (lásd a korábbi posztot: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2015/03/kave.html - a kitöltött Proust-kérdőívet, amiből nagyon nagy örömömre egyet már másnap kaptam is. :)) (lásd a korábbi posztot: http://bernoblogja.blogspot.co.uk/2015/03/proust-kerdoiv.html és a kérdéseket: 1. Mi jelenti számodra a tökéletes boldogságot? 2. Mi a legnagyobb félelmed? 3. Mi az a tulajdonságod, amit nem szeretsz magadban? 4. Mi az a tulajdonság, amit nem szeretsz másokban? 5. Melyik élő embert csodálod leginkább? 6. Mi a legnagyobb extravagancia az életedben? 7. Milyen a lelkiállapotod most? 8. Melyik az a tulajdonság, amelyet leginkább túlértékelünk? 9. Mikor fordul elő, hogy hazudsz? 10. Mi az, amit a legkevésbé szeretsz a külsődben? 11. Melyik élő embert tartod a legkevesebbre? 12. Mely tulajdonságot tartod a legfontosabbnak egy férfiban? 13. Mely tulajdonságot tartod a legfo

Tegnap a természet lágy ölén tapasztaltam-láttam ezt-azt. :) Például újra láttam egy bozótot, amit előtte csak Artúr székéhez igyekezvén...:) A skót testvér: 

Az "Úton együtt lenni, menni" c. történetet valahogy így képzelem el. Tegnap találkoztam velük a bicikliúton, rám köszöntek és mosolyogtak, amikor találkoztunk. Bőven 70 körül lehettek... Sokáig 'velem maradt a pillanat', ezért is fordultam mégis vissza egy idő után, hogy ezt elkészítsem - direkt zoom nélkül -, hogy majd elő tudjam venni, hogy igen, létezik-létezhet ilyen.

M ég Edinburgh-ban kaptam tőlem egy ilyet és nagyon élvezem. : ) Jó móka. :)

A tavasz első napjának, vagyis a hivatalos tavasz első napján hát kiszellőztettem magam, de úgy igazán. De hol volt vajon a melengető tavaszi napocska?! Pár hete írtam, hogy sikerült egy jegyet szerezni ingyen és bérmentve a Penshurst Place-be, csak épp sofőrszolgálat, az nem volt hozzá. De még igazi közlekedés se... De hát ha jegy van, akkor mozdulni kell, vagy nem. :) Na, ez volt a cél: http://www.penshurstplace.com/ Itthonról kellett egy busz, hogy elérjem Beckenham Junctiont, onnan vonat kellett Orpington-ba, onnan vonat Tonbridg-be, onnan vonat Penshurst-ig, és még kellett (volna) egy busz a Palace-ig. Egész jól haladtam, semmit nem rontottam el. A gond ott volt, hogy egy tervező sem írta, hogy a busz az csak négy óránként jár... (én meg erre nem gondoltam, újabb tanulság, hogy a buszmenetrendeket is chekkolni kell ezentúl; de főleg az ember ne induljon el sehova, ahol nem egyértelmű a direkt közlekedés...) Na, hát ha már ott voltam, nem volt mit tenni, irány

"Hatalmas energiák szabadulnak fel az emberi életben akkor, amikor nincs eltérés abban, ahogy gondolkodunk, amiben hiszünk, és ahogyan élünk." J. Krishnamurti

Múlt hét elején szerencsém volt pár napig, mert R nem dolgozott és jött-ment a mocsótákért, így kényelmesen nem kellett annyit mennem. Pénteken már járó üzemmódban voltam újra és már pár házzal odébb éreztem a mámorító édes virágillatot, amit úgy szeretek... Emlékeztek talán tavalyról a kékajtós házra, megtartották a sok-sok virágot, és gyönyörűek kezdenek lenni. A kép sajnos nagyon rossz, főleg mivel nem illatozik, de azért talán sejtet... :)

Az ember sorsa milyen öreg és kopott tud lenni. Ez az idő, amikor kezdenek köréje barátok gyűlni, kezdik dicsérni. Már nem félnek tőle, nincs veszély. Miért nem lettél az, aki éjszaka vagy? Akit csak éjjel mersz gondolni? Mersz és tudsz, gondolod igazi sorsodat, tudsz repülni. Álmok bátorsága. Mélyebb és éteribb világ. Úgy fogadni az érintést, mintha fehér kövön aludnál, álomciprusok alatt. Körül virágzó leander, illatos fenyő, álomrepkény. Új sorsot alszik önmagának. Hamvas Béla

Aki voltam, milyen messze van tőlem, s aki leszek, az már milyen közel. Már utolér, mellém lép, támogat és átölel. Biztatva suttogja: Ne félj! Valahogy majd csak megleszünk, hiszen szívünk marad a régi, s ketten talán csak megőrizzük az eszünk. Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Na, hát pénteken sokat nem vettem észre a napfogyatkozásból, talán még szürkébb lett egy fél órára, mint amúgy is. Így indultunk: Aztán délután, amikor jöttünk haza fél 6 után (tényleg nyúlnak a napok) egy gyönyörűszép naplementét láttam majdnem ugyanott: És mit látok ma, az egyik easyjet-gépről ilyen szépséget lehetett látni:

Üljön le néha valamelyik folyó partjára, és bámuljon bele a vízbe. Ne engedje, hogy a víz mozgása, a fény, az áramlás tisztasága és mélysége hipnotizálja.  A gondolkodás bárminémű mozgása nélkül nézze. A csend ott van ön körül, önben magában, a folyóban és azokban a fákban, amelyek a teljes nyugalomban vannak.  Nem viheti haza, nem tarthatja meg az elméjében vagy a kezében, nem hiheti azt, hogy valami különleges állapotba jutott. Ha igen, akkor az nem csend; akkor az csupán emlék, képzelgés, romantikus menekülés az élet mindennapos zaja elől. A csend következtében van minden.  A zene, amelyet ma reggel hallott, a csendből hatolt el önhöz, azért hallotta, mert elcsendesedett, és a zene a csendben túlhullámzott önön. Csakhogy nem hallgatjuk a csendet, mert a fülünk tele van az elme fecsegésével.  Ha szeret, és közben nincs csend, helyzetét a gondolkodás annak a társadalomnak a játékszerévé változtatja, amelynek a kultúrája rosszakarat, isteneit pedig az elme és a kéz építette fe

Remélem, tényleg így van... "A lényeg, hogy ne siettesd. A jó dolgok megvárnak." - John Steinbeck

Múlt hétvégén teljesen meggyőződtem, hogy bármi lehet kockás, főleg skót kockás. :) Íme néhány kép, a többi meglesz a napi képek között.

 Hát, ez a kedvenc helyem lett, vagyis az egyik kedvenc. És mivel volt magyar nyelvű audio gide, sok fontos dolgot tudtam meg, vagyis főleg érdekeseket. Kicsit azért fura érzésem van mindig, mert elképesztő gazdagság és minőség vette őket körül már 30 éve is. Megszereztem az itteni könyvet is, mert nem bírtam mindent magamba szívni, sem megjegyezni, sem persze lefotózni. Hatalmas terület és hatalmas kontraszt van a lentebbi szintekkel. Az is felfoghatatlan, hogy pár éve még mindig itt mulattak a királyi család tagjai, manapság pedig céges bulikat tartanak itt... Állítólag (persze ezt nem a kiállításon olvastam), a királynőt egyszer látták nyilvánosan sírni, pontosan akkor, amikor ezt a hajót 'elvették' tőle... Az is érdekes, hogy amikor a hajón volt is milyen szigorú napirend szerint élt. Érdekes volt látni a szobáikat, a dolgozóját, a nappalit, stb... De a legénységi szint inkább megrázó volt, kicsi helyen, sok cuccal, kemény munka után... Aztán a szabályok, h

Na, ezek is meglettek végül, majdnem lemaradtak. :) A templomba nem is jutottam be, de nem baj. A kutya orrát én is megvakartam, bármit is jelentsen. :) "Edinburgh első reformáció utáni (1620) temploma mellett egy hangulatos temető is található, ahol híres építészek is nyugszanak. A közelben áll a világ leghíresebb skye terrierjének a szobra, aki a legendák szerint a gazdája sírja mellett lelt végső nyugalomra. Greyfriars Bobby" forrás: Wikipédia

Az Arhur székéhez elindultam, és majdnem egy órányi felfelé tartó hegymenet után visszafordultam. Mondhatnám, hogy időhiány miatt, ami félig igaz is, de az is igaz, hogy közben már unatkoztam. Pedig csodás volt a kilátás igazán, meg nagyon-nagyon hideg. De tudtam, hogy onnan még le is kell jönni, kimenni a reptérre, hazarepülni és még hazatalálni, majd reggel megint felkelni és dolgozni... És az is bennem volt, hogy elég veszélyes hely, nagyon sokan is voltak fent és közben, mellettem is gurultak le kövek, és nem akartam ottmaradni... :) Egyébként többnyire annyira meredek az út, hogy lefelé szinte nehezebb volt jönni. Kicsit sajnáltam, nem volt jó érzés, hogy a csúcstámadás elmaradt, jó lett volna a legtetejéről lenézni a tudattal, hogy legyőztem magamat és a magasságot is. :) A Parlamentről már írtam, hogy nagyon csúnya, és mivel elszámoltam magam, vasárnap már zárva volt, így nem tudom, hogy belül is olyan csúnya modern lett-e. :) "Edinburgh sok szép városi parkkal

Ide nem másztam fel, de nagyon sokszor voltam fent busszal és sok távoli képen is feltűnnek ezek az emlékművek, építmények. Íme az egyik, és hát a kilátás, na igen. És az is látszik, hogy a harmadik napon sem változtak a színek - sem az égbolt. :) "A Princes Street keleti végében fekvő vulkanikus domb tetejére a csodálatos kilátáson kívül az ott látható emlékművek miatt is érdemes felmenni. A leghíresebb az athéni Parthenón mintájára 1822-ben épült Nemzeti Emlékmű, mely a napóleoni háborúkban odaveszett skót katonáknak állít emléket. A szomszédos, látcső alakú tornyot Nelson admirális trafalgari győzelmének tiszteletére emelték." forrás: Wikipédia

Fura volt a következő reggelen máris úgy ébredni, hogy utolsó nap, máris véget ér a skót utazás, pedig még mennyi látnivaló maradt mára is (felírva még több). És még egy szülinapi köszöntés is maradt (hetek óta minden napra jutott egy, már fogytán a koncentrációm, annyi ünnepelt van ebben az időszakban). Megteázom újra, bepakolok, összeszedek mindent, leadom a kulcsos kártyát és a bőröndöt megőrzésre, mivel délig kellene eljönni a hotelból, viszont nekem csak este megy a gépem és szerencsére a hotel útba esik a városból a reptérre tartva. Még kora van nagyon, 10 előtt indulnak csak a turistáskodó buszok, így az első felfelé tartó lépcsőn elindulok. Mindig szeretem az ilyet, hogy elindulok (de ezt csak ilyenkor szoktam) és valahol kijutok. Térképem úgyis van, és mindig ott a lehetőség, hogy az ember lánya visszaforduljon. Nagyon eltalálom, szinte pont ott lyukadok ki, ahol akartam. :) Visszanézve egészen félelmetes volt. :) Most történik az, hogy eltalálom a templomot és a