220 felett...

... ma reggel békésen és időben andalogtunk az iskola felé, az erdő szélén, amolyan hétköznapi nyugalomban a szerdai lélek optimizmusával (holnapután péntek, a hét közepén vagyunk), amikor valahonnan hátulról nagyon nagy kutyaugatást hallottunk és valahogy egyszerre fordultunk kicsit hátra, amikor is tőlünk alig pár méterre egy róka vágtázott 220 felett... Én egy pillanatra megdermedtem és magamban imádkoztam, hogy tényleg továbbmenjen és ne álljon meg..., a gyerekek csak felkiáltottak: Fox!!!

A róka továbbment, meg mi is.