berno

Múltkoriban Matthew-től többször is hallottam, hogy - *ninc idő* ... akármit kérdeztem, hogy csinált-e ezt, vagy azt a bölcsiben, azt mondta, hogy nem, mert *ninc idő*...  Sok mindent elmondott, hogy mire nem volt a végén hozzátette, hogy csak hazamenni volt idő. :) Még szerencse, hogy arra legalább volt - mondom én. :) Aztán másnap Alex-től is hallottam ugyanezt, hogy amit akart be tudott-e mutatni az iskolában (minden pénteken van nekik Show & Tell - ami annyit jelent, hogy amit otthon csinálnak, elvihetik és bemutathatják. Nagyon szereti ezeket és nagyon készült, hogy az akkor aktuálisat bemutassa. De nem volt idő... Négy- és hatéves gyerekekről van szó, akiknek az életében már most ennyire jelen van, hogy NINC IDŐ... Aztán mióta végre heti angolórám van, én is azt érzem, hogy rohan az idő és nincidőm semmire...

Tegnapi, de tartós :)

"Életünk sohasem egyirányú utca... Sokszor kerülőutakon kell haladnunk. Gyakran úgy érezzük, hogy visszavetődtünk a kiindulópontra, mintha minden hiába történt volna. Úgy tűnik, mindent elölről kell kezdenünk. Egy irányváltás olyan pontra vezethet, amelytől kezdve fordulatot tapasztalok meg. Innen új erővel mehetek tovább a cél felé. Megfordulni, a kitaposott ösvényeken megtett életnek fordulatot adni - új perspektívát ad. Ez megváltoztatja az embert." (Anselm Grün)

"Ismerek embert, aki egész életében félt - és nem jött be az, amitől félt! Hiába félt. Nem leélte - hanem lefélte az életét. Fölöslegesen. Hagyjuk, hogy a hétköznapi aggodalmak eluralják a lelkünket, s nem vesszük észre, hogy még a legnagyobb bajban is felvillan gyakran a fény. Elfelejtünk örülni magának az életnek. Utólag jövünk rá, amikor már késő, hogy nem arra figyeltünk, amire kellett volna, és hogy észre sem vettük a szép perceinket vagy óráinkat vagy napjainkat - csak amikor már késő. Magamnak is írtam ezt a mondatot: 'Ne légy marha! Vedd észre, hogy mennyi öröm van benned és körülötted!'" Müller Péter

Tegnap két filmet néztem meg, és egyik sírósabb volt, mint a másik. Hiába, válogatni tudni kell... :) Reggel a Hachival kezdtem, hát bár nem vagyok egy állatbolond, de ez nagyon eltalált.  /Bár most már öregszem biztosan, mert egy-két dologban változik az ízlésem, a kutyákból is egyik-másik akár jöhetne is./ Na, de a tartalom: "Egyik nap az ingázó Wilson professzor gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, és hazaviszi az állatot. A felesége, Cate nem örül neki, de végül megenyhül, és megengedi, hogy a japán akita kutyus náluk maradjon. A kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Hacsi minden nap elkíséri őt a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Így megy ez egészen addig, míg egyszer nem érkezik meg a gazdi. A kutya azonban élete végéig hűségesen várta a professzort, minden nap megjelent az állomáson." https://www.youtube-nocookie.com/embed/wwEEVl5qHKk?rel=0 A másik bőgés este jött. Ahogy elindult a film, tudtam, h