Filmek
Tegnap két filmet néztem meg, és egyik sírósabb volt, mint a másik. Hiába, válogatni tudni kell... :)
Reggel a Hachival kezdtem, hát bár nem vagyok egy állatbolond, de ez nagyon eltalált.
/Bár most már öregszem biztosan, mert egy-két dologban változik az ízlésem, a kutyákból is egyik-másik akár jöhetne is./
"Egyik nap az ingázó Wilson professzor gazdátlan kutyakölyköt talál a vasútállomáson. Megsajnálja, és hazaviszi az állatot. A felesége, Cate nem örül neki, de végül megenyhül, és megengedi, hogy a japán akita kutyus náluk maradjon. A kutya és a professzor között szoros barátság alakul ki. Hacsi minden nap elkíséri őt a vonathoz, este pedig kimegy elé az állomásra. Így megy ez egészen addig, míg egyszer nem érkezik meg a gazdi. A kutya azonban élete végéig hűségesen várta a professzort, minden nap megjelent az állomáson."
A másik bőgés este jött. Ahogy elindult a film, tudtam, hogy ettől már egyszer biztosan kiríttam magam, de nem volt megállás, nem tudtam nem nézni. Az M1-en ment, ma ismétlik az M2-őn, nem biztos, hogy nem nézem meg megint... Elvileg könyvben is olvastam, de valahogy így nézve, érezve egész más. Egy szóval kéne mondjam, a kész fáziskésés és az emberi töketlenkedés, aztán meg elmegy az élet... Ja, erről én is tudnék filmet csinálni, csak (még) nem tudnám a végét. :)
Szóval egy nagyon szép barátságot, vagyis annál többet mutat be (ha egyáltalán létezik a barátságnak ez a formája, így nevezvén), és nagyon jó az alakítás. Mindegyik.
"Miután együtt töltik egyetemi diplomaosztójuk napját - 1988. július 15-ét -, Emma Morley és Dexter Mayhew között olyan barátság szövődik, amely élethosszig tart. Emma elvekkel és ambíciókkal rendelkező lány, aki arról álmodozik, hogy jobb hellyé alakítja a világot. Dexter tehetős sármőr, aki arról álmodozik, hogy a világ az ő játszótere lesz.
Kapcsolatuk kulcsfontosságú pillanatait a következő két évtized július 15-ei napjainak bemutatásából ismerhetjük meg. Legyenek éppen együtt vagy külön, láthatjuk, amint Dex és Em elfoglalja magát ügyes-bajos dolgaival; megismerjük baráti viszonyaikat és különböző vitáikat, reményeiket és elszalasztott lehetőségeiket, mosolyaikat és könnyeiket. Valahol az utazás során a két embernek rá kell jönnie, hogy amit annyi ideig kerestek, és amire olyan régóta vágynak, valójában végig az orruk előtt volt. Amint kiderül számukra, hogy egészen pontosan mit is jelentett az a bizonyos 1988-as nap, megismerik a szerelem és az élet valódi természetét."