berno

Ma két csodás helyen jártunk (hónapokkal ezelőtt vásárolt kuponos buszos út), tizenezer km-t lépve sikerült begyűjteni, ahogy nagyon sok szépséget a szemnek és a léleknek is. Morvaország Csehország (Csehszlovákia) egyik része volt korábban, a Lichtenstein család két kastélyát is látogattuk ma, egyik a nyári, másik a téli lak volt. Egyik impozánsabb és 'sokkolóbb' volt, mint a másik. VÉGRE fantasztikus idegenvezetőnk volt x László, de nekünk csak Laci bácsi, szerintem már inkább a nyolcvan felé járhat, de csillogó, értelmes szemekkel mesélt mindenről, bármerre jártunk - papír és jegyzetek nélkül. Nagyon megkedveltem, jó lenne még kifogni őt máskor is. Valticén kezdtünk, utána mentünk a közeli Lednicére. Íme a képek és majd ha lesz időm és kevésbé leszek álmos, egy-két képet remélem nem felejtek el kiemelni. Valtice: https://photos.google.com/u/1/share/AF1QipMokpEXnMQ5rucK8vQ4zlYxFietGBMXjFpqHy7mkLjWZHVB3988nTvWgLyfOarSsw?key=TXNiMWxKRFVsN3ZENnVQTEt5c05hYmlEbjN2a19B (it

FREI TAMÁS ÍRÁSA A vaníliakávé illatú utca Letekertem az ablakokat, mert meleg volt Floridában. Azt szerettem volna, hogy a kocsiba beszökjön a tavasz friss illata. A pálmafák zúgását is hallani akartam, ahogy fújja a leveleket a szél, és közben élvezni az autózást. De ahogy rés nyílt az ablakon, az orrom mégis egészen mást érzett. Láthatatlan, illatos vaníliafelhőben utaztam. Pedig még jónéhány utcányira voltam John pörkölő üzemétől. Fort Lauderdale-ben autóztam, a floridai Velencében, bár ennek akkor épp semmi nyomát nem lehetett körülöttem látni. A gazdagok jachtjai innen legalább öt kilométerre, az óceánparton és a mesterségesen kialakított lagúnák partjain sorakoznak. Velence ott van. Amerre autóztam, én csak dobozházakat láttam. Folyamatosan leszakadó életek nyomait, az egyre reménytelenebbül küzdő amerikai alsó középosztály ütött-kopott lakhelyeit. Errefelé nincs kerítés, de nem azért, mert a közbiztonság olyan remek, hanem mert ezekből a gipszkarton házakból aligha lehetne

Nagyon érdekes infokat találtam Prágáról, így linkelem is a korábbi prágai posztommal emlékeztetőül és kedvcsinálónak. :) Ahogy korábbi főnöknőm mondta: gusztuscsinálónak :) Info:  http://utazom.com/csehorszag/praga/latnivalok-pragaban/a-karoly-hid-titkai A korábbi posztom benne a fényképes linkkel:  http://bernoblogja.blogspot.hu/search/label/Csehorsz%C3%A1g

Hm, ismét utazunk, egy szívem-lelkem számára fontos és kedves városba: Prágába. 2009 nyarán töltöttünk ott pár napot - igen, oda is busszal mentünk. :) Isteni volt. Ez az a város, vagyis azon néhányból az egyik, ahova bármikor nagyon szívesen visszamennék kevés vacila után vagy anélkül. :) Ezek sem teljesen az én képeim, de szép és nehéz albumot tudok mutatni ezekből is. De amiket itt láthattok is igazán sejtetni véli, hogy milyen egy látnivaló város is Prága. Gyönyörű időnk volt, bár volt néha felhős is, de minden csodaszép volt. Ittam cseh sört - márcsak kötelességből is, mert mégiscsak :) Nem szeretem pedig a sört - ezt tudjátok. Ettem knédlit is. És megsimogattam a fényesre koptatott szobrokat is a hídon (pedig sorba kellett állni!), gőzünk nem volt mire jó, de mindenki csinálta, tehát jobb biztosra menni. :)   A Károly híd maga az álom, bár egyik fele éppen restaurálás alatt volt, és tömve emberrel és amikor már nem tudom hanyadjára mentünk át rajta, már bennem volt