Skócia - Edinburgh - 3. nap
Fura volt a következő reggelen máris úgy ébredni, hogy utolsó nap, máris véget ér a skót utazás, pedig még mennyi látnivaló maradt mára is (felírva még több).
Nagyon eltalálom, szinte pont ott lyukadok ki, ahol akartam. :)
Visszanézve egészen félelmetes volt. :)
Most történik az, hogy eltalálom a templomot és a házat, amiről egy korábbi posztban írtam, hogy kerestem...
Szinte szárnyaim nőttek, iszonyatosan jó érzés volt ott lenni. Bár lett volna még egy nap, hogy csak bambuljak és szagoljak bele ebbe a nagy vízbe (ez a városrész azért eléggé kint van).
Ezután következett a Royal Yacht Britannia, a nagy hajó, amivel a királyi család még nem oly régen is utazgatott. Megint megcsapott annak szele, hogy itt járt ez és az...
Erről többet mesélnék, úgyhogy mindjárt megírom a külön posztot... :)
És még egy szülinapi köszöntés is maradt (hetek óta minden napra jutott egy, már fogytán a koncentrációm, annyi ünnepelt van ebben az időszakban).
Megteázom újra, bepakolok, összeszedek mindent, leadom a kulcsos kártyát és a bőröndöt megőrzésre, mivel délig kellene eljönni a hotelból, viszont nekem csak este megy a gépem és szerencsére a hotel útba esik a városból a reptérre tartva.
Még kora van nagyon, 10 előtt indulnak csak a turistáskodó buszok, így az első felfelé tartó lépcsőn elindulok. Mindig szeretem az ilyet, hogy elindulok (de ezt csak ilyenkor szoktam) és valahol kijutok. Térképem úgyis van, és mindig ott a lehetőség, hogy az ember lánya visszaforduljon.
Visszanézve egészen félelmetes volt. :)
Most történik az, hogy eltalálom a templomot és a házat, amiről egy korábbi posztban írtam, hogy kerestem...
Újra megtalálom a karácsonyos boltot. :) Délután egyébként újra és a döbbenet, az eladó simán Merry Christmas-szel fogad. :) Én zavaromban vissza merrikrisztmöszözök, mások vihognak, a többség meg semmit nem reagál.
Óh, mennyi gyönyörűség, de már maga a kirakat is. Tegnap (mármint a 2. nap este) sem álltam meg, hogy ne fotózzak és most sem (vagyis majd látjátok, ezen a napon kétszer is).
A Diótörő egyébként nem tetszik, de a meséből készült musical miatt nagyon szeretem és ahányszor látok egy ilyet, mindig eszembe jut, hogy milyen jó volt benne NS. :) És közben meg nincs is ilyen díszem, ideje pótolni. Most sajnos nem vettem, de kellett volna.
Na, most hogy így eszembe juttattam, bele is kell hallgatnom. :)
parányi kitekintés: az első szerepe volt szinte a nagy publikum előtt még nagyon-nagyon fiatalon, de leginkább azért szeretem nagyon, mert ez volt az a dal, amit először hallottam tőle egy musical est-en és hát na, annyi volt. Ez mindig betalált. Pedig itt tényleg nagyon fiatal volt, még a hangja is változott utána, de na, ez fontos:
De akkor már mutatom a másik dalát is, ezt is nagyon szeretem, de az előző bármikor mindent visz:
na, most hogy így össze-vissza asszociáltam a nemzetek között, folytassuk, mert már nagyon fogy a vasárnap, és ha ma nem érek a blogolás végére, megint nagyon elmarad az egész, pedig talán kíváncsiak vagytok. :) ugye? :))
Még a Bobby kutyát kerestem nagyon, vagyis eredetileg ezért indultam nagyon neki az egésznek, közben mire odaértem százfelé jártam, és arra is rájöttem, hogy már itt is jártam, ezt is fotóztam, csak a szobrot máshol gondoltam. :) Na, van egy-két hátránya, ha az ember egyedül utazik, mert szemből és agyból is kevesebb van, ugye. :)
(A Bobby-sztorit hozom egy másik posztban, külön.)
Mire itt végzek és még néhány izgalmas dolgot levadászok (pl Last drop), egy akasztós helyet, néhány érdekes utcaképet, útrakelek, hogy elcsípjek még egy buszt, mert még nagyon sok minden van a papíron, de főleg egy, ahova szintén nagyon vágytam, mert nagyon izgalmasnak ígérkezik.
Nos, elkaptam a buszt, leszállok az arborétumnál. Közben hitetlenkedve állapítom meg, hogy újra van "szerencsém" ahhoz a három elviselhetetlen magyar turista lányhoz, akiktől már előző nap kiborzadtam a várban.
Az Arborétum csalódás, mert nem egészen így képzeltem - mert nem így volt harangozva -, meg amúgy is tavasz van, még nem az igaziak a virágok, meg amúgy is, vár a következő hely. :)
Tehát a következő busszal már mentem is tovább, a Yacht-hoz. És közben végre megláttam a nagy vizet, ami már mutogatta magát napok óta a távolban és a vinnyogó sirályok hangja sem eresztett...
Ezután következett a Royal Yacht Britannia, a nagy hajó, amivel a királyi család még nem oly régen is utazgatott. Megint megcsapott annak szele, hogy itt járt ez és az...
Erről többet mesélnék, úgyhogy mindjárt megírom a külön posztot... :)
Na, ezután még újra buszoztam, és kicsit megkezdtem a búcsúzkodást a várostól. Újra a vár körül kavargok, közben kinyit a karácsonyos bolt is, és a Childhood Museum.
Bemegyek, nem hagyom ki, rengeteg klassz játék és néhány nekem nem is tűnik olyan réginek... khm... :)
De szegény medvék megint olyan szomorúk a ketrecben, hogy borzalom.
Mindezek után van még egy kinézett helyem, az Arthur széke...
/erről is külön/
Hát, lassan bele is kerülök a délutánba, elbizonytalanodom, hogy 18,40-kor vagy 19,40-kor megy a repülőm, így belehúzok... Persze az első emlék volt a jó és 19,40-kor.
Hamar kiérek a reptérre, megint nem veszik fel a bőröndöt (pedig nincs elég hely a fedélzeten), megint nem kérik el az útlevelet és megint késés. (előtte még teljesen átöltözök az egyik wc-ben, mégiscsak utazok az emberek között, nem? Szerencsére ezek a wc-k már nagyon, simán belehet menni úgy a bőrönddel együtt, hogy közben az ember nem kell beleessen a budiba ... :)
Mivel bőven van idő, és három nap után újra rá tudok mászni a wifi-re, átfutok az elmúlt napok e-mailforgalmát, megírok ezt-azt, és lassan végre beszállhatok. Óh, itt újra volt kavarodás, mert utolsó pillanatban beszálló kaput cseréltek és nagyon kellett figyelni, hogy az ember irányban legyen.
Aztán így persze nagyon késünk értünk Londonba (már minden stewardess olyan kócos, hogy alig térek napriendre efölött, mindegyiknek szétesett a fonása), vasárnap este lévén nagyon rossz közlekedéssel, 11 elmúlt jócskán, hogy hazaértem, aztán jött a munkás hét újra...
A 3. nap képeit itt találjátok vegyesen: