Luca napra

 December 13., Luca-nap van.

Szent Lucia Kr.u. a III. és IV. század fordulóján élt Szicília szigetén, Siracusában. A fiatal nemeslány egyszer elkísérte beteg édesanyját Szent Ágota sírjához, s álmában megjelent neki a szent, és hívta az égiek seregébe. Ennek hatására Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő már Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Elhagyott vőlegénye ezért feljelentette a lányt keresztény hite miatt Pascasius fejedelemnél. A fejedelem Luciát a pogány bálványok előtti áldozat bemutatására akarta kényszeríteni, de hiába. Ekkor megpróbálta elvitetni a bordélyházba, hogy ártatlanságában megszégyenítse, de Isten segítségével nem sikerült – még ötven igavonó barommal sem – elvonszolni a szüzet. A fejedelem eztán azt parancsolta, hogy olajjal és szurokkal öntsék le és égessék el, ám a tűz nem fogott Lucián. Végül rabtartói elvágták a torkát, de addig nem halt meg, míg imádságát be nem fejezte.

A keresztény vallásban tisztelt szent, Lucia mellett élt hazánkban egy ősi hiedelemvilágból származó boszorkány, az úgynevezett Luca-asszony is. Emiatt korábban ritkán adták e nevet a lánygyermekeknek, mióta azonban ez a hagyomány háttérbe szorult, gyakoribbak lettek nálunk is a Lucák. A Lucia – magyarul Luca – név a lux, azaz a „fényesség” szóból származik. A fénnyel való kapcsolata miatt már a középkorban a szemfájósok védőszentjének is tekintették. A 16. századi Gergely-naptár életbelépése előtt ez volt az év legrövidebb napja, a téli napfordulónak, a világosság születésének kezdete. A magyar népi képzelet szerint is december hó folyamán e naphoz kötődik a legtöbb varázslás, népi babona. Ilyen például a búzakeltetés. Az asszonyok lapos tálakban búzaszemeket kezdtek csíráztatni a kemence közelében, amelyek karácsony tájára zöldültek ki. Ebből a jövő évi termésre következtettek. Később e szokás átlényegült, a karácsonyi oltárt díszítették fel a Luca-búzával, vagy az ünnepi asztalra tették. Zöldje az adventi remény beteljesülését, fénye a Megváltó érkezését volt hivatott hirdetni, maga a búza pedig az élő kenyeret, egyben Jézust jelképezte.

Az ősi hiedelem szerint e napon tilos volt a lányoknak, asszonyoknak dolgozniuk. Ha ezt a parancsot megszegték, súlyosan megbűnhődtek.

A legismertebb népi szokás talán a Luca székének készítése. Ennek egy szabályos ötszög köré írt, öt egyenlő szárú háromszögből készült forma volt az alakja, amit állítólag már a kelták varázsló papjai, és a druidák is ismertek. Készítője Luca napjától kezdve mindennap faragott rajta egy kicsit, s csak Karácsony estjére volt szabad elkészülnie vele. Ezért terjedt el a mondás: „Lassan készül, mint Luca széke”. A hagyomány szerint a széket többnyire kilencféle fából állították össze: kökény-, boróka-, körte-, som-, jávor-, akác-, jegenyefenyő-, cser- és rózsafából. Arra szolgált, hogy segítségével tulajdonosa felismerje a falu boszorkányait.

forrás: csillagászat. hu