Május 18.
Május 18. pár héttel ezelőtt volt, vasárnap.
Vártam nagyon, mert ugye akkorra szólt a már húsvétkor vételezett gála -jegyem. Aztán május 18 az elmúlt sok-sok évben mindig fontos volt, sosem mentünk el mellette és most valami fura érzésem volt ettől egész nap. (akik nem szokták ezt közelségből velem ünnepelni, azoknak mondom, hogy egy hosszú munkaviszonyom 2000-ben ezen a napon indult...)
Már a délelőtti indulás is olyan nehézkes volt, fáradt voltam és bár izgatottan vártam az estét, legszívesebben heverésztem volna, mert már akkor is hiányzott ez egy ideje.
Vasárnap lévén kifogtam egy nagy vonat-lezárást, a Victoria nem volt megközelíthető csak kerülővel és sok hidegfejjel átgondolt kavarással. (Köszönöm Uram újra, hogy adtál értelmet, mert elvesztem volna aznap!)
Aztán nagyon meleg nap ígérkezett és nem volt betörve az új cipőm, mert hogy estére normálisan akartam (volna) megjelenni. Na, a cipő betört engem, már mire Londonba értem. Itthon még vicceskedtünk, hogy lehet, hogy baj lesz a cipőből, dehát akkor majd veszek egy tangapapucsot (utálom!!), na bumm!... Nos, a papucsot meg kellett venni... :) És hordani kellett... De legalább csinoska, már amennyire két műanyag pánttal ellátott lábbeli az tud lenni:
Sok minden miatt utálom, de azért biztosan , mert csak csoszogni lehet benne és csupa retek lesz az ember lába. Na mindegy, túl vagyok rajta. :)
Szóval új papucsban csoszogtam le a távot és ha már Londonban jártam, hát valami program sem ártott volna. Vágytam a kinyílt rózsáimra a Regent'S Parkban, de épp le volt zárva! És még a tulipánok helyére sem nagyon került semmi... És megint elrontotam a kijáratot, mert olyan nagy a park, hogy ha menni akar oda valaki, szánja rá a napot (eltévedéssel együtt).
Néhány illatos képet azért sikerült:
Kezdtem kiakadni, így a Wallace Collection-t megint nem néztem meg. (kábé már háromszor napoltam el). Meg semmi mást sem... Négy óra körül konstatálva, hogy még rengeteg időm van és nem is kell messzire menni, azért mégiscsak nézzem meg, hova kell menni, ne hogy gond legyen. Ha sok az idő, akkor még mindig lehet kávézni meg csak úgy csücsülni valahol... Na kérem... a már említett lezárás miatt (mert hogy nemcsak vonattal nem lehetett a Victoria környékét - hatalmas vonzáskörzetben - bevenni, de metroval sem... Nem tudom, hányszor szálltam át és hova, de háromnegyed hatra (!) sikerült landolnom. (közben rácsodálkoztam egy isteni virágpompára - de erről később, mert idő volt)
A lábam retkes és a sarkam K.O, és a Cadogan Hall előtt gyülekező nép valamivel alkalmibb volt... :) Nos, hát leültem kicsit odébb (fél utcával feljebb) egy padka-félére és ásványvízes zsepivel úgy ahogy lábat mostam, harisnyát húztam a még 4 ragtapaszos lábikómra és felhúztam a csini cipőt. :) A hegek egyébként még mindig megvannak, elárulom, tehát nem volt egy szimpla szitu. Öt perccel később szépen belibegtem, jótékonyan vettem műsorfüzetet (hasznos volt, mert így legalább tudom, hogy ki kivel volt és mit énekelt) és leültem.
Ezt láttam onnan, ahol ültem:
Ez a kép utólag került fel a facebookra, de lementettem, mert felismerhető vagyok. :)
Nos, a műsor nagyon-nagyon igényes volt és igazából egészen más volt, mint amiket otthon megszoktam. Nagyon tetszett, hogy sok előadó volt, és amikor elénekelték a dalukat, őszintén örültek egymásnak és ott maradtak a színpadon, ülve. Bennem ez azt éreztette, hogy itt tényleg együtt történik valami (jótékonysági rendezvény volt, amiben az egyik srácnak a családja rendesen benne volt).
Na, és persze nem a peches nap lett volna, ha éppen az nem marad távol, aki miatt rámozdultam erre az egészre... Khm... ugye, ugye...
A műsor, ha valakit érdekel:
Fénylik nagyon, nem tudtam jobban fotózni.
Egyik-másiknak olyan hangja volt, hogy csak néztem, azt hittem aláhullok a karzatról. Nagyon bírtam mellettem a három kb hatvanas hölgyet, akik olyan hangulatban voltak és úgy éljeneztek, fütyültek, hogy öröm volt hallgatni. :)
Na, ezek után jött az újabb nehézségi fok, mert valahogy haza kellett jutni... Egyik járműről a másikra szálltam és az amúgy egy metroval tíz perces utat sikerült kb másfél óra alatt összehozni, mert nem értjük, de nem volt direkt metropotló.
Szóval ez volt a május 18.