Duci, dagadó vitorla a viharban

Érdekes volt a ma délelőtt. Nagyon vártam ezt a festést és egy fura élmény lett, de az egész napom ilyen lett. Sok minden buzog-bugyog bennem, és amíg le nem vonom ezek tanulságait, nem akarom elfogadni a nyilvánvalót.

Ezen a képen látszik a terv, a vége és a folyamat egy része is... még persze az üres vászon is..

Nagyon lelkes voltam az elején, nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz, hogy fog nekem bejönni.

Egy szimpi lány ült mellém, vele jókat beszélgettünk és kritizáltunk közben. Ő szeretne festeni és komolyabban érdekli ez. Én ugye ki akartam valami új kreatív dolgot próbálni, ez megtörtént, a kép elkészült, mármint az enyém elkészült, és itt van vége.

A múltkori festésnél nem lettem lehangolt, nem éreztem azt a zuhanást, mint ma délre... A képet azért hazahoztam (de közben voltak gondolataim, hogy a Keleti környékén hol lehetne lazán 'ottfelejteni'...), de nekem háttal szárad az ajtóban. Nem tetszik és nem szeretem. Tetszett, amíg rám nem szólt, hogy kevés a felhő és túl sötét, maszatoljam el a vonalakat, stb... ott teljesen elment, nem volt a sajátom... oda volt az élményfestés, úgy tűnik, nem tudok másolva alkotni.

Hogy miért? Az eleje elég jól indult, félig szimpi volt a nő https://www.facebook.com/Beaverzum, aki amúgy hivatásos festő, meg minden... az instrukciót hiányoltam... mindent nagyon szabadon hagyott, közben meg a végén szólt, hogy túl sötét a képem, ez egy világos kép - magyarul az volt a feladat... és addig nem mondta, hogy a világossal kezdünk és abba sötétítünk, nem fordítva... közben meg nekem vihar van a vízen és a vitorla sem olyan magas és sudár, hanem pont mint én... Mellettem a lány is sokat küzdött, de mivel ő más dolgokat már azért festett, ő magára talált, mert otthon ki akarta tenni a képet és szép volt látni, amikor lesz@ta a művésznőt és ugyan eltért a képtől, de tök jó lett és elégedett is volt. :) Nekem ez nem ment, mert nem voltak eszközeim arra, hogy ebből valami mást tudjak kihozni... és ehhez nem kaptam segítséget sem.

Szóval ez ma nem flow volt, hanem színtiszta önismeret. Vannak kreatív hobbyk, amiben elég jó tudok lenni, elégedett vagyok a végeredménnyel és nekem tetszik, meg talán időnként nektek is. De a lényeg azon van, hogy azokat élvezem...

Közben a nő nem volt elég önazonos, mert szövegelt ilyet - és akkor még el is hittem - , hogy ha félsz rontani,nem tanulsz; a folyamatot élvezd; ez egy, hobby; nincs rontás - rossz kép, ráfestesz...

Ja, és meg kellett venni az ecseteket, amik nem is jó minőségűek, mert már ma nagyon sok szőr kihullott, beleragadt a képbe, meg ilyenek (és nem moshattuk el őket ott)... A másik, hogy a társaság fele nála jár festőiskolába, tehát nem olyan, aki évtizedek óta nem festett... főleg nem olajjal és a levegőben.

A múltkori festést szeretném gyakorolni, van is festékem, Zénétől szuper papírt és ecsetet kaptam már tavaly, ott látom esélyét annak, hogy kedvemre tudok alkotni. Ahogy fogok még újabb dolgokat kipróbálni ezen a téren, de ennél a társaságnál nem.

Szóval ez történt ma a 'vízen'... :)