December 25.

Hajnali ébredés, korai indulás, a Népliget gázolaj szaga is olyan ismerős és megszokott. :) Bár kevés hittel, de a megszokott újságosom felé indulok, hátha be tudom gyűjteni a megszokott lapjaimat és láss csodát, nyitva van! :)
Épp fizetni készülök, amikor nagyon régről ismerős hang zengi mögöttem a Boldog karácsonyt mindenkinek!-et. :) Na, ki találja ki, hogy ki lehet az...? Aha, hát persze, hogy Bandi, a buszos. Azt hiszem senkivel nem utaztam ennyit, minden km-t összevetve, mint vele. Elképesztő. :) És azon veszem magam, hogy semmi meglepő nincs ebben, hogy ma is dolgozik. Egyértelmű. :)
Klassz, komor ködben és sejtelmes szürkeségben utazok, nagyon élvezem. Olvasok, bólogatok, zenét hallgatok, ahogy szoktam.

Apukám már vár a busznál, otthon aztán reggeli, majd nyilván pakolok, mert mást sem csinálok :), aztán elindulunk Cell felé, ahol családi ebéd van és vár több vödörnyi madártej (rendelésre) :)
És az egyik kedvenc ajándékom is, mert érdekes módon erre a karácsonyra medveileg újra meg lettem támogatva. :)



Este még karácsonyozunk otthon, többek között kapok egy ilyen gyönyörűséget, amit magammal is hoztam, de nem tudom. lesz-e lelkem összekoszolni:


A sok ünneplés és a szenteste sokadik felvonása után aztán elvágódok az ágyon és csak lesem a tévét, benne az Igazából szerelem-mel, és azon kapom magam, hogy még mindig izgulok a végén (is), hogy mindenki oda- és rátaláljon a másikra, aki hozzátartozik. Zseniális film.