December 26.
A hazai ízek, illatok kellő energiával töltenek el, úgyhogy nekiesek az összes szekrényemnek és nem kímélem a már nem jó, vagy nem tetsző ruhákat. Nem egyszerű a hadművelet, de egészen elégedett vagyok a végeredménnyel, közben olyan dolgok is újra a kezembe kerülnek, hogy a nosztalgia sok hulláma önt el.
Úgy mint a régi magnókazetták, mekkora kincs volt mindegyik, vagy egy 90 perces új TDK, és hát még a magnóból felvett mixes kazim, egyet el is tettem emlékbe, valahogy majd meghallgatom egyszer, hátha nem szakad el, kíváncsi lennék, hogy ezen vajon mik vannak. :)
Úgy mint a régi magnókazetták, mekkora kincs volt mindegyik, vagy egy 90 perces új TDK, és hát még a magnóból felvett mixes kazim, egyet el is tettem emlékbe, valahogy majd meghallgatom egyszer, hátha nem szakad el, kíváncsi lennék, hogy ezen vajon mik vannak. :)
Aztán előkerül más is, a kisbaba időkből a kiságyból a lepedőm, vagy az ovis huzatom (a lila), vagy az otthoniakat, amit a nagyanyám varrt, teljesen a Tv-Maci miatt. :) Ezek olyan emlékek, amit semmiért nem adnék.
És hát a pakolásnak itt még nem volt vége, előjöttek az emlékül eltett irataim, az okleveleim (általános elsőtől a középiskolai OSZTV-s eredményig. Ezek időről-időre előszedem, nagyon szeretem őket.
Mindegyik nagyon-nagyon fontos.
Aztán jöttek az újabb emlékek, két meghatározó tarisznya, az egyik az óvodásélet végét jelöli (utáltam óvodába járni), a másik pedig a középiskolait, vele együtt a szalaggal.
És ha már ennyi mindent, emléket, meg mindent megosztottam, hát mutatom magam 18 évesen, főleg, hogy azt hiszem közületek senki nem ismert akkor:
Na, hát így telt a karácsony. :)