Ha valaki őszintén számot vetne azzal a kérdéssel: “Mennyit örültem az elmúlt héten?”- sokszor riasztó eredményhez juthatna. Egy buddhista gyakorlat arra tanít, hogy a nap végén, lefekvés előtt emlékeztető szavakban írd fel, …mi az, amin felizgattad magad, mi esett rosszul, mi háborított fel. A hét végén nézd végig, s ami érzelmileg közömbös, húzd ki. Aztán egy hónap elteltével tedd meg ugyanezt. Látni fogod, mennyit izgatod magad fölöslegesen olyan dolgok miatt, amelyek nem érnek meg semmiféle izgalmat. Mégis: egy adott pillanatban ezek kerekedtek felül.
Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak. Az örömgyilkos a kellemes jelenségeket addig-addig piszkálja, amíg valami kellemetlent nem talál bennük.
(Popper Péter)
Ismerek olyanokat, akik számára a rossznak van valóságértéke, ha jó történik velük, azt álomszerűnek tartják. Ezeket az embereket elneveztem örömgyilkosoknak. Az örömgyilkos a kellemes jelenségeket addig-addig piszkálja, amíg valami kellemetlent nem talál bennük.
(Popper Péter)