Táska
http://wmn.hu/2015/09/05/a-taskam-nelkul-soha-igy-alakult-ki-a-taskafetis/
Először is, hogy már az óvodában sem egy és ugyanaz a táska volt az ovistáskám a három évben. Nem tudom, honnan a mánia, mert arra nem emlékszem, hogy anyám táskás lett volna valaha is, úgyhogy inkább arra tippelek, hogy a nagyanyám lesz a hóbort mögött. :)
A vasárnapi misére mindig nagyon csinosan ment, mindig passzolt a retikül, a ruhája (amit leginkább ő varrt), a cipő, minden, a bundáitól és a gyöngysoraitól egészen odáig voltam és imádtam ezeket próbálgatni, úgyhogy szerintem erről is ő tehet, mint ahogy a családi főutazó is ő volt. :) Nagyon sok éve nincs már velünk, de mind biztosak vagyunk benne, hogy bármelyik családtagommal ellentétben már ő felült volna a repülőre és tett volna velem egy jó nagy kört Angliában (is). Túl azon, hogy nagyon sajnálom, hogy még egy kicsit nem maradhatott, nemcsak a tőle még megszerezhető bölcsességek hiányoznak, de az is, hogy akkor még kicsi voltam ahhoz, hogy utazni tudtunk volna, de ha kérhetnék még egy hetet vagy legalább egy napot, ezzel kezdenénk...
Na, de vissza a táskákhoz! :)
Szóval, az oviban is kellett, hogy legyen választási lehetőségem.
Aztán az iskolatáskát kiválasztani, az fontosabb volt, mint cipőt venni.
Aztán jött az utazótáska, majd amikor dolgoztam, az első igazi felnőtt táska vétel, óh, mekkora nap volt. Máig emlékszem rá. Ahhoz nagyon ragaszkodtam, azt még varrattam is, hogy tovább bírja.
Aztán valahogy elindult a mánia, egyik-másik meg-megtetszett, mert a táska az olyan, ugye? De egyet betartok, egyik sem túl drága, mert akkor mindig azt kellene hordjam, így viszont jobban lehet cserélgetni.
Ez az időszak és az otthonhagyottak nagyon hiányoznak is.
Arra is rájöttem, hogy a kistáskával nem tudok mit kezdeni. Viszont bármekkora van nálam, azt képes vagyok megtölteni. Rogyásig. Mostanra legjobban az áttevőseket szeretem, hogy a kezem szabadon lehessen.
Aztán ha gyerekkel megyünk, az rémálom, mert tényleg minden belekerül, bár én ennek a kettőnek itt hamar elmondtam induláskor, hogy felőlem hozhatja a puskát, a kardot, de ő viszi. Ha megunja, otthagyom... ;) A technika bejött, nem cipelek harcászati felszerelést, épp elég az iszi meg a ham. :)
Aztán beugrik a régi főnökasszonyom, aki bár retikül-nek hívta a táskáját, de az legalább 18 kilót nyomott és folyt ki belőle minden... :)