A család és a mindennapok

Gyorsan pár sort arról, hogy hol vagyok és kik között és hogy néz ki nagyjából egy nap:

Judit az anya, vagyis a Mami, Robert a Daddy. Judit minden reggel (heti egy nap itthon dolgozik) 3/4 8 körül elmegy dolgozni és kb este 7 körül érkezik haza. Robert mivel rendőr, változó műszakokban dolgozik, sokszor éjszakás és nappal is változó időpontokban megy dolgozni.

A fiúk: Alex 3 és féléves, Matti másfél. Alexet minden nap el kell vinni bölcsibe (ami amúgy ovi) és oda kell érni fél 10-ig, és fél 1-kor el kell hozni. De ez a program mindig kétgyerekes, tehát a picit is vinni kell. Persze az egész bölcsi a domb tetején van :) Gyalog nagyjából negyed óra, visszafelé több meg délután is, mert akkor már nem sietek, csak reggel :)

Mindezt még megelőzi a reggeliztetés, meg a felöltözés. Aztán délelőtt megcsinálom az ebédet, meg összeszedem a szennyest, megbíztatom a mosógépet, Mattinek adok tízórait, játszunk picit vagy ő alszik, aztán máris lehet menni Alexért. Ebéd, játék, uzsi, játék, vacsi, fürcsi és szundi (ez utóbbi már nem én vagyok jó esetben), ekkor van nagyjából este 7-8 óra.

A hétfők és a szerdák picit máshogy néznek ki, mert olyankor én fél 6 körül elmegyek angolra. Hétfőn Judit lesz itthon, szerdán meg vagy Robert, vagy azokon a napokon a fiúk Judit munkahelyi bölcsijében vannak - mert itt ilyen is van, inkább van bölcsi, csak ne legyen az, hogy a szülő nem megy dolgozni, évente van viszonylag sok nap, amikor ezt igénybevehetik.

Nagyjából ez van, ennyit egyelőre elég tudni a családról :)

Ahely: Beckenham, ami nagyLondon egyik része, ez nagyjából lakóövezet (zöldövezet) sok parkkal, irtó szép házakkal és kertekkel, jól esik sétálni közöttük, és amikor süt a nap, hihetetlenül csodás. :) A fő színhelyem tehát Beckenham (majd teszek föl képeket); de gyakran megfordulunk Bromleyban, ami egy nagyobb része nagyLondonnak, ott van sok üzlet, az ottani vasútállomásról el lehet jutni szupergyorsan Londonba a Victoria pályaudvarra.
Bromleyban szoktunk bevásárolni, vagyis ott lehet kapni jobb dolgokat is, meg oda járok iskolába is, Robert ott dolgozik (Judit bent Londonban).

A közlekedés továbbra is fura, lassan megszokom már, hogy először jobbra nézek és időnként már a járdán is eltalálom az irányt. :)