Egy szerelem arcai -
- avagy a kávé és annak arcai... :)
Ahogy öregszem, a kávéhoz fűződő viszonyom és a vele való viszonyom is erősen átalakul(t). Inkább érzés, mint akármi, de azért reggel 9-ig szeretem az elsőt meginni, leginkább társaságban és elmerengve felette. Na, aki szokta látni, hogy néha milyen rémet iszok meg, nem mondaná ezt szerelemnek, dehát na...! Valahonnan el kell jutni valahova, és hát vannak kompromisszumok is néha. - Hétvégén szépítek ezen, és amikor módom van rá, egy-egy szebben elgyönyörködöm és sokáig ülök mellette. Persze a csészés a kedvencem, de Angliában rákaptam a 'take a way' verzióra is, annak is megvan a maga hangulata és még a kezem is melengeti, nemcsak a lelkemet. :)
A sima hosszúval is jól vagyok, de szeretem nagyon a latte-t, meg ami jön :) Presszót sosem iszom a mezei verzióban, mert az olyan felhajtós, afölött nem lehet bambulni.
Összeszedtem néhány képet jártamban-keltemben, csak úgy szemléltetésként (ezeket mind én ittam, és közel sem teljes a kép).
A legnagyobb szerelem most a Frei-eshez fűz, oda mielőbb vissza kell még nézzek.
Nem volt könnyű a választás, de ilyet ittam és isteni volt!:
"A manufakturálisan pörkölt perui kávészemeket egynapnyi "nyugalom" után mártjuk sűrű vaníliafőzetbe. A Madagaszkárról hozott vanília aromája a hosszan csepegtetett kávé egyik "csodája". Mi egyharmadnyi tejjel és kicsit édesítve készítjük, mert ez hozza elő leginkább a vanília ízt, de vendégeink természetesen kérhetik csak feketén, tej és/vagy cukor nélkül is."
És egy hangulatkép egy hétvégi "római" kávéról:
Erre itt pedig nemrég találtam rá:
"Boldogok, akik kávéznak, és meghallgatják egymást, és közben mindenféléről beszélgetnek! Bizony mondom nektek, örvendjen a ti szívetek és vigadjatok, mert Isten Országa bontakozik ki köztetek, ha egymásra időt szántok" – idézett egy megfogalmazása szerint 21. századi apokrifot Koronkai Zoltán jezsuita szerzetes.