Josh 2.0. :)

Úh, hát reggel akartam még linkelni, csak aztán nem nagyon értem ma rá napközben, most meg úgy szétfolytam, hogy nem is emlékszem, mit akartam mára linkelni. :)

Nem is tudom, honnan kezdjem, imádom ezt az embert, a hadarását, a csodálatos hangját, a lelkét, a színpadi kiállását, hogy a lökött sztorizgatása után olyan énekel, olyan összeszedetten, hogy néha képtelenség, hogy ugyanaz az ember-e, szóval mindent, még azt is, hogy ha privát infót-képet mutat magából, hajléktalannak is elmenne és még a kutyája is jobban néz ki. De mára megint kimosdatták és kifésülték, tehát igazán ragyogó volt. Mindene ragyogott, tehát így én is. Az egyik legjobb érzés, amikor a zene és a leghangok átmelengetnek, bizsergetnek és minden ócskaság tovatűnik. Nem titok. Ennyi. :) Vannak helyzetek, emberek, akiknek kapcsán továbbra sem fogok gondolkozni túl sokat, csak rá fogok nyomni a jegyvásárlásra. A mai tökéletesen fantasztikusan gyönyörűszép két óra is ezt igazolja.

Szóval dolgos szerda után, hat körül elindultam végre a város felé. Egészen jól klappolt mindent, bár a RAH felé tartó buszt harmadikra találtam el, mármint a megállót, mert megint feltúrtak mindent, de megállíthatatlan voltam. :) A csodálatos koncertjegyemmel a táskámban. :)
Kapunyitásra ott voltam (7.15), vagyis kicsit már előbb is, bent álltam a sorban és nagyon odapasszolhattam, mert ketten is információt kértek tőlem (ez-e a 4-es ajtó sora; mikor nyit a kapu) - szóval portás már lehetek. :)

Na, de remegve álltam a sorban, egész nap próbáltam nem ráizgulni a dologra, de amikor a buszról leszálltam hét után már éreztem azt a jóleső akármit, amit a leg-leg koncertek és imádott események előtt szoktam...

Aztán ámulva beléptem az egyik kedvenc helyemre, évek óta vonz ez az épület, már akkor is, amikor még úgy tűnt, esélyem sem lesz valaha megállni akárcsak előtte, nemhogy bemenni!

Szóval csodálatos, vadásztam néhány szórólapot, elmentem a szokásos klo-túrára, aztán irányba tettem magam. Egy lány mellett ültem balról, emlékeztem rá a sorbanállásról - mert felötlött bennem, hogy lám-lám, a mindenféle korosztályban nem csak én jövök el egyedül rajongani-.A másik oldalamra sajnos egy fura fazon ült le, nagyon fura volt, kicsit tartottam is tőle, de lehet, hogy csak túl sok volt és rövid idő alatt az NCIS :), és mivel a szünet közepén távozott is, inkább mégsem írok róla. 
Szóval a színpadkép a decemberből ismert volt, hiszen ez még mindig a Stages cd turnéja. 8 után aztán megjelent Josh és elindult a leg-legeste.
A dalok nagyjából úgy jöttek, ahogy legutóbb, de ha vallatnának sem tudnám sorban felsorolni, úgyhogy inkább azokat cibálom ide, amelyeknél rendkívüli módon összeesett a keringésem és a légzésem. Talán egyiket sem hagyom ki. Közben el kell mondjam, hogy balról a lány nagyon szimpi volt, sutyiban fotózgatott meg videózgatott - pedig itt nagyon szigorú (zseblámpás villogtatós) asszonyságok dolgoztak, nagyon kellett vigyázni; közben meg éreztem, hogy nem csak én ájulgatok...

Szóval ez a dal (What I did for love) csodálatos volt megint. Imádom. Az egyik kedvencem a cd-ről is, és nem tudom megunni.

Aztán jöttek szépen sorban, megint volt a szőke csaj is duettezni - kicsit a fantomos duettben még mindig zavar, hogy a tetős duettet 5 méterre egymástól éneklik, de azért beletették magukat. :) 
óh, aztán az első rész végén jött a nagy kedvenc, a Sakkból a Himnusz. Hát ettől is mindig kész vagyok, ma sem volt másként.


Ja, persze az elején mesélte, hogy milyen boldog, hogy megint Londonban lehet (hát még én, gondoltam), hogy milyen tökéletesen volt unalmas ma az idő (tipikus angol - esős, sötét, szürke nap volt); de milyen fantasztikus élménye volt, épp reggelizett, nézte a BBC-t és még a királynőt is hallotta beszélni és milyen pompás ceremóniát látott (főleg az ajtón dörömbölést -), hogy élvezte, stb, stb... - ezt mondjuk én is láttam és rögtön odavoltam a 'közös élménytől' :)) , mert hogy az történt, hogy a Parlamentet ma nyitották meg és oltári nagy felhajtás volt - és van minden évben. De egyébként azt muszáj írnom, hogy a 90 éves királynőnek  a mai volt a 63. parlament nyitása.

Néhány sztori ismerős volt múltkorról de örültem, hogy nem ugyanazt a szöveget nyomja el.

Aztán volt egy pici szünet - én közben felmostam magam -, ő felvett egy fehér inget a kék helyett és tök hülyeségen kezdtem el majdnem gondolkozni, hogy vajon hány koncertes ruhája lehet, mindig ugyanaz a kék ing, stb? :)

Na de a java most jön, ugyanis a második részt nagyon odatette. Beszélt-beszélt, egyszercsak a zongoráról beszélt és hogy mennyire szereti, milyen fantasztikus hangszer és hopp, máris ott ült előtte. Én levegőért kaptam és felnyögtem (azt hiszem hangosan), amikor bejelentette, hogy akkor February Song.......................... pufff, Bernike beájult és csak arra tudtam gondolni, hogy Jéééééééééézus.... lehet, hogy néha, NÉHA, a kívánságokból néhány teljesül....? Nem keresem vissza a korábbi  posztokat, hogy hányszor kívántam csak leírva is, hogy halljam zongorázni...
megkaptam. :)


Utána megint duett jött meg egy szóló a csajtól, de kivételesen nem is bántam, mert kicsit szétestem, alig bírtam magamhoz térni. :) Aztán átsuhant az elégedetlen lelkemen, hogyha egyszer még kaphatnék tőle egy Broken Vow-t és/vagy egy You raise me up-ot, hát akkor, na... azt hiszem lefutnék a színpadig... Pedig megint nagyon messze ültem ám megint - Circle T szektor 6-os sor, mögöttem márcsak egy sor volt).

Aztán jöttek még nagyon szép dalok, a Bring him home megint gyönyörű volt, a Katedrálisa valahogy levegős lett, nem is értem, de így is szép volt még, aztán jött a másik nagy kedvenc, bár ez azt hiszem már a második ráadás környékén volt, vagy a legvégén, nem is tudom: 



Most nem vagyok vele fair, mert minden dalról kéne írni, de képtelenség. Vagyis képtelen vagyok. :) DE! minden ezredmásodpercét élveztem az egésznek.

Aztán a végére a nézők is kezdtek belemelegedni (nagyon ritka itt a vastaps és az igazi huhogás), szerencsémre a lány felbátorodott tőlem - aha, nem tévedés. :) A koncert végén fent felugrottunk (úh, nem túl sokan, szinte csak mi) és vadul csápoltunk, én huhogtam, ő focimeccsesen fiúsan fütyült, a földszint állt és hullámzott.

Josh már ennyitől is tök boldog volt, ezermilliószor thankyou-zott, aztán kiment, és az álfináléra bejött, ez volt az Over the rainbow - azért mondom, hogy álfinálé, mert ez még a cd-n van igazából.
Aztán kivonultak, és mi csak álltunk és tapsoltunk, pedig tudtam, hogy nagy valószínűséggel ez ennyi volt. És mégsem tudtam abbahagyni, így aztán széthúzták neki a függönyt, és oldalról befutott, szinte a sötét színpadra... Odáig volt, hát még én! :)


Most tényleg nem vagyok benne biztos, de azt hiszem a finálé előtt ez volt az utolsó dal és nagyon-nagyon erőteljes volt. You'll never walk alone 
Én csak mondogattam magam elé, hogy never-never-never...

Aztán valami történt, az egész tömeg nem mozdult, csak taps és éljenzés és huhogás és minden... Pedig már majdnem 22,15 volt és 21.50-et írtak zárásnak, és senki nem futott sehova. Fantasztikus volt.
És akkor kinyílt a függöny, jött a kórus, zenekar, mindenki és az extra ráadás: YOU RAISE ME UP..... Kész, végem volt. :)  Félig nem is voltam magamnál, millió dolog átfutott pár másodperc alatt a fejemen, hogy mit is jelent ez, és nekem mit, és mi minden történt addig, hogy most ott ülök, és ugye ez a diploma-ajándékom, beugrott egy öt évvel ezelőtti tömény JG-időszakom is, amikor közben elhatároztam, hogy változás kell, stb, stb... de megszámlálhatatlanul sokszor 'mentett meg' és emelt fel Ő már... Fantasztikus érzés volt és egyszercsak senkit nem érdekeltek a zseblámpás asszonyok, telefonos világítós (régen ezt gyertyával csinálták) hullámok, hangos közös éneklés, áh, döbbenet és gyönyörűség...

Totál odavolt, szerintem ekkora visszataps nem mindig van, százezerszer hajlangott és integetett, és csak mondogatta, hogy mennyi nagyon love you és én is csak motyorogtam magam elé, hogy én is lávjúzlak... :)

Újdonsült rajongó társsal a végén valahogy összekotortuk a cuccunkat és elindultunk kifelé, közben még megkérdezte, hogy az első koncertem volt-e, mondtam, hogy már a második (és újra elöntött a hála érzése), és rögtön egyetértettünk, hogy bár a decemberi koncert is nagyon-nagyon jó volt, de ez itt ma mindent vitt... Szóval most már biztos voltam benne, hogy nem holmi mezei koncertlátogató ült mellettem... :)
Elvileg van néhány képem, de most már negyed egy van, majd holnap megnézem, hogy posztolható-e, meg még valami nyilván fog eszembe jutni, de ezt el kellett meséljem, mivel aludni nagy eséllyel úgy sem tudok, és tudom, hogy van itt néhány igazán JG-fan rajtam kívül is. :)


/remélem, hogy kerek és valamennyire értelmes mondatokat írtam, nem olvasom át most magam; ha mégsem, akkor bocsánat, próbáljatok rájönni, hogy mit akarhattam... :)/


és azért idelinkelem a decemberi élményeket is, nagy eltérés szerintem nem lesz: