vakírás

Ez a kép sok régi emléket felhozott. Igaz, hogy már nem ilyenen tanultan vakon írni, de még írógépnek lehetett nevezni. :) Anyukám gyerekkoromban még irodista volt és egy hasonló gépen ügyködhettem, mint ez itt, és annyira kicsi kezem volt, hogy arra emlékszem, hogy a mutatóujjam többször beszorult két betű közé. :)

Az egyik legjobb dolog, amit megtanulhattam, olyan természetes nekem, mint a rendes írás tudása (a gyorsírás pont ilyen volt), szerettem, hogy versenyezhettem is, és a gépírás érettségi az egyik legfurább lelkiállapotú vizsgám volt. Kemény volt, próbára tevő. Igaz, hogy nem voltak tételek, de nagyon kellett tartani a tempót és kvázi nem volt szabad hibázni. Szerettem. Sok mindenre megtanított magamból.