Visszatekintő - '15 január

Ránézésre is egyértelmű, hogy ekkor született a legtöbb cetli, majdnem harminc, pontosan huszonnyolc.
Január a legkevésbé szeretett hónapom, nem akar soha véget érni, korábbról nincsenek belőle jó emlékeim, nem hiába olvasom több helyen is, hogy a január nem más, mint az év hétfője.

Talán ezért is próbálok sok célt kitűzni ilyenkor az elején, hogy azzal elfoglalva meg azon dolgozva, agyalva, jobban teljen az idő, bár utólag belátom, hogy a lelkesedést hamar lenyomja a szürkeség.
Lássuk akkor januárban miben kapaszkodtam tavaly (nem minden cetlit sorolok fel): voltak évfordulók, megkaptam az NHS számot, eljutottam a bankba számlát nyitni, kihagyás után újra nekiugrottam az angolnak, a karácsony utáni leárazások elhúzódtak így néhány igazi klassz cuccot sikerült fillérekért megkaparintani, sok elmaradt e-mailt válaszoltam meg, elkezdtem dolgozni a Charity Shopban, megfőztem istenire életem első gulyás levesét önállóan, 'megismerkedtem' David Garrett-el, új arcot kapott a blog, esett pár pihe hó, kitöltöttem az évrendezőt és feljegyeztem egy filmet is, ami ennyire hatással lehetett rám, hogy cetlit kapott: Monte Wildhorn csodálatos nyara.