Billy Elliot


Van néhány olyan musical, amire csak azért is kíváncsi vagyok, vagy úgy érzem, KELL látni. A Billy Elliot sok minden miatt volt a listán, már jó ideje. De nagyjából pont amiatt esett ki mindig a kosárból, amiért mások is ki szoktak...

Szóval azt már mondtam, hogy karácsonyi ajándék volt és jó ajándék volt, igazi ajándék lett. És mivel áprilisban leveszik, azt hiszem, hogy ezt meg kell nézzem újra, de tényleg, mert bár be fogják mutatni otthon is hamarosan, nem tudhatom, hogy lesz-e hozzá szerencsém.

A filmet nagyon-nagyon sok éve láttam, vissza sem tudok emlékezni, hogy vajon mikor, nagyjábóli tájolásnak elárulok annyit, hogy egy olyan dvd-n van, amin ez az egy film van, tehát ez még a dvd-nézési időszak elejéről lehet való. A film azt hiszem 2000-es, a musicalt 2005-ben mutatták be.
Akárhogy is, arra emlékeztem, hogy nagyon nagy hatással volt rám. A héten újranéztem és újra tudtam, hogy miért is. És ezt erősítette még tovább a tegnap este.
Amikor a tehetség átragyog mindenen és ilyen erősen van jelen, hogy az összes akadályon át tud jutni, az valami hihetetlen csoda.

Amikor a 11 éves Billy a bokszedzésen megpillantja a terem másik sarkában folyó balettórát, a mozdulatok varázsa többet nem engedi szabadon képzeletét. Hamar balettcipőre váltja bokszkesztyűit, hogy titkon besurranhasson Mrs. Wilkinson óráira, aki jó szemmel felismeri Billy tehetségét. Eközben Billy apja és bátyja, Tony, akik mindketten részt vesznek a bányászsztrájkban, csak nagy nehézségek árán tudnak kenyeret tenni a család asztalára. Keserűségük gátja akkor szakad át, amikor rájönnek, hogy a bokszedzésekre szánt pénzt Billy kevésbé férfias elfoglaltságra pazarolja. Mrs. Wilkinson azonban rábeszéli Billyt, hogy - ingyen - magánórákon taníthassa, és felvételire küldi a balettiskolába. Az intenzív felkészülés mindkettejüket alaposan próbára teszi, és amikor eljön a nagy nap, Billy - Tony összetűzése miatt a rendőrséggel - elszalasztja a felvételit. Mrs. Wilkinson a maga kezébe akarja venni a dolgok irányítását, megkísérli elmagyarázni Billy apjának, milyen nagy esélyt szalaszt el a fia, de a dühöngő Tony - Billyt is megalázva - elzavarja a tanárnőt. Billy a meg nem értettség feletti elkeseredését egy táncban beszéli el Michaelnek - produkciójának véletlenül édesapja is szemtanúja lesz, akinek a földbe gyökerezik a lába fia teljesítményének láttán. Beleegyezik, hogy Billy még egy esélyt kapjon a londoni felvételin. Bányásztársainak segítségével apa és fia útra kelhetnek, hogy a fővárosban próbáljanak szerencsét.

Bámulatos, amikor valaki ennyire tehetséges bármiben, ami az egész életet meghatározza egészen kicsi korától kezdve. Persze rengeteg, millió gyakorlás és lemondás kell legyen mögötte, de ez csak előre és előre viszi. Szóval ez már önmagában lenyűgöz(ött).

Nem hasonlítanám direkt össze a filmet és a musicalt, hiszen bár az alap ugyanaz, és a lényeg is, de azért a kivitelezés eltér, főleg, hogy azért más a (cél)közönség egy moziban és más a színházban.


A filmre koncentráltam egész héten, hogy meglegyen frissen a történet, nehogy értelmezési gondom legyen és arra meg nem figyeltem (nem is értem), hogy a zenébe belehallgassak. :) Erre tegnap jöttem rá és akkor már úgy voltam vele, hogy lepjenek meg! :) Lássuk, milyen zenét kanyarintott ezúttal Elton John.


Szóval ültem az N-sorban (nem volt rossz hely), körülöttem már megint ettek (kezdetben), és valahogy a zene már az első ütemeknél magával vitt, pedig nem igazi musical-es, nincsenek benne fejleéneklős nagy dalok, nincsenek pusztató ívek vagy fülsértő magaslatok. Igazán hallgatható és nagyon-nagyon jó zene, közben néhány igazán kiemelkedő dallal, amik annyira szépek, hogy hiába nem értek minden szót, könnyfakasztó. És itt tudom mérni az igazi színházi varázslatot egyébként, hogy ha nem anyanyelven jön az élmény, nem tudom kívülről a dalt és nem tudom érteni száz százalékosan a szöveget, akkor hogy tud hatni rám. És amikor mindezzel együtt vagy mindezek ellenére sikerül, na az varázslat. Ritka, de létezik. :)
A történet ugyanaz, mint a filmben, egy-egy elem vagy sejtetés van benne máshol, érdekes megoldások, de jók.
A fiúnak, aki túl azon, hogy remek táncos, nagyon jó volt játékra és olyan csengő angyalhangja volt, hogy tátott szájjal figyeltem minden pillanatát. És igen, élvezte. Elképesztő tehetség. 

Íme mutatom, ő az (a fehér pólós a Billy, a másik pedig a barátja, Michael):
A barátot is megdícsérem gyorsan, mert ő aztán tényleg kiemelkedő volt játékra.

Na nem is tudom, hol ragozzam még ezt a srácot. Igazából három igazi nagy szólószáma van, de az mind olyan volt, hogy ültem és tátottam a szám és folyt minden könnyem, annyira szép volt és tökéletes. Elképesztő kisugárzása és nagyon-nagyon átélte. Egy fél hang nem ment nála félre, sem egy fél lépés. Semmi. Annyira rendben volt, hogy nagyon. És volt benne igazi erő.
Ezen a három igazi dalán kívül is sokat mozog és szinte végig színpadon van, szövege sincs kevés. Az egész járása és tartása nagyon szép.

Rajta kívül a balettos kislányok is cukik és nagyon-nagyon jó volt az énekes-táncos csapat, meg a balett tanárnő, akinek örültem, hiszen nagyon meghatározó.
Az apa játékra egész jó volt, de ilyen fahanggal nem tudom hogy lehet musicalben szerepelni, pedig nagyon fontos szereplő és jó dala van nagyon.
A nagymama elég gáz volt.
Nagyon szép pillanatok voltak, amikor az elhunyt édesanyja 'jelent' meg, nagyon szép az a dal, ami a levélről szól (és a musicalban van egy válasz is rá a végén, hát attól is mindenki bőgött a környéken, velem az élen).
Mutatom:

Szóval Billy talán három legnagyobb jelenete:
az egyik az, amikor a felvételin van, a másik pedig amikor otthon egy erős veszekedés után 'beindul' a lábában a tánc. Igazából ezek épp fordított sorrendben vannak az előadásban, de most valamiért így jutott eszembe. És van a harmadik, ami akkor jön létre, amikor elkezd gyakorolni, de úgy igazán.

Ez a dal van a felvételi után, ami arra válasz, hogy mi érez, amikor táncol:



Ez egy tavalyi tömegrendezvényen készült (nemsokkal azután, hogy beállt), de azért mutatom ezt, mert ez a kis szeplős fiúcska volt tegnap este is:

Mégiscsak mutatok ebből egy színházasat is (egyébként a hangszerelés mindenhol nagyon tetszett):
https://www.youtube.com/watch?v=muBrh7Y5ZL0

Ez egy nagyon erős és ütős, ez van a veszekedős rész után:


És akkor íme, azt hiszem ennél a résznél konkrétan senki meg sem pisszent tegnap:
Tegnap itt még nagyobb volt az összhang a két srác között, az egész egy boldog repülés volt. Szárnyalás, a szó legszebb és legszorosabb értelmében.

Hát azt hiszem ennyi volt, amit így elsőre megosztottam volna. :)