Cserháti Zsuzsa és Máté Péter emlékére

A tegnapi nevetős este után ma egy sírós jött szívét melengetéssel és szorongatással is.

Helyszín: Csepel Munkásotthon szép díszterme egy nem túl korszerű technikával (vagy hozzá nem értő technikusokkal)

Sanyi volt a vendég, de még mindig aggódás, hogy ilyet miért vállal, közben meg még így is nagyon sokat ad. És akitől még szebb lett az este: Demeter Gyuri... száz éve, a Miklós Tibi-féle Picollo színház előadásain hallottam őt és most újra... igaz, hogy alig ismertem rá, sokat szenvedett a testével, az nyilvánvaló, de a hangja gyönyörű... szerintem ez tartja életben... akkorákat énekelt és úgy megríkatott többször is... 🙏

Az énekesnő is végig jó volt, de nekem azért a férfi hangok az  igaziak, ha választani lehet... 😉🙃 

A zenekar egy igazi öregfiúk csapat volt, de tök jók voltak, szeretem ilyenkor megérezni az EGYÜTT erejét. A szaxis bácsi nagyon szuper volt, nagyon jó volt, nagyon megtapsoltuk huhogva és a végén úgy alakult, hogy még tudtuk neki személyesen is köszönni. 👏

Hát szóval jó volt elmenni, de tény, hogy ennyi Cserháti- és Máté Péter-dal 3 órában durván lehangol bizonyos értelemben... és talán csak 2-3 olyan volt, amit nem ismertem és közben fel-felsóhajtottam, hogy jaj tényleg ez is de szép... 🙏🎼🎵🎶