pihi szabadság előtt

Hetek óta vacakol a bal bokám/lábfejem. Estére el szokott fáradni, majd reggelre kikúráltam és mentem tovább. Ez a régi, többször kitekert bal bokám. A legutóbbi kör óta nem jött szerintem rendesen helyre, azóta ha jobban erőltettem, nyilalgatott. Most az elmúlt két hónapban extra terhelést kapott (és nem is fogytam), szerintem megviselődött. Pedig már nagyon megnéztem, milyen lábbeliben indulok el.

Tegnap estére már eléggé fájt, nem esett jól járni rajta, mire hazaértem és eléggé aggasztott éjszaka is. Pedig az volt a terv, hogy ma munkából az állomásra megyek, onnan haza, Bögötére. Minden le volt szervezve, fuvar, stb.

Már az összes pakkom az ajtóhoz volt készítve, amikor csak egyre idegesebb lettem: jön a hétvége, ez nem javul így, vonatozgatás, pótlás, át a városon, és nem egészen egy hét múlve repülés...

Szóval kiszedtem pár dolgot a táskából és elindultam az SZTK felé... a délelőttöt ott töltöttem, nagyon kiakasztottak. Normális időn túl várakoztatják a beteget, hányaveti az orvos, meg sem vizsgálta, szerinte ez nem sebészeti gond - de akkor hova menjek -, de legalább a röntgen megvolt. Ezért mentem, hogy tudjam, hogy van-e látható gond is. A röntgen után is elintézte annyival, hogy jegeljem és tegyem föl, ha nem javul egy hétig, menjek vele tovább a Merényibe...

Úgyhogy mire délben szabadultam, már nagyon ki voltam, fel kellett hívni a szülőket, a taxiszolgálatot is, hogy ez a hétvége storno. És kellett szólnom kintre is, hogy nem biztos, hogy lesz tali... Szóval elég rossz lett ez a nap így, de gyorsan kötöttem egy utasbiztosítást - amúgy is tervben volt -, de inkább már legyen dátumos...

Szóval most ha minden jól sikerül, akkor rápihenek kicsit a szabadságra, mármint előtte... 

Még a boltba elsántikáltam, mert ugye hétvégére nem terveztem az itthoni evészetet... és ha egyszer jegelni kell, akkor jegeljünk... és végre akciós volt a kedvenc fagyim. :)

Szóval borogatok, jegelek, krémezgetek és polcolok. Közben igyekszem nem elolvadni a meleg lakásban, ahelyett, hogy már majdnem otthon lehetnék a levegőn.

Már hívtam a gyógytornászt is (még nem értem el), mert örülnék, ha fogadna hét elején, hogy megnézze végre valaki ezt az elfuserált bal lábat, és örülnék néhány színes tapasznak is. Egyelőre ez a helyzet.

Ja, és hát még egy történt ma, mivel még nem volt elég gondom: a szomszéd néni rámerőszakolta magát, hogy végighallgassam, pedig akkor értem haza és már csillagokat láttam a terheléstől, épp kifosztotta egy segítsége, aki tudta, hol a pénze... nagyon gáz történet, egyszer majd elmesélem, ha valaki szeretné hallani.