Amiből mindig kevés van...

Igen, igen... két dologgal is lehetne folytatni, mert legalább két dologból mindig kevés van: zsetonból és időből... ;) az időhiány a legfeszítőbb mostanság, mert mindenki a maximum időt "követeli" tőlem, erős a pánik, amiért kb egy évet nem leszek itthon. Én ezt magamban nem érzem, mert egyrészt egy év nagyon hamar el tud menni, másrészt ha jól végiggondolom a találkozásokat, itthonról sem találkozom túl sűrűn sokakkal, bár az igaz, hogy nem is 3-4 havonta, de én mégsem parázom. Mindenesetre látom előre, hogy nem lesz könnyű mindenkinek adni valamennyi időt.... Igyekszem hangoztatni, hogy búcsú-partykat NEM SZERETNÉK, mert sírás-rívást nagyon-nagyon szeretnék kapni búcsúzóul... Ráadásként itthon mindenki megmarad a másiknak a szokott kis vackai között, nem ők lesznek egymagukban egy óriási világvárosban, idegen nyelvet beszélők között, egy új családban egy tető alatt... folytathatnám, de nem teszem, mert ezt az egész változást én szerettem volna már régesrég és most örülök, hogy sikerülni látszik... :)