Pocsékság ellen

Ma egy igazán, de nagyon-nagyon pocsék nap volt. Ami lehetett rossz, az az lett. Egymás után sorban jöttek a nem kívánt fordulatok, pl úgy volt, hogy délután már elutaznak a S-ék, egy husky-táborba sátrazni, de olyan rossz idő lett, hogy a sátrakat elvitte a szél, tehát törölték. Addigra persze már be volt minden pakolva, stb

Aztán volt még mindenféle, de volt egy cuki dolog. :)
Iskola utáni ejtőzésen voltak a mucikák, a kicsi éppen dörgölőzött és mesélte, hogy mit tanult spanyolon. Dallamra egészen spanyolosnak tűnik amit megtanult (bár úgy tűnik, hogy többet színeznek órán, mint tanulnak), én már csak ismerem ugye a spanyol akcentust :)

Na, de komolyan. Meg tudja kérdezni, hogy boldog vagy-e vagy szomorú-e. És ezt egy szörnyeteg arccal tanulták meg, de nem is ez a lényeg. Mire végre megértettem, hogy mi van (feltűnt már nektek, hogy a gyerekek milyen türelmesek tudnak lenni az árnyalt agyú felnőttekkel? :)
Szóval, a rajzon kiböktem, hogy vannak kis pálcikaemberkék, aszerint hogy ki boldog és ki szomorú. Elmesélte, hogy ott van Alex és ott van a Rebecca (R lánya), de tovább nem cifrázta.

És kérdeztem, hogy hol van Ő, aki ugye mindig mosolyog (egy fenét csinálja mindig az, de többnyire egyébként igen). Gyorsan felugrott, skríbolt valamit és visszajött csillogó szemmel, meg a kiegészített rajzzal. :)

A kép bal sarkában az a két szépség egymás mellett Én és Ő, az új írásmód szerint berny vagyok, de ugye feltűnik az a szívecske ott a fejünk fölött? :)
Szóval ez a boldogság a szörnyeteges napok között, vagy mi... :)