Felhők felett

Már nem tudom, hogy hányadik repülésem volt (pedig valahol gyűjtöm) ez az utóbbi, de nagyon izgalmas volt előtte belegondolni, hogy tulajdonképpen országon belül, de mégis másik ország és úgy külföld, hogy igazából nem az, legalábbis innen nézve.
És péntek 13 volt... Normális ember az ágyból nem jön(ne) ki, nemhogy még repül is ...

A gép szokás szerint késett... Olyan szintű maximum fölötti kihasználtsággal mennek ezek a nagy madarak, hogy nem is akarok belegondolni, hogy ennek előbb-utóbb mi 'kell' a vége legyen. Késve száll le a gép, épphogy kiszáll belőle mindenki, és már indulni kéne, amikor a beszállás egyáltalán megkezdődik. Ugyanaz a gép gyakorlatilag szünet nélkül tesz meg több oda-vissza utat egy-egy napon belül, ugyanazzal a személyzettel.
Szóval elég sokat késtünk, a gatwick-i repteret már lassan ismerem, mint a tenyeremet, tehát lassan az összes klót is tudom. :) Szerintem ezen a helyen kívül csak a népligeti buszpályaudvaron voltam többször. :)
Sajnos a bőröndöt most nem vették fel, tehát huzigálni kellett magam után, ami nem olyan egyszerű, mivel az utóbbi repüléskor történt vele valami és a huzigálója nem jön ki, csak kb 75 %-ig. Elég kényelmetlen. Kellene egy másik, és már vadászom is egy ideje, de úgy tűnik, hogy a 40 fontot ki kellene fizetni érte... Elég sokat van használatban, eléggé strapabíróra lenne szükség, és most már tapasztalatból azt is tudom, hogy nem elég, hogy két kereke gurul, négyre lenne szükség. Ha újságíró lennék és igazán publikálhatnék, remek cikkeket és top 5-ös listákat tudnék tapasztalatból rittyenteni. :) Na, de nem most.
Mivel majdnem egy teljes órával később szállunk fel (a repülési idő kb egy óra!), van időm elküldeni pár e-mailt (Okoska már simán csatlakozik a gatwick-i wifi-re), ha már 13-a és péntek van töltök lottót (nem jött be).
Végre minden ajtót bezártak, elkezdtünk gurulni - soha ilyen hosszúra nem emlékszem, nem tudom, hogy melyik felszállópályára kaptunk végül engedélyt, de már kicsit soknak találtam, mert felszállni szeretek. :) Elképesztő érzés, amikor egyszercsak egyenesbe kerül a gép, van egy pár pillanat és aztán szinte érzem, ahogy felhúzzák a kart (vagy válta az automatika, ki tudja pontosan) és ami a 'csövön kifér', teljes erőből nekirugaszkodik az a nagy dög madár a sok-sok emberrel, cuccal, málhával... Na, szóval ezt szeretem. :) Meg azt is, ha sikerül ablakhoz ülni (sikerült), és közben bambulni kifelé és újra elámulni azon, hogy föntről minden milyen pici és szabályosan szabálytalan... Aztán hogy bármi történik is, de a felhők között-felett ahogy átvergődünk (szószerint, mert ez általában rázós szokott lenni), jön az a tiszta égi kékség, az a hihetetlenül éles tisztaság.
Még mindig nem állom meg, hogy néhány képet ne csináljak. :)

Ahogy feleszmélek, máris süllyedésbe kezdünk, amitől megint beáll a fejem-fülem (még van nyoma a pár napja kezdődött gyengélkedésnek, ami már kicsit megszokott). Landolás után úgy elbambulok, hogy az tűnik fel, hogy a fél gép kiürült. :) Hogy mit néztem annyira? Távozó turistákat (vagy őslakosokat) a Virgin gépre fölfelé teljes skót felszerelésben. Férfiakról volt szó. :)
Na, gyorsan szedtem a motyómat és nekiindultam és csak mentem-mentem, de nem volt útlevél-vizsgálat. :) 
Így megkerestem a buszt, amivel beljebb jutok (mindössze fél órán belül a hotelhoz értem), és megint elbambultam, kis híján elfelejtettem elküldeni a bejelentkező sms-t anyámnak.