Edinburgh Castle
Hát ez is egy top-élmény volt. Elképesztő egy erődítmény és hát az a kilátás, na, az kilátás...
Ebéd után érkeztem már jóval, úgyhogy sajnos az 1 órai ágyú ceremóniáról lemaradtam.
Valahogy a háború alatti tömlöcben kezdtem, ami még ennyi év után is olyan fojtogató 'energiával' bír, hogy alig vártam, hogy kiszabaduljak onnan, talán még soha nem éreztem magam így.
Közben még egy esküdni készülő párba is belebotlok, a pasas teljes skót cuccban, a menyasszonyon meg bár egy szép ruha volt, de nem a legelőnyösebbet találta meg magára - szerintem. :)
A koronázási ékszerek mindig elbűvölnek, vagyis az összes ilyen hasonló, a királynő skót 'köpönyege' és a többi...
A háborús hősöknek olyan emlékmű van, hogy újra átmegy rajtam, hogy hála az Úristennek, hogy nem kellett ilyet megélnem, a háborús féltést, a rémület ezen fajtáját és csak imádkozni lehet érte, hogy ne is kelljen...
Már majdnem kifelé tartok, amikor egy kiállításon találom magam. Nagyon-nagyon megrázó és elgondolkoztató, az előző háborús-gondolataim-érzéseim tovább mélyülnek. (egy fotós készített elképesztő képeket kabuli, afgán katonákról. Profil képek és ottani életképek, nagyon-nagyon megrázó, próbálok keresni róla valamit a neten és akkor még erre visszatérek.
"Az edinburgh-i városkép legmeghatározóbb épülete a kialudt vulkánkúp tetején álló vár.
A 11. századig ez a három irányból meredek sziklafallal védett erődítmény volt maga a város, a 16. századtól, a királyi palota felépülése utáni években azonban elveszítette jelentőségét.
Ostromok és többszöri átépítések hosszú sorát élte meg, jelenleg műemléképület-együttes, a Scottish Division katonai egység állandó állomáshelye a vár.
A sziklavár épületcsoportjának legigézőbb és egyben legrégibb épülete a Szent Margit kápolna. Az ezeréves, normann stílusban épült kis kápolnát III. Malcolm király építtette szeretett felesége, Margit számára. Mivel szent helyként tisztelték, a csupán egy apró oltárt magában rejtő építmény túlélt minden bajt, és 900 éve áll a kastély helyőrségének vallásgyakorló katonái szolgálatában (az egyik legöregebb, normann stílusú egyházi épület Skóciában, melyet a 12. században építettek). A várban láthatók a skót koronázási jelvények is, a korona, a jogar és a díszkard. a skót koronázási ékszereken kívül megtekinthető a királyok koronázási trónjába illesztett kőülés, a sors köve is.
A csillogó aranytárgyak mellett, - 1996 óta - üvegkalitkában látható egy nagy darab, közönségesnek tűnő homokkő is, amiről a tudatlan szemlélődő nem is sejtené, hogy az a Végzet vagy Sors köve (Stone of Destiny). A kőnek bibliai eredetet tulajdonítanak: a monda szerint ezen nyugtatta fejét Jákob, amikor álmában megjelent a mennybe vivő lajtorja. A kő ezután Egyiptom, Szicília és Spanyolország közvetítésével érkezett az ír szigetre, ahol állítólag az írek védőszentje, Patrick is megáldotta. Ezt követően kapta a Sors Köve elnevezést. Skóciában először 836-ban, a Perthhez közeli Scone-ban koronáztak rajta királyt (innen másik neve: a Scone-i kő). A skót királyokat ezután hagyományosan itt koronázták egészen 1296-ig. Ekkor a Walest is leigázó, Arany János által is megénekelt, I. Edward angol király elragadta a skótoktól, s Londonba, a Westminster apátságba vitette. A skót függetlenség jelképe 1996-ban innen tért vissza Skóciába, annak egykori fővárosába, Edinburghba. A követ azonban a királyok londoni koronázására mindig vissza kell vinni, hiszen a brit uralkodót továbbra is ezen a kövön koronázzák. A kétkedőkben azonban felmerülhet a kérdés: valóban ez az igazi kő? Egy történet szerint sohasem hagyta el Írországot, egy másik legenda pedig azt állítja, hogy a valódi kő márványból volt, tele ékes rajzokkal, amely semmiképpen sem hasonlíthat a Londonban évekig őrzött egyszerű, latinkeresztes homokkőhöz. Mások szerint a kőnek több másolata is létezik, az eredetit Skóciában elrejtették egy olyan helyen, (a Tay folyóban) ahol senki nem talál rá, I. Edward csapatai pedig csak egy egyszerű hamisítványt vittek magukkal, ugyanis Baillie Robert Gray, egy glasgow-i kőműves a biztonság kedvéért másolatokat készített róla. A kő kalandos újkori történelméhez még hozzátartozik, hogy 1941-ben Hitler elől is el kellett rejteni, később, 1950 karácsonyán pedig egy csoport radikális nacionalista diák egyszerűen ellopta Westminsterből. A kő azonban még időben megkerült, hogy II. Erzsébet 1952-es koronázásakor is ezt használhassák. Hogy melyik verzió az igaz, és a kő valódi-e, ennyi évszázad távlatából ezt már valószínűleg sohasem fogjuk megtudni.
A koronáról még a várban dolgozó jegyszedő is úgy tudja, hogy a magyar után a skót korona a legrégebbi a világon, kettős arany körpántjával Robert the Bruce királyt koronázták meg először. A pontban egy órakor eldördülő várfoki ágyú, a One o`Clock Gun egykoron a hajósok tájékozódását volt hivatott segélni, ma a szigorú ceremóniával egybekötött durrantás csupán turistaattrakció.
Míg a vár bejáratát skót szoknyás kapuőr vigyázza, a bejárati torony jobb oldali boltozatában Sir William Wallace szobra magasodik, kinek legendáját Mel Gibson vitte világsikerre a Braveheart című filmben."
Forrás: Internet, főleg wikipedia