késés
A fényes hazautam röviden:
Valójában a kapitány szólt fél 11 előtt, hogy most szedik ki belőlünk az idetartó járat csomagjait és majd csak utána pakolnak be.
Valójában a kapitány szólt fél 11 előtt, hogy most szedik ki belőlünk az idetartó járat csomagjait és majd csak utána pakolnak be.
Az applikáció szerint pedig 21.56-kor elmentünk.
Maszk persze szinte senkin nincs.
Közben egy idegesítő magyar-angol család ül a neveletlen idegesítő gyerekükkel, mennek a nyaralni a magyar rokonokhoz, közben a gyerek (Brandon) egy mukkot nem beszél magyarul. Anyuka pedig a rossz kiejtésével angolul gagyog hozzá, angol apu pedig egy tulok. A telefont le nem teszik a kezükből. Apu a gépen a laptopot és a tabletet is beizzítja gyorsan.
A hátsó ajtón kellett beszállnom, gyakorlatilag pedig úgy kellett felmászni, mert nem jó lépcsőt toltak. Hát, most komolyan ... 😆
A könyvből persze nem olvastam.
És az egy dolog, hogy én kések, de mennyi ember túlórázik mindeközben. ... nekem meg jelenésem van holnap az irodában... 🤦♀️🙉🙈
Valójában 22.52-kor elkezdtek kitolni minket, majd 23.10-kor felszálltunk (szinte azonnal elaludtam, előző ejjel nem sokat tudtam aludni) és a 23.55 helyett helyi idő szerint 2.18- kor landoltunk.
Viszonylag gyorsan, 3.10- kor hazaértem a transzferrel és amire fél 5 lett, már ágyban is voltam.
További pikantéria, hogy legalább 5 percet küzdöttem az ajtómmal, mert az egyik zár nem akart engedni, nyitott-zárt, de a nyelve mintha mégis ragadt volna. Elöntött a hideg veríték, hogy most mégis mi a fenét fogok csinálni 3.20-kor... aztán csak beengedett a zár, de a következő ébredésemnél be kell olajozzam, úgy tűnik, mert elég kellemetlen volt.