Kedves Berni!
Remélem, idei utolsó hírlevelem jó egészségben és derűs hangulatban talál.
Az év vége sajátos időszak. Valami lezárul – nem a természetben, csupán az ember elméjében.
Ilyenkor sokunkban felerősödnek az elmúlt év eseményeihez, döntéseihez, kihasznált és elszalasztott lehetőségeihez kapcsolódó gondolatok. Mintha a lelkünk egy belső leltárra, mérlegkészítésre hívna.
Ezekben a napokban a leghasznosabb, legtermékenyebb belső folyamat az elengedés. Mit jelent ez? Leegyszerűsítve: annak tudomásul vételét, hogy bizonyos dolgok lezajlottak. A döntések megszülettek. A helyzetek megtörténtek. Ezeket már nem tudjuk megváltoztatni. Ezekkel már nem szükséges tovább küzdeni.
Az elengedés folyamatának egyik feltétele a megbocsátás. Megbocsátani másoknak és megbocsátani önmagunknak – nem azért, mert minden kellemes volt és jól esett, hanem mert ez szükséges az elengedéshez, a továbblépéshez, megújuláshoz.
Az évhatár átlépése annál felszabadítóbb, minél kevesebb belső poggyászt viszünk magunkkal. Nem minden gondolat, érzés, terv, álom, remény, csalódás, hiány, neheztelés, sérelem, önvád érdemel helyet az új évben.
Ilyenkor a leghasznosabb: valahogy hátrébb lépni saját történetünktől. Rendezőként tekinteni életünk színdarabjának 2025-ös felvonására. Megfontolni, van-e tanulság, amit mindenképp érdemes magunkkal vinni.
A többit meg nyugodtan le lehet tenni.
Miért is fontos ez? Mert a legtöbb felesleges szenvedés forrása a múlt. A lerendezetlenség, befejezetlenség érzete, a fel-nem-dolgozott élmények halmaza.
Ezért hát, amit lehet, érdemes lerendezni, befejezni, feldolgozni. Hogyan? Ehhez igyekszem térképeket, támpontokat, fogódzókat adni a könyveimben, előadásaimban.
A legutóbbi, "Sorsfordító találkozás önmagunkkal" című könyv például abban segíthet, hogy más emberek sorsának, szenvedésének és gyógyulásának kibontakozására rálátva könnyebb legyen a saját történetedet is magasabbról szemlélni. Ebben a szemlélődésben sok felesleges belső feszültség egyszerűen elveszíti az erejét.
Ha a könyv olvasása közben akár csak egy pillanatra is sikerül megélned ezt a szeretettel átszőtt, ítéletektől mentes távolságot saját történetedtől, identitásodtól, szerepeidtől és szokásaidtól, akkor már megtörtént valami lényeges.
Egyfajta spontán belső rendeződés ez, amely nem igyekezetből, erőfeszítésből, kemény önismereti "munkából" fakad, hanem lágy szemlélődésből, befogadó figyelemből születik.
Szívből kívánom, bánj jól magaddal, mikor a 2025-ös "mérlegedet" készíted. Maradj nagyvonalú, együttérző és megbocsátó.
Szükség lesz az önbecsülése, a jóindulatodra és a világba vetett bizalmadra, hogy a 2026-os évedből ki tudd hozni a maximumot.
Arról is írok majd, hogy mit javaslok az évkezdéshez.
De egyelőre a számvetés, a megbocsátás, az elengedés van a fókuszban.
Ehhez összecsomagoltam Neked néhány gondolatot a kedvenc szerzőimtől. Fogadd szeretettel.
Mosollyal,
László 🧡 | 