Rókakoma és a barátja, a szarka

A következő történet, amely velem esett meg, pár jó pár hetes. Sokáig nem akartam posztolni, de most színtvallok. De anyámnak senki ne árulja el, hogy mi volt. :)

Szóval egyik este, itteni idő szerint fél 7 után, mikor már minden csemete jól lakott és a konyha is rendben volt nem maradt más hátra, mint hogy a frissen ültetett muskátlikra is gondoljak a kert túlsó felében. Bátor voltam, hiszen már rég nem láttam arrafelé vendéget...
Visszafelé tartottam az udvar/kert első harmadánál, amikor a szemem sarkából jóval mögöttem valami foltot láttam... Hátranézek, bakker, a róka... Nem hallgatott a sicc-re, a tűnj innen-re se semmi másra, gondoltam ha löttyintek a vízből, megijed. Hülye, szőke nős megoldás volt, mert azt hitte enni adok neki és elindult felém. Na, Bernike futásnak eredt befelé, a róka megállt és leült az udvar közepén.

A képet már a konyhából csináltam. (kattintásra nagyobban jön elő, ha igaz)  :) Telt az idő, múlt az idő, csak ott maradt és lesett befelé(m). Aztán megjött a szarka koma is.

Na, innentől volt végképp hihetetlen a történet, mert kábé negyed órán át a róka csak ült és nézett, a szarka meg ugrándozott mögötte és meg-megcsipkedte a farkát, amire az épp csak meg-megrezzent...
Ez már rég történt, de még mindig úgy tereget meg locsolok, hogy az egyik szemem mindig hátra néz... :) Pedig azóta a hátsó részt rendberakták, meg szép is lett (sütögető placc lett), de mondtam, hogy én ott egyszer is a bográcsból egyek vagy pillecukrot süssek nyárson (ja, ez egy ilyen ország, itt nem a szalonnát sütik a tűzben, hanem a pillecukrot...), el lehet felejteni...